 | Ma | 12 |
 | Tegnap | 2093 |
 | Ezen a héten | 12 |
 | Múlt héten | 13584 |
 | Ebben a hónapban | 33864 |
 | Múlt hónapban | 55673 |
,
Mai dátum: 2012 máj. 20
Lemezbemutató: Hot Jazz Band - Halló, hallóÍrta: Puskás János A korai jazz és swing szleng-szerű elnevezése után (hot jazz) találóan Hot Jazz Band névre hallgató, nemzetközi elismertségnek örvendő – dagad a mellem – magyar formáció zenéjére egy forgalmazónál
Triangle Genése QuartetA végső (előtti) állomásÍrta: Mészáros Zoltán Valamiféle bocsánatkéréssel kellene kezdenem igazából eme irományomat. Meg kellett volna írnom régen e cikket, de soktényezős csúszás miatt mostanra sikeredett a dolog.
Triangle Antal EXA végére kiderül, hogy az EX-em lesz-e?
Írta: Mészáros Zoltán
Musical Fidelity M1 Clic |
|
|
történt hallgatózás során figyeltem fel. A műfaj elvárásainak megfelelően energikus, friss, könnyed zene, valamint a mindenki számára ismerős dallamok könnyen belopják az ember szívébe magukat. Az együttes 1985 óta (ekkor alakultak) négy nemzetközi és két hazai verseny nyert, többek között az 1995-ös franciaországi New Orleans Jazz Versenyt, ahol 54 zenekarból sikerült a dobogó legszebb lépcsőfokára állniuk, „továbbá hatszor szerepeltek az Amerikai Egyesült Államokban a világ legnagyobb szabású jazz-fesztiválján Sacramentoban, ebből két alkalommal választották őket a fesztivál legnépszerűbb zenekarának. A Hot Jazz Band kétszeres eMeRTon-díjas együttes, a Líra-díj és Louis Armstrong Emlékdíj tulajdonosa.” (részlet a honlapjukról) Ráadásul a magyar bendzsósok kétharmada itt található ebben az együttesben (2)...
Közben a Quartet több közös meghallgatáson is átesett, hálózati kábelt cseréltem erősítő fronton, tologattam ide-oda, míg körülbelül január második hetére érte el azt a szintet, hogy elmondhatom, bejáratott, igazán jól pozícionált doboz lett (a lehetőségekhez képest), megtalálta a helyét, és kész a megmérettetésre. Érdekes, mint egy korábbi cikknél és most is Puskás Jani barátom lőtte be a helyét, úgy látszik, különös érzéke van hozzá elsőre megtalálni a szinte helyes pozíciót. Bár nem a reklám helye, de szívesen vállal hangfal beállítást:) Nos, a Quartet meghálálta a hosszas bejáratást, gyanítom, még most is van benne némi tartalék, de tippem szerint 3-400 órát biztos ment, ennek –remélhetőleg- elégnek kell lennie. De nézzünk inkább bele a dobozba, mit is rejt a fél kisteherautónyi kartonpapír.
Második állomásához érkeztem a Triangle dobozok bemutatásának. Legutóbb az Esprit széria kisebbik versenyzőjét, a Cométe-et veséztem ki, abból is a jubileumi verziót. Most ennek a nagyobbik testvérét, az Antal EX-et kaptam kölcsön egy hosszabb meghallgatás erejéig a forgalmazótól. Bő egy hónapig éltem vele, ez alatt igencsak sikerült megismernem, és ez a doboz végleg megváltoztatta a véleményem a francia high-end szakkörről.
ami nem volt szimpatikus: vagy az árral, vagy a szolgáltatásokkal voltam gondban. Azt gondolom, hogy a hifi iparág ezen szelete még gyerekcipőben jár, és ami még igen problémás sokunk számára: a gyakran hat, de inkább hét számjegyű árcédulák . Persze a fenti soraim abban az esetben igazak, ha - nagyjából - a nekem megfelelő szolgáltatást szeretném kapni. Vannak nagyon szép, high-end masinák, tényleg sok szolgáltatással, és minden bizonnyal jó hanggal, de szinte mindegyik ránk akar erőltetni egy saját rendszert (ami persze érthető), és eléggé korlátozza ezzel a hálózati felhasználások körét. 
hónapig volt nálam, kétszeri alkalommal. Köszönhető ez annak a sajnálatos incidensnek, melynek következtében a saját dobozom magas sugárzója megadta magát, így a forgalmazó még egyszer a rendelkezésre bocsájtotta egy kábelteszt erejéig. Az első kellemes meglepetés igazából akkor volt mikor két hét után, kellő járatással maga mögött a doboz olyan szinten kezdett el muzsikálni, amit nem vártam tőle. Igazából ez normális is persze, mindig érik az embert ilyetén fordulatok, ha ebben a sportágban lavírozik. Itt normál esetben vége is van a dolognak, meghallgatja az ember és leírja, amit tapasztalt. Doboz visszavisz, rövid eszmecsere a hallottakról, irány haza. Szerencsére, mint azt már említettem visszakaptam a dobozt még egyszer, a fentebb leirt ok miatt. Így újra installáltuk, és Puskás Jani barátom teljesen véletlenül vagy a sok-éves rutinnak köszönhetően, (gyanítom, hogy az utóbbi) szinte tökéletes lehallgató pozícióba tolta a Triangle-t, így teljesen kinyílt és a zene, ha lehet még jobb lett. Igen itt megjegyezhető, hogy én voltam “lusta”, de ez a kis intermezzo megint csak megerősített abban, hogy a lehallgatási pozíció megtalálásánál igen is minden centiméter számit (hat).
vagyok sutba dobni minden előítéletet azzal, hogy már pediglen az átvitel csakis kábelen az igazi. Régimódibb felfogású hifista társaim tuti virtuális kövezést fontolgatnak, de vállalom. Hogy miért? A válasz egyszerű, ugyanis jelen esetben a jelünk továbbításában csak és kizárólag a WIFI-s hálózatra szorítkozunk. De hát nem ez a jövő? Mit is mondok, hiszen a vezeték nélküli kommunikáció már beköltözött mindennapjainkba, körülvesz és kiszolgál megfelelő szinten. Szinte minden modern háztartásban található vezeték nélküli hálózat, így ez már senkinek nem újdonság. Bevezetőt nem írnék, ezt megtette már helyettem Bakai Gábor 
végignézzük, a komolyabb CD játszók is rendelkeznek optikai, vagy koax (a még nagyobbak szimmetrikus) bemenettel, valamint létezik 
megtudtam, hónapokig mondogattam a forgalmazónak: be kellene mutatni, mert a mai világban biztosan sokakat érdekelne. A DAC-ok ugyanis reneszánszukat élik, amit én főleg a számítógép alapú lejátszással magyarázok. Most, hogy a gyártók újra pénzt ölnek ebbe a szegmensbe, fejlődés is érezhető ezen a téren, érdemes hát odafigyelni az új termékekre. Kaptam is ígéretet a Musical Fidelity legkisebb, csak kiegészítőket tartalmazó „V” sorozatának tagjára, a V-Dacra (mert minden bonyolultságot mellőzve ez a neve), de valahogy mindig lemaradtam róla. Nem jött, majd, amikor igen, akkor el is vitték, és most ismét várnom kellett rá sokat.
is, ha már nincs semmilyen szó, amit használhatnék (fránya dolog a szóismétlés). Ez nem helyes. Ami a legtöbb zenebarát szobájában megtalálható, azt a szakmabeliek, és az idős, régebbi időben edzett audiofilek hangdoboznak nevezik, és ez is a pontos megnevezése. Mert a hangfal tipikus példája például a Magneplanar MG 1.7, ami a mai irományom témája. Többen kíváncsiak voltak rá körülöttem, de mégis egyedül hallgattam meg. A lusták meg mérgelődhetnek, mert elszalasztották az alkalmat, és (csúnya magyarsággal) kevesebbek két tapasztalattal. Mert nem csak azt írom, hogy milyen, hanem azt is, hogy milyen lett. Igen, a viszonyítási alap az előd, a sokáig futó, közelmúltban nyugdíjazott MG 1.6.
filozófiájával, elképzeléséről a minél jobb hang elérésével kapcsolatosan. Specialista cég termékeiről lévén szó beszéltünk egy keveset az elektrosztatikus hangkeltés alapjairól, melynek előnyeit és hátrányait is megemlítettük. Egy baleset után bekövetkezett majdnem szett segítségével betekintést nyertünk a termékeinek világába: de még a múltkor megemlítettem, hogy tovább ismerkedünk az eszközökkel. Akárhogy számolom, adós vagyok még 3 összeállítással, illetve annak eredményeivel, melyet a mai írásommal kívánok pótolni. Folytassuk hát utunkat a japán gyártó termékei között.
bizonyítanak nap, mint nap otthonunkban, és a stúdiókban egyaránt. Elismert termékskáláról beszélünk, jó tesztekkel, és lelkes rajongótáborral. Koncepciójuk egyértelmű, végigvezethető a kínálatukon, ezért, amikor a belföldi forgalmazó felkért a márka termékeinek bemutatására, elegendőnek gondolt két rendszert leemelni a polcról, amelyek alapvető különbsége (az áron kívül) annyi, hogy az egyik erősítő csöves kimenő fokozattal rendelkezik (006t), a másik (727MKII) FET-essel. Vagy másik megközelítésből kiindulva (ahogy ő mondta), az egyik muzikálisabb, a másik pontosabb. Hogy ezzel le is lőttem a poént? Nem valószínű. 
már kétéves tevékenysége után 35 országban rendelkezik képviselettel és a szaksajtóból is igen pozitív visszhangot kaptak a termékei. Ez nem lehet véletlen: ezt csak kiforrott, jó készülékekkel lehet elérni, amik viszont nem születnek egyik napról a másikra. A „titok nyitja”, hogy a Crystal szoros családi kötelékben van a Siltech-kel, technikailag és emberileg egyaránt. A Crystal Cable ügyvezetője ugyanis Gabi van der Kley, aki a Siltech vezetőjének, Edvin van der Kleynek a felesége (Gabi mellesleg magyar származású és kevésbé mellesleg zongoraművész). A Crystal Cable termékeit jobban megismerve azt gondolom, hogy az anyacéggel hasonló alapokon nyugvó, de alapvetően más koncepciójú termékeket hoztak létre. 
mélyisége vásárolt magának egy pár neves angol monitor dobozt. 
