Írta: Puskás János
Nem mindenki kezeli helyén a kábeleket. Még rosszabb a helyzet a csatlakozókkal. Azok, odafigyelnek rájuk, azoknál sincs egységes elképzelés, hogy mi a jó csatlakozó receptje. Már az anyaguk is vitára ad okot, felvetődik egy olyan kérdés is, hogy mennyi plusz vezető kerüljön a jel útjába? Mert van, aki a kevésre, más a sokra esküszik. A minél kevesebb dolog kerüljön a jel útjába, mondják egyesek, ez ugye általános hifi elv. Könnyű nekik visszavágni a WBT régi Topline szériájával, amik nagy súlyúak, sok bennük a vezető, mégis zenei, és jó hangú produktumok. Ezeket váltotta épp a német márka a Nextgennel az Eichmann kevés vezetős útjára. Mindenre van tehát példa és ellenpélda, ami újfent bizonyítja azt, hogy nem csak egy út vezet Rómába, legalábbis a hifiben.
Írta: Puskás János
Előzönge
Ahogy az előző írásomban bevezettem, épp azon mérgelődtem, miért van az, hogy találtam olcsón jól használható összekötőt, tápkábelt, hangfalkábelt, de még mindig egy 40 ezres USB köti össze PC-met a HRT-vel? Nem mondom, hogy ciki, csak a logika, motoszkált az agyamban: az előbbiekből találtam, az utóbbiból is lennie kell! Ekkor jött ismét Nándi, aki azt mondta, hallgassam meg az Oehlbach 9132 típusát, melyet ő is hallgatott valaha, és jó véleménnyel volt rajta. Felhívta figyelmem, hogy nem járta végig az utat, de sok, drága és márkás kábelnél jobbnak hallotta.
Írta: Puskás János
Írta: Szalontai László
Napjainkban egyre többen
vágnak bele, vagy újra visszatérnek a fekete lemezek világába. A
számítógépes lejátszás lassan kezdi felváltani a CD-t, de
szerencsére a hanglemezek túl nagy falatnak bizonyulnak még mindig, évek óta folyamatosan növekednek az eladások. Pedig nem
egyszerű világ ez: sok mindennek kell pontosan passzolnia,
megfelelő türelemmel, figyelemmel, gondossággal kell lenni iránta.
Miután az ember fia eldöntötte, hogy belevág eme csöppet sem
egyszerű, de annál érdekesebb és izgalmasabb világba, hamar el
fog jutni oda, hogy szüksége van egy RIAA korrektorra, legyen az
beépített, vagy különálló. Mivel az újabb készülékek
általában már nem tartalmaznak integrált phonot, valamint az
olcsóbb készülékek beépített megoldásai általában csak egy
nagyon alap szintet képviselnek, ilyen esetben csakis egy külső
megoldás jöhet számításba. Sokan nem tulajdonítanak túl nagy
jelentőséget neki, pedig igencsak nagy hatással bír a kapott
hangra.
Írta: Puskás János
Írta: Kobela Mihály-Puskás János
„Négy különböző nemzetiség képviselője volt
az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy
angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető
és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az
asztalon, egy tálban.”
Aki olvasta, egyből tudja, hogy a fenti örökbecsű sorok Rejtő Jenő (akkoriban P.Howard) „A három testőr Afrikában” című klasszikusának kezdő mondatai. Mindez arról jutott eszünkbe, hogy amikor tesztünk helyszínére megérkeztünk – a forgalmazó részéről jelenlévő két szimpatikus úriembert leszámítva – szintén négy különböző nemzetiség képviselője fogadott bennünket, szépen rendszerbe kötve: egy amerikai cd játszó, egy angol erősítő, egy pár olasz hangdoboz és a köztük kígyózó hollandus kábelek. Saláta nem volt. Se orosz hús, se svéd gomba. Kár …
Írta: Puskás János
Pár gondolat, ahogy már megszokhatták tőlem
Az emberek nehezen szánják rá magukat arra, hogy komponensek árát költsék kábelekre. Vagy sosem. Nem ér szerintük annyit a különbség, – sokszor azért, mert meg sem hallgatják a nagyobb kategóriát ugyanezen okból - ráadásul mindenféle pletykák keringenek arról, hogy a sokba kerülő darabok jó része nem más, mint valami olcsóbb modell álruhában - kissé meghízva. Mert sok hájend kábel vastag – diktál a divat: a vevők szeretnek minél többet, nagyobbat kapni pénzükért. Úgy érzik, így jól járnak. Nem lehet egyszerű dolguk a filigrán DNM, vagy Nordost kereskedőknek...