foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

Kábel a rengetegben – 2. rész

Csapatunk egyre mélyebbre kerül a kábelkábelkupacban, jelenleg a 30 ezer és 65 ezer forint közötti árkategóriába eső összekötőket vettük fülügyre. Bakai Gábor írása.

Aki olvasta az első részt, annak nem kell a soron következőket bevezetni, hisz valóban egy folyamat Kábelkupackövetkező lépcsőjéről van szó, aminek a bevezetője az első részben olvasható. Azoknak viszont, akik valamilyen érthetetlen okból kifolyólag nem tették meg ezt a felemelő érzéssel járó tevékenységet, mindenképpen előirányzott kötelezettségnek tekinthető legalább a bevezető, pontosabban az "Elöljáróban a tesztekről", immár önálló cikk elolvasása. Ebben megpróbáltuk leírni a tesztelési módszerek előnyeit és hátrányait, ismertetjük azt, mi miképpen végezzük meghallgatásainkat, ennek mik lehetnek a buktatói, de azt is, hogy szerintünk az eredmények hogyan hasznosíthatók az olvasók számára. Vagyis: a Tesztekről általánosságban ismerete nélkül e teszt sem sokat ér, teljességéhez annak elolvasása szükséges. Amint látni fogja a kedves Olvasó, ugyanezt a módszert követjük a második részben is, ahol szintén igyekszünk nem minősíteni a vezetékeket, hanem egyszerűen csak meghatározni a karakterüket. Ebben az árkategóriában már sokkal komolyabb technológiákat vonultatnak fel a gyártók, különlegesebb anyagokat használnak, és egyáltalán, sokkal kevesebb a költségkompromisszum, ami a fejlesztők kezét az esetek többségében megköti. Hogy ez hangban mit jelent, rövidesen kiderül.

A második csoport:

30 ezertől 65 ezer forintig

1. Artkustik         53 000 Ft
2. Audioquest King Cobra       39 860 Ft
3. ETI (Eichmann) Express 6 silver      63 000 Ft
4. Furutech FE 13S (tömör réz, még nem monokristályos)  36 300 Ft
5. Furutech MP 2.1 (sodrott, monokristályos)    39 660 Ft
6. Kimber Hero/WBT 0144       55 000 Ft
7. Siltech London Mxt       42 000 Ft
8. Van Den Hul Waterfall       34 000 Ft

A hallgatott zenék:

- Terry Evans: Dont’t give up (Telarc)
- Ektar: Musica Con Facilita (Harmonia Produkcio)
- Mussorgsky: Pictures az an Exhibition (Living Stereo)
- Dream Theater: Train of Thought (Warner Group)
- Jean Sibellius: D-moll hegedűverseny, Op. 47 (Living Stereo)
- Paganini: Violin Concerto No.1 Shayaka Shoi, Zubin Mehta, The Israel      
                    Philharmonic Orchestra (Deutsche Grammophon)
- Makám: Almanach (FolkEuropa)

A rendszer:

Procced CDP CD-játszó
Sony TA-E7 előfok
Sony TA-N7 végfok
JBL 4311B hangfal
Siltech kábelek

A meghallgatáshoz ugyanazt a rendszert és ugyanazokat a zenéket használtuk, mint az alacsonyabb kategóriájú kábelek esetében, de ez alkalommal csak ketten, Puskás János barátommal próbáltuk megragadni a kábelek kézzelfoghatatlan, ámde leginkább lényeges jellemzőjét: a hangra gyakorolt hatásukat.


Artkustik    53 000 Ft

Az Artkustik egy osztrák családi vállalkozás, amely mögött valójában egyetlen ember, Othmar Spitaler áll. A cég, illetve az úriember filozófiájához hozzátartozik a személyes kontaktus, a Atrkkustikfelhasználókkal való tapasztalatcsere, a beszállítók és a képviseletek nagymértékű megválogatása (a termékeit csak képzett, kiválasztott kereskedőkre bízza), a 10 éves garanciaviselés, egyáltalán, minden területen az emberség és maximalizmus. Ugyanakkor például a bemutatótermét hangsúlyozottan nem alakította ki ideális akusztikájúra, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a vásárlói a lehetőségekhez képest hasonló hangot halljanak nála, mint amit az otthonukban is fognak. Persze minden helyiség más és más, egyik rosszabb, a másik jobb, egyik mélyet emel, a másik elnyeli. Spitaler úr a kiegészítő készülékeket tekintve nem is az akusztikai behatások felől közelíti meg a jó hang lehetőségét, hiszen ehhez általában elég erőteljesen bele kellene nyúlni a lakószobák optikai összhangjába, sokkal inkább a hifi egyik olyan ágán próbálja elérni a hangreprodukció nirvánáját, amelyről nem sokat hallani: ez pedig az animátortechnológia. Hogy ez mi? Nem tudom pontosan, alkalomadtán majd esetleg foglalkozunk vele, egyelőre sokkal homályosabb fogalom ez a számomra, mintsem megpróbáljam pár mondatban leírni. A lényeg, hogy nagy számban kínál különféle adathordozó-kezelőket, hálózati kondicionálókat, szobaanimátorokat, amelyek valóban működnek. Illetve valamit csinálnak, amit az eddigi felszínes tapasztalataim alapján jónak értékeltem.
Az Artkustik, bár nem túl népes számban, de gyárt kevésbé ezoterikus termékeket is: kétfajta elő- és végerősítő, egy fonó-előerősítő, pár hangfal és néhány kábel alkotja a teljes palettát. Míg a többi berendezésről viszonylag sok információ érhető el, addig a vezetékei a titokzatosság homályába burkolóznak: ennek az összekötőnek még típusa sincs. Két vezetője sodrott, az RCA-dugók pedig aranyozottak. Flexibilis, jól kezelhető, árnyékolása az újabbaknak nincs, a régebbi típusokban még volt. Nagyjából ennyit tudunk róla. Nézzük a hangját.

A hang

Finom, lágy hangú kábel, kiemelkedő felbontással, de nem túl kiegyenlített hangbalansszal. A lágyság sokszor óhatatlanul a pontosság rovására megy, ebben az esetben is tetten érhető ez a jelenség: a hangok nem túl kontúrosak, kissé elnagyolja a határokat, a résztvevőket sem különbözteti meg annyira, mint a csoport e tekintetben jobb képességekkel rendelkező résztvevői. A központi szereplőket hajlamos a többi zenésszel egyenrangúnak ábrázolni, a megszokott dominanciájukhoz képest kevésbé kerülnek előtérbe. A mélyei enyhén túldimenzionáltak, de egyáltalán nem mondható mélytónusúnak: hangjai élők, jó tonalitásúak. Sosem volt bántó vagy agresszív, szerethető, kellemes karakter.

Forgalmazó:  Double Reed Co.


Audioquest King Cobra  39 860 Ft

Az Audioquestet William E. Low alapította 1980-ban, vagyis akkor, mikor a speciális hifikábelek még gyerekcipőben jártak. Bill nem ekkor kezdte hifisztikai pályafutását, már egyetemi évei alatt erősítőket épített, majd több hifiboltot is üzemeltetett, többek között 1975-ben ő volt Amerika egyik legnagyobb Linn Sondek-kereskedője. A 70-es évek második felében kábelek fejlesztésével is foglalatoskodott, mígnem e tevékenysége a visszajelzések alapján oly sikeresnek bizonyult, hogy megalapította az Audioquestet. Azt, hogy mennyire voltak jók a termékei, és milyen igény mutatkozott rájuk, jól jelzi, hogy már a második évben szerte a világon viszonteladók árulták a vezetékeit. Jelenleg a cég vezérigazgatójaként aktívan tevékenykedik.
Az Audioquest termékválasztéka igen gazdag, az audió felhasználásra gyártott analóg (táp, hangszóró, hangkar stb.) és digitális vezetékeiken kívül több HDMI összekötőt, különféle átalakítókat, csatlakozókat és egyéb hasznos kiegészítőket is kínálnak, igen sokféle minőségi osztályban. Az egyszerűbb, de jó minőségű OFC drótoktól a legfelsőbb kategóriákig készítenek termékeket, az analóg kábeleikről általánosságban elmondható, hogy tömör vezetőket alkalmaznak, a legtöbb esetben többet, eltérő átmérővel, továbbá különösen nagy gondot fordítanak a szigetelésre és a vezető felületének kidolgozására. Azoknak, akik ennél több információt szeretnének megtudni, ajánlom a gyártó honlapját, ahol a használt technológiákról és a filozófiájukról nagyon részletes tájékoztató található.
A King Cobra anyagának neve PSC+ (Perfect Surface Cooper), ami utal az anyagára (tömör réz) AQés a készítési technológiára is. A vezető elsődleges szigetelése PE Air Tubes, egy, a rézszálnál jóval nagyobb átmérőjű polietiléncső, aminek célja az, hogy a vezetőt közvetlenül a lehető legnagyobb felületén a levegő vegye körül. Három ilyen szál fut a King Cobra belsejében, spirálisan tekerve, egymást nem keresztezve. Az árnyékolásról egy fémfólia gondoskodik, továbbá egy ezüstözött vezeték, ami a fóliával érintkezve végigfut a kábel belsejében, és az egyik oldalon a földpontra van kötve. A három vezető közül gyárilag kettő a negatív, egy a pozitív. Érdekesség, hogy a csatlakozókat nem forrasztással, hanem hidegsajtolással illesztették a vezeték végére. A külső megjelenése igen tetszetős (Jani párjának kedvence), amit a piros-fekete műszálas szövetnek köszönhet. Tömör réz létére elég könnyen kezelhető, és kis helyen elfér.

A hang

Ha egy mondatban akarnám összefoglalni, akkor azt mondanám, hogy ez egy mélyerős kábel: ebben a tartományban minden tekintetben jobbnak találtuk, mint a többiben. Míg a magas és a középfrekvenciákon inkább a csoport átlagát erősítő, addig a mélyek terén kiemelkedő, mind a felbontását, részletező képességét, mind az alsó sávszélét és az átvitt energiáit tekintve. Ez nem azt jelenti, hogy kiemeli ezt a tartományt, erről szó nincs, egységes a produkciója, csak a mélyei más minőségűek. Ennek megfelelően ugyan mindenféle műfajon jól teljesített, hiszen ez a tulajdonsága igen jó alapot adott a többi frekvenciáknak, de mégis, bluest és a rockot volt legélvezetesebb hallgatni rajta. Ezeknél a stílusoknál egyáltalán nem vagy csak kismértékben mutatkozott meg a fent leírt karaktere, míg finomabb muzsikákon egyértelművé vált, hogy felfelé veszít felbontásából, kissé kiürül, elvékonyodik, nincs meg benne az a finomság, mint a teszt legjobbjaiban.  

Forgalmazó: Kácsa Audio Kft.


ETI (Eichmann) Express 6 Silver   63 000 Ft

Az első részben az Express 4 kapcsán már szóltunk a cég eredetéről és azokról a változásokról, amik a termékpalettáját is érintették. Ennek aktualitásával az Express 6 kapcsán szembesülhetünk, mert míg az új tulajdonos az Express 4-et megtartotta változatlan formában, addig az Eichmann egykori zászlóshajóját már nem sokáig élvezheti a nagyközönség: valószínűleg az ETI új kábelsorozata, a Quiessence miatt szüntetik meg a gyártását. Igaz, utóbbiért árban magasabbra kell nyújtózkodni, tehát a hatos helyén hiány marad. 
ETI Exp 6Azért a 6-os kapható, emiatt tehát belevettük ebbe a tesztbe is, méghozzá az ezüst Bullet Pluggal szerelve (ami kissé más, mint a 4-esen lévő). A dugó felépítését, technikai hátterét már viszonylag részletesen ismertettük az Express 4 kapcsán (lásd az első részben), ezért most csak a kétfajta RCA-csatlakozó különbségére térnék ki. Ez jelen esetben a vezető anyagában keresendő: a tellurium-réz ötvözet helyett négykilences, nem lágyított rúdezüstöt alkalmaznak, továbbá a színük nem egyforma, minden másban megegyeznek. Az Express 6 kapható a tellurium-réz dugóval szerelve is, természetesen kevesebb pénzért: a kettő közül a Silver egyértelműen magasabb kategóriát képvisel.
Miként a két dugó, az Express 6-os vezeték sem sokban tér el a 4-estől, ám ezek azért éppoly nagy jelentőséggel bírnak, mint a dugók vezetőinek anyaga. Külsőre csak a színük és vastagságuk különböztetik meg őket egymástól: a 6-os sötétkék és vastagabb, nehezebben kezelhető. A keresztmetszete két pluszvezető miatt nagyobb, tehát összesen hat, teflonszigetelésű oxigénmentes, tömör rézdrót (OFC) fut egymás mellett. Ezek eltérő keresztmetszettel rendelkeznek, és csak kettő aktív közülük, legalábbis ami a jelátvitelt illeti, a másik négy, egymással összekötve egyfajta zajszűrőként funkcionál. A külső burkolata lágy PVC, amelynek keresztmetszete a jobb kezelhetőség és valószínűleg a vezetők elhelyezkedése miatt kissé ovális.

A hang

Az első benyomás az volt róla, hogy finom hangú kábel, és ezt a karakterét a hallgatása során minden felvételen megtartotta. A magas tartományban ugyan érzékelhető egy cseppnyi karcosság, de ettől még nem válik bántóvá: ez a jelenség nem oly erőteljes, nem zavaró, inkább élettel tölti meg a reprodukciót. A többi tekintetben is nagyon jól szerepel, egységes, jól mutatja a dinamikakülönbségeket, jó a felbontása és a térképzése. Az énekes szárnyal, nagyon jól kiemelkedik zenészei közül, miközben azok sem szorulnak háttérbe. A hangjai kerekek, teltek, pontosak és nyitottak, még talán frissnek is mondanám őket, de néha mintha vastagabbak lennének, mint megszoktam: kissé rádolgozik a meleg, kellemes megszólalásra. Terry Evans hangján is finomít, nem olyan karcos és rekedt, mint ahogy általában énekel, itt kevesebb whiskey-t fogyasztott az éjjel, vagy hangszálmasszázson volt a fellépése előtt. Talán e tulajdonsága az oka annak, hogy Dream Theatert hallgatva rajta nem igazán Dream Theater szólal meg, egy sokkal lágyabb bandát varázsol a szobába: elnézhető mértékben szépít, lágyít, finomít. 

Forgalmazó: Amtron Kft.


Furutech FE 13S   36 300 Ft

A Furutech japán kábel- és csatlakozóspecialista, amelyet 1988-ban alapítottak. Elsősorban csatlakozóiról híres, amelyeket más kábelgyártók is előszeretettel használnak termékeiken, de elosztói, fali aljzatai, különféle kiegészítői (lemezkiegyenlítői, antisztatizáló berendezései) is kiemelkedő minőséget képviselnek. Széles kábelválasztékkal rendelkezik, továbbá az autóhifisták számára is sokféle szerelési terméket kínál a biztosítékoktól a tápkábelekig. A lehető legjobb minőség elérését többek között a lehető legtisztább anyagok alkalmazásával próbálják elérni, vezetőanyagait ezért többféle tisztasági osztályba sorolják. Folyamatosan fejlesztenek, így több szabadalom (mint például az alpha eljárás) is fűződik a cég nevéhez.
Az alpha technológia két lépcsőből áll. Az egyikben a vezetőket lefagyasztják (–196 és –250°C Furutech FA13Sközött), ami megváltoztatja a molekuláris szerkezetüket. Ez a Furutech leírása szerint csökkenti a belső feszültséget, így stabilabb szerkezetet hoz létre. A második fázisban a demagnetizálás történik.
A gyártó minden fémterméke átesik ezen a kezelésen, így az FE13S kábel sem kivétel ez alól. Ez a szimmetrikus felépítésű, sötétzöld színű és nem túl könnyen hajlítható kábel két tömör, µ-OFC rézből készült vezetőt és egy árnyékoló harisnyát foglal magába, és persze a szükséges szigeteléseket. Az árnyékoló harisnyát csak az induló oldalnál kötötték be a testpontra. Csatlakozója természetesen Furutech gyártmány, típusa FP-160G. Ez az RCA-dugó bronzból készült, demagnetizálták, a vezetőrészeket pedig aranyozták.

A hang

Elég visszafogott hangú vezeték, amint bekötöttük a rendszerbe, olyan érzésünk volt, mintha csak lejjebb tekertük volna a hangerőt. Az első reakcióm az volt, hogy lélegzet-visszafojtva vártam a zenei történéseket, de azok csak nem nagyon akartak jönni: nem hozott lázba, kissé unalmas, nem eresztette el magát vele a rendszer, folyamatosan azon járt az eszem, hogy feljebb tekerném a hangerőt. Pedig alapvetően nem rossz kábel, kiegyensúlyozott, jó a dinamikája, a sávszélei és a felbontása viszont korlátozott: izgága rendszerek megszelídítésére lehet alkalmas, itt nem tűnt elég életrevalónak.  

Forgalmazó: Kácsa Audio Kft.


Furutech µ-P 2.1    39 660 Ft

Érdekes módon a Furutech kínálatában kétféle összekötő kábel is szerepel, hasonló árban. Hogy mi lehet ennek az oka, nem tudni, mindenesetre izgalmas felfedezni őket, mert a kettő teljesen más koncepció alapján készült: az egyik tömör, a másik sodrott vezetőt használ a jelátvitelhez. Az igazsághoz ugyan az is hozzátartozik, hogy az árközeliség az itthoni szerelés következménye, a gyári szerelt vezetékek között nagyobb árkülönbség van. És jóval többe kerülnek.
FurutechA µ-P 2.1 szintén szimmetrikus felépítésű vezeték, a keresztmetszete hasonló, de az átmérője kisebb, mint az FE-13S-é. A fekete PVC-köpeny alatt két, polietilénnel bevont vezető és egy árnyékoló harisnya található. Sodrott vezetőjének köszönhetően jól kezelhető. Természetesen alávetették az alpha eljárásnak, de lényeges különbség az, hogy a µ-P 2.1 vezetőinek anyaga monokristályos réz (ilyen anyag előállítására állítólag csak három gyár képes). A technológia lényege, hogy a vezetéket lassan, melegen munkálják meg, ezáltal kisebb stressznek van kitéve az anyag, hosszú kristályszerkezet alakul ki, vagyis a jelútban kevés lesz a kristályfalak közötti átlépés. A csatlakozója szintén az FP-160G, vagyis ez esetben tényleg csak a kábelek közötti különbséget fogjuk hallani. 

A hang

Hát igen, a különbség óriási. Előre bocsátom, ebből senki se vonja le azt a következtetést, hogy a sodort jobb, mint a tömör, hiszen ott van még az anyagok különbözősége, ami legalább annyira befolyásolja a hangminőséget, mint a keresztmetszet. A µ-P 2.1 sokkal jobban illeszkedik a rendszerbe, de a beilleszkedésén túl az egyéb résztulajdonságai is egyértelműen jobbak. Egyfelől nincs az a kényszeres várakozás, hogy történjen már valami, megszűnt a zsigeri szintű kapkodás a hangerőszabályzó után, mert ez az összekötő sokkal nyíltabb és közvetlenebb, mint márkatársa. Másfelől mind a felbontása, mind a kiegyensúlyozottsága kiemelkedő, és jó a ritmustartása is. Mindazonáltal még mindig egy kissé finomkodónak, visszafogottnak találtuk, talán kevésbé precíz hangalkotása miatt, vagy néha enyhén vattás tonalitása okán, mindenesetre ez már inkább az ízlés kérdése lehet: ennek a vezetéknek nincs túl sok hibája.  

Forgalmazó: Kácsa Audio Kft.


Kimber Hero/WBT 0144     55 000 Ft

A Herot bemutatni nem egyszerű meló. Úgy általában. Miért? Könnyű leírni, hogy négy darab Kimber Herosodrott vezető, természetesen – Kimber módra – fonva, külső harisnyával, a végén csatlakozóval. De milyennel? És milyen vezetővel? Mert ezekből van pár darab: a réz, az ezüstözött réz meg a színezüst. Csatlakozóból van az Ultraplate, kétféle WBT, meg az XLR.
Szorozzunk! Ez 12-féle kábel, és a legolcsóbb meg a legdrágább között több mint háromszoros a szorzó!
Néhány márka összesen gyárt ennyi fajta kábelt… vagy ennyit sem.
Mi a rézvezetővel és a WBT 0144-es csatlakozóval szerelt verziót kaptuk meghallgatásra.

A hang

Egymásra pislogtunk: ez jó. Erről nem sokat kell írni, megismétlődött mindaz, ami az előző részben a Kimberrel: szerettük. Sokkal magasabb kategóriába emelte a rendszert, mint a többi kábel, mindaz, amit azokban résztulajdonságként nagyon jónak találtunk, a Heroban egységgé kovácsolódott össze: jó a mélye, sok információval, de a többi tartomány sem marad le. Testes, de nem olyan lufisan, mint az Eichmann, a mélytartománya nem marad el az Audioquesttől, jobb a felbontása, mint az Artkustiknak. és legalább annyira illeszkedik a rendszerbe, mint a Siltech. Nem is nagyon van hangulatunk elemezni, bár ha kötekedni kellene, akkor biztosan lehetne, csak akkor magasabb árkategóriában kellene keresni azt, amivel összehasonlítanánk. Az igazság az, hogy ez a kábel annyira jól teljesít ezen a rendszeren, hogy már-már azt gondolom, a Tesztekről általánosságban című írásban ecsetelt magasabb képességű lánc alkalmazása és elmélete ebben az esetben nem biztos, hogy megvalósul. Vagy nagyon a határán van. 

Forgalmazó:  Penna Poor Kft.


Siltech London Mxt Professional     42 000 Ft

A holland gyártó egyike a legismertebbeknek. Saját arany- és ezüstbányákkal rendelkeznek, saját Siltechgyártósoruk van, a termékeiket maguk állítják elő, minden munkafolyamatot ellenőrizve, kézbentartva. Tehát valódi gyártó, nem egy elkészíttetett és feliratozott darabról van szó. Természetesen nekik is egyéni elképzeléseik vannak arról, hogyan érjék el a lehető legjobb hangminőséget: legfőképpen nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a vezető anyagára. Nem a réz lehető legnagyobb tisztaságában gondolkodnak, hanem az ezüstben és az aranyban látják a megoldást. Vezetőik nem ezüstözöttek, hanem ezüstből készülnek, melyek kristályszerkezetének üres részeit arannyal töltik fel. Az általuk választott nemesfémek előnyei szerintük abban is megmutatkozik, hogy a kábelek képességei az idők folyamán nem csökkennek, ellentétben a rézdrótok minőségromlásával. Valószínűleg szintén a nemesfémeknek köszönhető, hogy a vezetékeiket hamisítják. Aki használt Siltechen gondolkodik, ügyeljen erre. A cég honlapján fel is hívja a figyelmet e jelenségre, javasolja, hogy csak a kijelölt forgalmazóktól származó termékeket vásároljuk, illetve közzétesz egy listát a hamis Siltechet árusítókról.
A London MXT a Siltech legkisebb összekötő kábele. A neve, az MXT azt jelzi, hogy egyfajta mixtúráról, keverékről van szó, ami ez esetben annyi jelent, hogy a rézvezetők mellett a Siltech nagyobb kábeleiben található arannyal injektált ezüstszálakat kevertek. A kábel koaxiális felépítésű, vagyis a középső részén egy, a szokványosnál vastagabb, sodrott vezetővel és a külső részén egy árnyékoló harisnyával.  Az RCA-dugó származásáról nincsen információnk, viszont Siltech ezüsttartalmú forrasszal lett szerelve.

A hang

Ez a kábel harmonikusan beleillett a rendszerbe, ami persze betudható annak is, hogy ebben a láncban a hangszórókábel is Siltech, tehát a márkán belüli egység valószínűleg pozitív irányba tolja a megítélését. Jó a dinamikája, sok részletet jelenít meg, és kellőképpen nyílt, kiegyenlített, a felbontása viszont valamennyire elmarad a teszt legjobbjaitól. Kellemes karakter, megfelelően precíz, egy kissé visszafogott és lágy. Az utóbbi jelzők lehetnek előnyére is, de ebben az esetben mi inkább negatívként éltük meg: több frissességet szerettünk volna, több életet, egy kis élt, durvaságot. Hát, a London nem egy direkt karakterű kábel, inkább finomít a hangzáson, de ezt úgy teszi, hogy a tonalitása helyes marad. 

Forgalmazó: Audiovisiontuning Kft.


Van Den Hul Waterfall Hybrid     34 000 Ft

A Van Den Hul kínálatában közel negyvenféle (!) összekötő kábel van, egymástól teljesen eltérő kinézettel és technikai megoldásokkal – így természetesen nagyon változó hangkarakterekkel. Van itt szénkábel, Hybrid és Tunnel technológiával készült vezeték, mind-mind más gyártási eljárással és tulajdonsággal. Valószínűleg erről a fokozatos házi forradalomról maradtunk le mi is, mikor a Van Den Hul nevet meghallva egyfajta hangsztereotípiában gondolkodtunk, abban, amit emlékeinkben őriztünk. Hát most, mint az a teszt első részében is bebizonyosodott, más a helyzet. Sokféle kábel, sokféle hang fut e márkanév alatt: a Van Den Hul kábeleket immár nem lehet és nem is szabad beskatulyázni. Csak szegényebb lesz általa az ember.
A Waterfall szimmetrikus felépítésű vezeték, és mint a neve is mutatja, Hybrid technológiával VDH Waterfallkészült, ami annyit jelent, hogy a fémvezetők köré még egy extra LSC réteget is vontak. A fém ebben az esetben réz-cink-ezüst ötvözet, az LSC viszont magyarázatra szorul. A betűszó a Linear Structured Carbon rövidítése, amit a gyártó a következőképpen magyaráz: lineáris, mert az elektromos kimeneti jel ugyanaz, mint az eredeti bemeneti, strukturált, mert a szénatom rácsszerkezete határozza meg az alapanyag feldolgozását és a Carbon, ami az anyagára vonatkozik, és szenet jelent. Az LSC-nek sok jó tulajdonságát sorolják fel, és csak egyetlen negatívot említenek, nevezetesen, hogy az ellenállása nagyobb, mint a fémeké. Cserébe viszont ellenáll a mechanikai károsodásnak, nem érzékeny a magas hőmérsékletre, nem jellemző rá a kifáradás, vagyis a szerkezete érzéketlen a hajlítgatásra, így kb. negyed akkora vezető (6 mikron!) elegendő, mint a fém esetében. Továbbá a fentiek miatt a minősége sem változik. A szerkezetéé és így a hangjáé sem.
A hosszú élettartamnak és a változatlan minőségnek környezetvédelmi szempontból is nagy jelentősége van, hiszen az elhasználódás kevésbé játszik szerepet a cseréjét illetően, vagyis csökken a hulladékképződés, de ezenfelül az LSC még további előnyökkel rendelkezik e téren (is): teljes egészében újrahasznosítható, ráadásul az előállítása során nem keletkeznek mérgező anyagok. 
A Hybrid technológia sajátossága az is, hogy a vezetőt körbeburkoló LSC gyakorlatilag légmentesen szigeteli a fémet, így annak élettartama is megnő (nem oxidálódik).
A Waterfall külső burkolata, HULLIFLEX ®, szintén környezettudatos elgondolás következménye. Az általánosan használt PVC keményedik, öregszik, klórtartalma miatt pedig égéstermékében hidrogén-klorid, dioxin és egyéb, a környezetkárosító anyag található. A HULLIFLEX ®-nek több előnyét is felsorolják, többek között azt, hogy előállítása kevesebb terhet ró a környezetre, jobb a termikus és a mechanikus terhelhetősége, jobb a mechanikai szilárdsága, és hosszabb az élettartama, mert a szerkezete nem változik meg az UV sugárzásnak kitéve sem. A hátránya: az előállítása kb. négyszerese a PVC-nek, de mivel a cég egyik törekvése, hogy a lehető legkörnyezetbarátabb termékeket hozza létre, de a kevésbé környezettudatos vásárlóit is megtartsa, azoknál a kábeleknél sem emeli az árait, ahol változtat a szigetelésen. 
A technikai jellemzőket gyakorlatban az mindenesetre alátámasztja, hogy a Waterfall nagyon flexibilis vezeték, könnyen kezelhető, vékony, és kellemes a tapintása. Az RCA-dugói mibenlétéről nincs információnk, könnyen használhatók, és aranyozottak.

A hang

Hát, ahogy a technikai megközelítés, a hang is teljesen más, mint a csoport többi szereplőjéé, más tonalitással zenél, mint azt megszoktuk. Ez egy olyan sajátossága, amit mindenképpen figyelembe kell venni, és amit nem is igen tudok pontosan szavakba önteni: kissé olyan, mint a lány a Mátyás király mesében. Például a Dream Theater produkcióját nehezen azonosítom azzal az élménnyel, amit általában okoz, most más: nem lassú, de nem is gyors, üt is a lábdob, meg nem is, összességében nekünk kissé fura volt, lehet, hogy csak szokni kell. Direkt használtam a „furcsa” jelzőt, mivel rossznak egyáltalán nem mondható, kiegyenlített és pontos, nem mutat többet, mint amit tud, és bár a felbontása átlagos. és a dinamikaátvitele is lehetne jobb, a tonalitásán kívül mindenben nagyon hamar megbarátkoztunk vele. 

Forgalmazó: Auditorium Kft.


Végszó

Azt nyugodtan kijelenthetem, hogy ezt a meghallgatást már inkább élveztük, mint az előző csoportét: sokkal jobb képességű kábelek gyűltek össze, ami azt mutatja, hogy ez az árkategória valóban tud annyival többet, mint amennyivel többe kerül, ráadásul a képességeiket tekintve sem különültek el annyira egymástól. Kijelenthető tehát, hogy a hangjuk alapján is nagyjából egy kategóriába tartoznak. Ez alól két kivétel akadt, az egyik a Kimber Hero, amit jobbnak, a másik a Furutech FE13S, amit viszont gyengébbnek halottunk, mint a csoportátlag. A többiek között nem is vállalkoznék sorrend felállítására, a hallottak alapján inkább az ízlés és a rendszer az, ami meghatározza, kinek melyik tetszhet. Mindegyiknek van kimagasló és gyengébb tulajdonsága, de összességében igen jó kábelek ezért az árért.
Az Artkustiknak kiemelkedően jó a felbontása, és igen lágy karakterű vezeték, az Audioquestet a mélyreprodukciója emeli ki az átlagból, a Siltech London és a Furutech µ-P 2.1 kiegyenlítettségével, az Eichmann a testes lendületességével tűnik ki. A Van Den Hul Waterfallt is ide sorolnám, mert bár más tonalitással zenélt, mint azt megszoktuk, de minden más tekintetben megfelelt az elvárásainknak.
A Hero viszont kilógott a sorból. Azt, hogy a Kimber által gyártott vezeték illeszkedett a rendszerbe a legjobban, nem lehet szó nélkül hagyni, hisz az első részben is a Kimber alkotta PBJ-t találtuk a legjobbnak.  Ez a jelenség legalább három dolgot jelenthet: vagy a Kimber ennyire jó összekötőket gyárt, vagy az ő általa képviselt hang sokkal jobban tetszik nekünk, mint a többi. Utóbbi valószínűségét megkérdőjelezi, hogy az első rész meghallgatásakor négy teljesen eltérő ízlésű hallgató volt jelen. A harmadik gondolat a rendszerösszhangra vonatkozik: talán egyszerűen a Kimber kábele illeszkedik legharmonikusabban e készülékek közé. Ezt nem cáfolja ugyan, de kissé megingathatja a Siltech története. Ugyanis a Londont hallgatva egyből az volt az érzésünk, hogy igen, itt az egység, az összhang, valószínűleg azért, mert a rendszer hangszóróvezetéke is ettől a gyártótól származik. Személy szerint addig a pillanatig, amíg a Kimbert be nem kötöttük, nem is gondoltam, hogy lesz kábel, ami e tekintetben jobb lesz, mint a Siltech, és Jani is ezt érezhette, mert rögtön szóvá tette: a Siltechnek bizony előnye van a többivel szemben. És ez az előny vagy előnyelmélet csak akkor szűnt meg, amikor a Kimbert bekötöttük.

Általánosságok

Ahogy végigolvastam a teszteket, érdekes jelenségre lettem figyelmes: míg az előző kategóriában találtunk vékony, gyors, súlytalan karakterű és lassú, mélytónusú, kerek hangú kábeleket egyaránt,kábelek itt az előbbire nem volt példa, inkább a visszafogottság volt jellemző. Vagyis mi ezekkel a szavakkal jellemeztük a kábeleket. Ebből persze az ízlésünkre is lehet következtetni, hisz ha valaki a visszafogottságot részesíti előnyben, az ő tesztjében nagy valószínűséggel a legtöbb kábel frontális, vékony, idegesítő és hasonló jelzőket kapna. Tehát mi elvileg inkább a közvetlen, nyílt hangzást kedveljük, bár ennek némileg ellentmond az, hogy az előző részben mindkét véglet markánsan megjelent. A fent leírt jelenség talán inkább arra enged következtetni, hogy a gyártók milyennek képzelik el a komolyabb hangot. Ha e meghallgatás alapján akarnám meghatározni, akkor nyugodtnak, kissé lágynak, de mindenekelőtt a lehető legkiegyenlítettebbnek. Ezek voltak ugyanis a legtöbbet használt kifejezések a jellemzések során.
A technológiák. Ha valaki figyelmesen végigolvassa a bemutatókat, komoly következtetések levonására teljesen alkalmatlannak érezheti magát. Én legalábbis teljesen összezavarodnék, ha ez alapján akarnék felállítani egy kábeltechnológia-fontossági sorrendet: vannak ugyan az alapok, amelyek minden tekintetben azonosak, de ezen túl ahány gyártó, annyiféle elv létezik, amelyek nem ritkán szöges ellentétei a másiknak, mégis, itt is, ott is jó kábelek kerülnek ki a gyártósorról: a hangkaraktereket tekintve nem nagyon lehet egyik gyártástechnológiát sem piedesztálra emelni. Vagyis: az élet e területén is több út vezet fel a hegyre…
Más.  A Van Den Hul filozófiájával, környezetbarát megoldásaival igencsak meglepett. Eddig e tekintetben nem is nagyon gondolkodtam környezettudatos megoldáson, fel sem merült bennem, hogy az adott drót miképpen készült, és a pénzen kívül milyen árat kell fizetni érte, kiválasztásakor csak az volt a szempontom, hogy a rendszerem a lehető legjobban szóljon általa. Nem mondom, hogy ez most gyökeresen megváltozott, de örvendetesnek találom azt a tényt, hogy ez a gondolkodásmód a hobbinkban is megjelent, remélem, egyre többen fogják követni ezt a kezdeményezést.
Nos, ez volt a második rész. A harmadikban a 65 ezer és 100 ezer forint közötti ársávot vizsgáljuk. Egy kis kevergéssel…


Copyright © 2017 Audioland. Minden jog fenntartva.