foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

Kábel a rengetegben 1. rész
Azaz összekötő kábelek  0-30000 Ft között.

Írta: Bakai Gábor, Puskás János

Elöljáróban a tesztekről
Egyet nem szabad elfelejteni, sem a teszt írásakor, sem az olvasásakor: a készülékek a kábelekzenereprodukciót, pontosabban az élvezetet szolgálják. Ez, természetesen, egyénenként nagyon változó igényeket jelent, teljesen eltérő lehet az, hogy ki milyen hangkaraktert részesít előnyben.
A kábelek meghallgatásakor azt a módszert alkalmaztuk, hogy egy sokkal nagyobb kategóriájú készülékláncba illesztettük a megismerendő alanyokat. Így hiába rendelkezik a lánc is jól meghatározható karakterrel, mégis ez kevésbé domináns a magasabb régiókban az alacsonyabb szintű készülékekhez képest, sokkal jobban meghatározhatóak a beillesztett rendszerelem egyéni tulajdonságai. Elvileg. De a meghallgatásra használt lánc karaktere azért így is erőteljesen meghatározza a végeredményt, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni:

egyik rendszer sem neutrális, mindegyik valamilyen, valakinek kedves a hangja, másnak éppen ellenkezőleg. Azt tapasztaltam, hogy e módszer szerint kiválasztott készülékek általában jók együtt, karakterükben pedig a kiválasztásban segítséget nyújtó készülékegyüttesre hasonlítanak. Viszont az adott esetben gyengén szereplők is lehetnek jók egy eltérő karakterű láncban. Éppen ezért az AB teszteket igencsak fenntartással lehet csak figyelembe venni.

Mi lenne a jó, általánosabban használható eredményre vezető módszer? Talán az, ha sok, végtelen sok azonos kategóriájú, ám eltérő láncot használnánk erre a célra, bár ebben az esetben is megkérdőjelezhető lenne az azonos kategória fogalma (például, de lehetne itt is több bajt találni...), ezért ez sem lenne tökéletes. Nem létezik tökéletes teszt, ahogy tökéletes nő, autó sem.
Azért alapvetően van bizodalmam az ilyenformán elvégzett AB tesztekben, de erős fenntartásokkal. Minél komolyabb a berendezéscsoport, amit tesztelünk, annál nagyobb fenntartással és szem előtt tartva a hibalehetőségeket és a rendszer-összhang kérdését. Mit értek összhang alatt? Azt tapasztaltam, hogy a forgalmazók általában nagyon jól ismerik a termékeiket, amelyek híven tükrözik az ízlésvilágukat. Ezeket a berendezéseket pedig egészen jól tudják rendszerbe illeszteni, olyan rendszerekbe, amelyek valóban jók, mert egységesek, és kevés kiugró hibával rendelkeznek. Az, hogy tetszik-e a karakterük a hallgatónak, már más kérdés. Ezek általában egy ízlésvilágra „belőtt” rendszerek, és többé-kevésbé zártak, más karakterű készülékek csak rontanak az összhangon, nem nagyon vagy egyáltalán nem érdemes kevergetni őket.teszt Ennek persze vannak fokozatai, sőt, olyan készülékek is, amelyek nagyjából univerzálisan jók. Mindenre van kivétel. Általánosságban mégis a fent leírtakat érzem igaznak. Ideális esetben, ha a forgalmazó valóban érti a dolgát…
Ezek a rendszerek képesek élvezetet okozni. Ez a jellemző talán a lehető legfontosabb tulajdonsága egy rendszernek, és ezt a legnehezebb „letesztelni”. Nem egyszer tapasztaltam azt, hogy egy kisebb kategóriájú lánc sokkal jobban tetszett, szívesebben hallgattam, mint egy másik, sokkal drágább és jobb összeállítást. Éppen ezért nem is igazán voltam meggyőződve az utóbbi felsőbbrendűségéről, ezért néhány ilyen esetben kiragadtam belőlük egy-egy komponenst, és beillesztettem a „gyengébbe”. Itt aztán kiderült: valóban, mindenben jobb az újonnan jött készülékkel a hang (ám ahhoz, hogy ez kiderüljön, kellett az AB teszt!). De a kényes egyensúly, az élvezeti faktor nagyot csökkent. Itt vetődhet fel a kérdés: mit is jelent az, hogy jó?!
A filozofálás viszont nem visz közelebb ahhoz, hogy a (számunkra) ideális készülékcsoporttal rendelkezzünk, de ahhoz sem, hogy az Olvasó megfelelően tudja a tesztet kezelni. A legegészségesebb szemléletet talán az egyik barátom leveléből idézett pár sor fedi a legjobban: „Az a lényeg, hogy egy rendszerbe, (láncba) mennyire illik, avagy nem illik az adott dolog, hisz nem objektíven a legjobb készüléket kell megtalálnunk mindannyiunknak, hanem a leginkább használható egyéni megoldásainkat elérni!” A teszt tehát csak arra való, hogy nagyjából megpróbáljuk kiválasztani azon karakterű berendezéseket, amelyek a mi szempontunkból szóba jöhetnek. Erre pedig valószínűleg nincs az AB tesztnél jobb megoldás.
Egy utolsó felvetés, ami esetleg segíthet helyesen értelmezni a teszteket. A fentiek mellett még egy jelentős problémával kell számolni, ami viszont a leírtakból következik, ez pedig maga a jellemzés, a tapasztaltak szavakban való kifejezése. Ha ez a lehető legpontosabban is fedi azt, ami történt, akkor is félrevezető lehet, de hiszem, hogy benne rejlik a hasznosítható információ. Ugyanis egy adott tulajdonságot sokféle előjellel lehet leírni, attól függően, hogy az adott rendszerben az adott hallgatóság éppen pozitívnak vagy negatívnak értékeli. Nagyon nehéz lenne mindenféle elfogultság és az egyéni ízlés kérdése nélkül, objektívan szemlélni – illetve nem is nehéz, hanem lehetetlen –, de az adott karakter mindenképpen megjelenik az írásban. Sajnos, az olvasónak kell átkonvertálni a saját rendszere és az ízlése szűrőjének megfelelővé, így megkaphatja azt az információt, amit hasznosíthat. Például az A rendszerben lassúnak, döglöttnek titulált hang B láncban éppen testes, meleg jelzőket kaphat, ott ahol a gyors, pontos (A-ban) viszont vékony, bántó (B) lesz. Szóval, kalandra fel! – egy teszttel nemcsak az írójának van sok dolga… 

A teszt:

A kábelek érdekes téma. A hangra gyakorolt hatásuk véleményem szerint bizonyított, nemcsak hallani lehet az eltérő viselkedésüket, hanem mérni is az eltérő paramétereiket. Viszont e területen még több a homály, mint az aktív elemek esetében, ennek megfelelően rengeteg gyártó van a piacon és még többféle kábel. Van, aki a vezető anyagában, van, aki egy bizonyos geometriában, van, aki a szigetelőanyag-választás egyéni megoldásaiban hisz, és körülbelül ez a három dolog határozza meg a kábel hangját és az elektromos tulajdonságait. Bármiben is higgyen a készítő, a kábeleknek a megszólaló hangra gyakorolt észlelhető hatásuk van, ezt kár lenne vitatni. Mi ezt a jellemzőjét próbáltuk a lehető legjobban meghatározni.
Az alábbiakban összekötő vezetékeket hallgattunk meg, elindulva a legkisebb kategóriától, és megállva körülbelül a százezer forintos határnál. Célunk az volt, hogy átfogó képet adjunk a különféle gyártók kábeleiből, és egyáltalán nem volt célunk tesztgyőztest hirdetni. Mégis, találtunk pár vezetéket, amelyek kiugróan jobbak voltak, mint a többiek (vagyis sokkal jobban illettek a meghallgatásainkhoz használt, ezért ízlésünkhöz legközelebb álló rendszerekbe), ezért ezek jellemzése óhatatlanul lelkesebb hangvételűre sikeredett. 
A könnyebb összehasonlítás és a korrektség kedvéért megpróbáltunk minden forgalmazótól egyméteres összekötőt kérni (a hosszuk is okozhat hangbeli különbséget), ami nem minden esetben valósult meg. Viszont a feltüntetett árak minden esetben az 1 méteres szerelt párra vonatkoznak.

Az első csoport:
0 – 30 ezer

1. DNM Reson          27 000 Ft
2. Eichmann Express 4       28 000 Ft
3. Harmonic Technology Harmony Link    17 000 Ft
4. Harmonic Technoligy Precision Link      29 000 Ft
5. Hivox  Forever CIS      14 000 Ft
6. Jungson Silver        14 900 Ft
7. Kimber PBJ/Ultraplate       23 300 Ft
8. Neotech NEI 30001/RP 1245GT      22 760 Ft
9. Supra Dual        16 000 Ft
10. Supra EFF-IX        27 000 Ft
11. Van Den Hul Wave       19 000 Ft

A hallgatott zenék:
- Terry Evans: Dont’t give up (Telarc)
- Ektar: Musica Con Facilita (Harmonia Produkcio)
- Mussorgsky: Pictures az an Exhibition (Living Stereo)
- Dream Theater: Train of Thought (Warner Group)
- Jean Sibellius: D-moll hegedűverseny, Op. 47 (Living Stereo)
- Paganini: Violin Concerto No.1 Shayaka Shoi, Zubin Mehta, The Israel      
                    Philharmonic Orchestra (Deutsche Grammophon)
- Makám: Almanach (FolkEuropa)

A rendszer:
Procced CDP CD-játszó
Sony TA-E7 előfok
Sony TA-N7 végfok
JBL 4311B hangfal
Siltech kábelek

Az első csoportot négyen hallgattuk: Kovács Richárd, Puskás János, Barcza László (ATC Bp.) és jómagam. Hogy érdekesebb legyen a dolog, valamennyire megpróbáltuk kizárni legalább az előítéletek befolyásoló hatását: a kábeleket csak a cserét végző személy (én) látta, így a többiek vakon szembesültek a hangokkal és a változásokkal. Jani ennek megfelelően házi totóba kezdett, amiben érdekes módon – ezzel is bizonyítva a kábelek erősen rendszerformáló hatását és egyéni hangkarakterét – az általa ismert vezetékeket elég jó eredménnyel találta el. Persze néha igen szórakoztatóakat bökött mellé, például a Van Den Hulok esetében, amikor a régmúlt időkben tapasztalt sztereotípiák alapján próbálta azonosítani az azóta nagyon megváltozott karakterű termékeket. De lássuk a tesztet.


DNM Reson Solid Core        27 000 Ft

Elsőre talán szokásos az elnevezés, azonban érdekessége, hogy itt bizony két márkanév van a DNM Resonkábelen: a DNM a Denis Morecroft rövidítése (igen, aki átlátszó akril előlapos erősítőivel lepte meg a világot), a Reson pedig a svájci-német Reuter testvérpár által vezetett cég. Összefogtak, majd megalkották a kissé szokatlan – valljuk be, a hifistáknak külsőre nem elég masszív, vastag, s ezáltal látványos – kábelkonstrukciót. Véleményük szerint a sodrott vezeték több problémával, mint előnnyel jár, ezért megfelelő távolságtartással, pólusonként egyetlen vékony rézszálat alkalmaznak. S hogy mennyire hisznek elméletük helyességében, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy ez az egyetlen összekötő kábelük. Szerintük ez a jó, és kész. Nagy „újdonság” az 1984 óta változatlan kábel esetén, hogy 2009-től az interconnect nem két vezetőt tartalmaz, hanem négyet. Ugyanolyan minden, csak egyszer kell megvenni a kiszerelni kívánt hosszt, és a 4 szálat hosszában kettészakítani, ha úgy jobban tetszik… Na igen.
Kétféle dugóval szerelik itthon, mi a drágább megoldást kaptuk meg, ami az ausztrál ETI gyártmánya. Ennek is jellemzője a minél kevesebb, de kiváló vezetőképességű (jelen esetben tellurium-réz) vezető.

A hang

A DNM Reson egy nagyon kellemes kábel, valószínűleg a legtöbb rendszerbe jól beilleszthető: nem akar többet mutatni, mint amit tud, az egyik legfőbb előnye pedig az, hogy nincsenek különösebb hibái. A sávszélei kissé korlátozottak, a felbontása sem kiemelkedő, viszont nagyon kiegyensúlyozott, kiegyenlített hangképpel rendelkezik. Nem egy virtuóz kábel, inkább sima, nyugodt karakterű, szerethető, kellemes hang.    


ETI Express 4          28 000 Ft

ETI néven a belföldön talán jobban ismert ausztrál Eichmann Cables termékei kaphatók. A céget Keith Eichmanntól megvásárolta egy befektető csoport, s ez a márkanéven kívül egyéb változásokat is hozott: például az eddigi, alacsonyabb árfekvésű paletta kibővült a sok ezer dolláros kategóriáig. Az alapkábelük, a régóta gyártásban lévő Express 4 viszont változatlanul szerepel a kínálatban.
ETI Express 4Az Express 4 négy, nagy tisztaságú tömör rézvezetőt tartalmazó kábel, a végén a saját tervezésű és gyártású, Bullet Plug nevű RCA-dugóval. Ez egy elég különleges dugó, amit sok kábelgyártó használ a termékein, ezért érdemesnek találtuk kissé bővebben bemutatni. A technikai ideológia a következő: a kábelként használt réz, ezüst vagy bármi más lehet akármennyire is kiváló vezető, a csatlakozóinál bekövetkezik a bottle neck, a „palacknyak” hatás, azaz az elektronáramlás lelassul, a hang megváltozik. Ezért a Bullet Plug háza az általánostól eltérően műanyagból készül, így a külső, negatív érintkező nem egy fémgyűrű, hanem „csak” egy vékony tüske. Így a csatlakozó csak egyetlen vonalon érintkezik a külső gyűrűn, tehát az elektronok áramlása nem szétszórtan, hanem csak egy koncentrált kontaktuson történik, mellékesen kiküszöbölve potenciálkülönbség lehetőségét is. A tüske anyaga tellurium-réz ötvözet (Te-Cu), mely a cég szerint 350%-kal jobb vezető a jelenleg használt átlagos minőségű RCA-dugók anyagánál, a nikkel, sárgaréz, foszfor-bronz ötvözeteknél. Az ETI szerint ezzel a csatlakozóval kevesebb zavar éri a jelet, így kisebb torzítást eredményez.
A kábel maga egyszerűbb szerkezet, nem is igényel ennyi magyarázatot: négy darab tömör rézvezetőből áll, melyeket egy vastagabb, sötétzöld színű polietilén külsővel láttak el. Utóbbi, amellett, hogy izolációt biztosít a rezonanciáktól, optikailag is előnyös: az az érzése az embernek, hogy több anyagot kap a pénzéért. Ügyes.

A hang

Az Eichmann, illetve most már ETI Express 4 kábelnek elég karakteres hangja van, testes, de nem túl precíz, és kissé elnagyolt hatást kelt, amolyan „látványos” darab. Barátságosan, meleg hangon zenél, közvetlenebb, és kissé nyitottabb, mint mondjuk a DNM, ritmustartása is jó, lendületes hang, testes marad sokszereplős zenéken, a nagyzenekari tuttiknál is, viszont a felbontás nem az erőssége: kissé összemossa a sokszereplős felvételeket, továbbá felfújja a hangokat, amelyek mögött nincs mindig valós tartalom. Valamivel többet akar mutatni, mint amit tud, valahogy tovább szól egy hangyányit, mint a pontosabb társai, de ettől függetlenül szerethető karakter.


Harmonic Technology Harmony Link        17 000 Ft

HT Harmony linkA céget Jim Wang alapította 1998-ban, a napfényes Kaliforniában (székhelye San Diego). A márka nevéhez fűződik a monokristályos vezető szabadalma, mely eljárás eredményeképp tisztább lesz a vezető, ami kisebb torzításhoz vezethet.
A Harmony Link a legfinomabb minőségű, 6N (99,9997%-os) tisztaságú, egykristályos (OCC) rézből készült. A színe számomra meghatározhatatlan, világos. Vastagsága ellenére (és a cégtől megszokottan) nem kezelhető nehezen. Csatlakozója szorítós kivitelű RCA, de kapható XLR-csatlakozókkal is.

A hang 

Meleg, nyugodt hangú kábel, kissé unalmasnak is mondhatnám, de az igazság az, hogy ezzel a rendszerrel nem találtak egymásra: nem volt túl sok harmónia a hangban. Ez abban jelentkezett, hogy kissé szétesett a hangkép, és bár külön vizsgálva a hangjait, hangszerhangjait és a hangtartományait, teljesen rendben valónak találtuk, de valahogy mégsem állt össze egésszé, valami zavart benne. Elképzelhető, hogy a bejáratlansága nyomta rá ennyire a bélyegét a produkciójára? Esetleg másik rendszerbe kellett volna illeszteni? Nem tudni, mindenesetre jelen körülmények között nem tett ránk túl jó benyomást.


Harmonic Technoligy Precision Link        29 000 Ft

HT Precision linkA kistestvér utján továbbhaladva a koncepció hasonló. A Precision link vezetője a gyártótól megszokott, legfinomabb, 6N (99,9997%-os, NASA-minőségű) tisztaságú, egykristályos (OCC) rézből készül, polietilén (PE) szigeteléssel, melyet kívülről még egy szövött harisnyával is megtoldottak. RCA-, illetve XLR-csatlakozókkal szerelve kapható.
Őkelme még vastagabb, mint a márkatárs, de ennek ellenére viszonylag könnyen kezelhető. A csatlakozója szorítós kivitelű.

A hang

Örülünk, Vincent? Örülünk. Tudniillik egyáltalán nem érződik rajta az a zavarosság, mint a kisebbik testvérén. A felbontása is sokkal jobb, a karaktere közvetlenebb, sok szereplőt megjelenít, sok részlettel, és nem mossa össze a nagyzenekar hangjait. Hangjai súlyosak, talán kissé kontrollálatlanok, továbbá kevés a csend a produkciójában, mintha mindig szólna (ez a jelenség általában a pontatlanságból fakad). Viszont igen kiegyenlített és egységes a hangja.


Hivox Forever CIS      14 000 Ft

Nos, ez az, aminek a képével nem jut messzire az Olvasó. Két masszív, kissé nehezen kezelhető, Hivox Forever CISfekete színű vezetékről van szó. Meglepődtem, sem irány, sem felirat, semmi nem található a kábelen, de a csatlakozók sem árulnak el információt magukról. Majd a kölcsönadó (ATC Bp) – mivel a meghallgatáson is részt vett – elmondta, hogy ez nem egy normál forgalomba kerülő példány, hanem saját tulajdon, prototípus vagy valami hasonló, azért nincs rajta semmi. A gyáriak nem ilyenek, tehát nem kell nagy rejtvényeket megfejteniük a felhasználóknak. Ebben az esetben a tulajdonos határozta meg az irányt, és annak megfelelően kötöttük be.
A gyártó honlapja szerint a kábel koax keresztmetszetű, 10 mikron vastagságú, OFC réz árnyékolású, melynek a belső vezető erét 96 000 szénszál alkotja. Digitális összekötésre is alkalmas (Z=82Ohm hullámimpedancia), csatlakozói aranyozott RCA-dugók. 

A hang

Ványadtabb, vékonyabb, nyugodtabb és kiegyenlítetlenebb, mint például az átlagosan jól szereplő DNM, viszont Lacinak kiegyenlítetlensége ellenére is jobban tetszett, mint a fent említett összekötő: „Több élet van benne, és jobban belevon a zenei történésbe, ezért élvezetesebb.” A sávszélei is jobban megvannak, de a felbontása a felsőbb tartományokban szegényes, kevés részletet jelenít meg, ezért elég nyers karakter, ami számomra kellemetlenné teszi a hallgatását. Továbbá előtérbe hozza a mélyeket („A lábdob: mintha csak párnát püfölnének.”) is, talán ez okozza azt, hogy általánosságban ezen a rendszeren amolyan „nem szeretem” kábelnek tituláltuk. Bár való igaz, az audiofil felvételek (mint pl. a Telarc-féle Terry Evans) elég jól állnak neki.


Jungson Silver       14 900 Ft

A Silvert is az ATC Budapesttől kaptuk. Amikor megnéztem, egyből felvetődött bennem pár kérdés. Nos, ezek java megválaszolatlan maradt. Sajnos mind a forgalmazó, mind a gyártó kevés információt közöl erről a kábelről. Pedig tehetnék.
Jungson SilverAmikor meglátja az ember, feltűnik, mennyire „odafigyeltek” a csomagolásra. Zöld papírdoboz, amelynek belsejében selyemben nyugszik az inteconnect. Nem mintha maga az RCA nem nőne fel külsőségekben a „ruhához”, már elsőre is szép, megnyerő, darab, igényesen összerakva, és amint kiveszi az ember, feltűnik az is, mennyire engedelmes, könnyen kezelhető. A csatlakozók is kézre állnak, harmonizálnak a kábel majdnem fehér színével. 
Próbáltam információt szerezni arról, hogy az irányt jelző nyilakat tartalmazó (szögletes) fémgyűrű szűrő funkciót is ellát, vagy csak a külcsín fokozásában van szerepe, de sem az interneten, sem a forgalmazótól sem kaptam erre választ. Ez a tény azt sejteti, hogy az előbbi feltételezés a helytálló, tehát a szemnek hasznos darabok: ha más lenne a funkciója, valószínűleg könnyebben lehetett volna fellelni róla bármilyen információt.
Oldalanként kettő darab ezüstvezető található a belsejében (tehát összesen négy, viszont érdekes módon hat darab csövet számlálni, melyek közül tehát csak négyben fut kábel. Mivel ezek funkcióját sem sikerült megtudnunk, feltételezzük, hogy a két üres középső szerves része a keresztmetszetnek, és a vezetők egymástól való távolságtartása a céljuk.

A hang

A hangja elég ígéretes, legalábbis az árát is figyelembe véve mindenképpen: meglepően közvetlenül, nyitottan zenélt. A legtöbb negatív megjegyzés a mélyeit érte, amire a hallgatók találóan a „gubancos” és a „lufis” kifejezést használták, de e tartománynak nemcsak a minőségét, hanem a mennyiségét is egyöntetűen kritizálták: kissé kevésnek találtuk. Valószínűleg e tulajdonságának is betudható, hogy összességében gyors hatást kelt. A produkciójának értékét tovább emeli a mélytartomány fölötti teljes szekció kiegyenlítettsége is, ami ebben az árfekvésben elég ritka jelenség.   
 

Kimber PBJ/Ultraplate         23 300 Ft

Megkaptam, majd valamiért végig az járt az eszemben, hogy mit jelenthet a PBJ? Miért ez a neve? A kérdésre maga Ray Kimber adta meg a választ: „Peanut Butter and Jelly….  This is just like our PBJ interconnect.”
Kimber PBJSzabad fordításban: mogyoróvaj és lekvár. Odakinn az USA-ban régóta nőnek fel ilyen szendvicseken a fiatalok. Szerintük mindent tartalmaz, ami szükséges, és minden felesleges, árat emelő sallangtól mentes. Akárcsak a PBJ.
Ez a kábel 1979 óta gyártásban van, azt hiszem, nem túlzás rá a „klasszikus” jelző. Rengeteg ajánlás, tesztgyőzelem jelzi útját. Ez a típus is (mint a válaszból is kiderült) az egyszerűbb utat járja, íme a receptje: kevés, de jó minőségű, nagy tisztaságú sodrott rézvezető teflonszigeteléssel, egy kis Kimber-féle sodrás, jó minőségű csatlakozók, és már kész is a kábel. A jelenlegi darabunkat az Ultrapate-tel szerelték (ez ebben az esetben az alapdugó), de választható a WBT 0144 típussal és XLR-rel is.

A hang

A rendszerbeillés tipikus esete: Ricsi arca felderül, felrázódik eddigi apátiájából, és elkezdi élvezni a zenét. Valóban, a PBJ-vel sokkal jobban szól a láncom, mint a mai teszt bármely más szereplőjével: ez az első, ami viszonylag korrekten mutatja a dinamikakülönbségeket az Ektár-felvételen, és van olyan kiegyensúlyozott, hogy közben még a bőgő is jelen van. A többi kábel használatakor néha háttérbe szoruló gitár is végig jól hallhatóan meghatározza a szám hangulatát, továbbá képes átadni a zene hullámzását is. Evelin hangja ugyan néha bántóvá válik, ami valószínűleg a korlátozott felbontásra utal, de ebben a tekintetben is magasan a mezőny felett van. Komolyzenén képes megmutatni a finomságokat, nem mulaszt el részleteket, teljesen rendben van – ugyan néha itt is bántó. A dinamikamegjelenítő képessége egyértelműen a legjobb a csoportban, ráadásul kiegyenlített, mind felbontásban, mind linearitásban, és így a felvételekből is a legtöbbet mutatja. Nem esik össze vagy szét a tuttinál sem, mélyei sem lufisak, ebben a tartományban is informatív. Tényleg tartalmaz mindent, amire szükség van.


Neotech NEI-3001 /RP 245GT          22 760 Ft

A Neotech kábelek gyártását 1980-ban kezdték meg Tajvanon, azóta a világ vezető OEM Neotech NEI 3001kábelgyártó cégévé váltak. Rengetegféle kábelt és csatlakozót gyártanak.
A NEI-3001 egy kétszeres árnyékolású, 4 belső vezetővel (2-2 sodrott és 2-2 tömör OCC) koncentrikusan felépített, kis kapacitású összekötő kábel. A teljes kábelszerkezetet teflonfólia, Al-Mylar fóliaárnyékolás és OCC harisnya veszi körül. A kábel külső köpenye világoskék PVC. XLR- és RCA-csatlakozóval egyaránt kapható, a jelenleg használt darabon egy saját gyártmányú (Neotech), UP-OCC rézből készített, aranyozott, teflonszigetelésű RCA található.

A hang

Ez a vezeték egészen bizonyosan sokkal jobb lesz a bejáratás után (ez mondjuk mindegyikre igaz), mivel a hallgatása közben is folyamatosan változott a hangja. Alapvetően mélytónusúnak találtuk, de a középtartománya nagyon sokat változott/javult a teszt során is. Azért alapvetően mégis kissé fásult, finomkodó és mélytónusú maradt, nem sok élet és fürgeség volt a zenében, amit közvetített. Az alsó tartományban találtuk a legjobbnak, itt volt energiája, ereje, de a felsőbb fekvésű hangok felé ezt az erőt egyre kevesebbnek éreztük, a legtetejére pedig végképp nem sok maradt a jó tulajdonságaiból.


Supra Dual       16 000 Ft

Már nem először írom le ezt ebben a cikkben, de ismét az egyik legöregebb kábelgyártóról van szó Supra Dual(ha nem a legöregebbről). A cég Jengving néven az 1970-es években kezdte a tevékenységét, a Supra nevet 1976-ban vette fel. Sok szabadalom tulajdonosai, amiket előszeretettel alkalmaznak és jelölnek gyártmányaikon. A kínálatuk igen széles körű, a palettájukon különféle audio-, video- és tápkábelek egyaránt megtalálhatók.
A Dual a cég legkisebb interconnectje. A skandináv hagyományoknak megfelelően egyszerű, de jól átgondolt tervezésnek tűnik. Árnyékolt, saját dugóval (aminek neve csak ennyi: 6) szerelt darab, melyen felirat jelzi az elektronok javasolt haladási irányát. Vezetője réz, a külső burok szabadalommal védett, melyet a Supra gyártási titokként kezel. Jól kezelhető, szimpatikus darab.
Büszkén hirdeti: Made in Sweden. Erre lehet is. A svéd ipar (és annak termékei) több fronton bizonyítanak a mindennapokban.

A hang

Érdekes módon sokkal kiegyenlítettebb, mint a nagyobb testvér (valószínűleg annak több bejáratásra van szüksége). A Dualnak ugyan sokkal kisebb a felbontása, nem olyan nyitott felfelé, gombócosabbak a mélyei, mégis szívesebben hallgattuk az egységes összhangja miatt: nem emel ki frekvenciatartományokat. A nyersebb megszólalású kábelek közé tartozik, kissé vékony hangkarakterrel és korlátozott hangtömeggel (bár neki is egészen biztosan jót tenne pár száz órai járatás, ami általában pont ezeket a tulajdonságokat finomítja meg). Az Ektár, az akusztikus felvételek jól állnak neki.


Supra EFF-IX        27 000 Ft

A svéd gyártó legnagyobb, méterben kapható kábele. Szimmetrikus felépítésű, szerkezetét tekintve 2 darab 0,5 négyzetmilliméteres ezüstözött rézvezetőből áll, melyeket külön Supra EFF-IXárnyékoltak (utóbbira a Supra kiemelten nagy hangsúlyt fektet, koncepciójának egyik alapja a precíz árnyékolás). A tervezés során a Skin hatással is számoltak, a gyártó állítása szerint kiküszöbölték azt egy Equalized Frequency Flow technológiával (bármit is jelentsen ez). Az RCA-dugók saját gyártásúak (Supra PPX), jó fogásúak. A kábel a vastagságát meghazudtolóan könnyen kezelhető.

A hang

Felfelé billen a hangkép, kissé súlytalan az előadása és a teteje kissé karcos. Ez így együtt tipikus tulajdonsága szokott lenni a bejáratlanságnak, de az is lehet, hogy egyértelműen másféle rendszerbe tervezték. Ezt leszámítva viszont elég jó vezetéknek tűnik: felbontása kiemelkedő, sávszélei is jók, és térábrázolása is kiváló. Cserébe ebben az állapotában kevés a tömege, és kissé vékonyka. Ígéretes, de valami mégsem stimmel – vagy vele, vagy itt. 


Van Den Hul M.C The Wave      19 000 Ft

VDH The WaveA Van Den Hul, kábeleinek és hangszedőinek köszönhetően, az egyik legismertebb név a hifiben. Tevékenységét még a 80-as évek elején kezdte, jelenlegi kínálatában az abszolút High-Endtől a stúdió felhasználásig nagyon sokfajta kábel található, sőt még autó-gyújtáskábellel is szolgál a nagyérdeműnek. Nevéhez sok védett újítás fűződik (LSC, Hulliflex stb.), amiket mind a mai napig használ kábeleiben.  
Vidám, világoszöld burkolat: ez a Wave. Könnyen kezelhető kábel, egyszerűbb, de jó minőségűnek tűnő, Tajvanban készült csatlakozóval. Koax szerkezetű, az első ér 0,9 mm átmérőjű ezüstözött réz. A harisnya háromrétegű, külső és a belső anyaga ugyanaz a vezető, mint a központi ér. XLR- és RCA-csatlakozóval egyaránt kapható.

A hang

A Van Den Hul kábeleivel elég régen nem találkoztam, és mondhatom, nagy átalakuláson mentek keresztül. Egyáltalán nem érződött rajta az a karakter, amire számítottam, de így volt vele Jani is, aki a kábeltotójában még véletlenül sem párosította össze ezt a hangot a Wave-el.
Érdekes módon nem teljesen egységesen ítéltük meg, Lacinak egyáltalán nem volt kedvére való karakter, „kopottasnak”, „érdektelennek” és főképpen átlagosnak találta: „mindenben közepes, a csoportátlaghoz képest semmiben nem volt kiemelkedően jó”, ugyanakkor megjegyezte, hogy talán pont e miatt a tulajdonsága miatt sokan szerethetik.
Mi egyértelműen szerettük, szárnyas szavakkal: szerintünk sok részletet mutatott a felvételekből, ugyan egy hangyányit visszafogottan zenélt, de közvetlen és nyílt karakterével egyértelműen elnyerte a „nem túl lelkes, de profi” előadó címet. Jól kezelte a sokszereplős felvételeket, igen kiegyenlítetten szólaltatta meg a különböző hangtartományokat, és éppenhogy a felbontását, hangszíneit, de minden hangtani jellemzőjét is átlagon felülinek találtuk.


Kiegészítés, végszó, konklúzió és a többiek:

Könnyű lenne úgy befejezni a tesztet, hogy ez, vagy az volt a legjobb, a többi meg ilyen-olyan sorrendben következik utána. Csakhogy ebben az esetben hűtlenek lennénk a bevezető szelleméhez, ezért az értékelésnél is több szempontot próbáltunk figyelembe venni.
Kezdésnek minden hallgató listát készített, amiben rangsorolta a számára leginkább tetsző hangokat. Kizárólag a hangokat, mert a kábelek márkáját és típusát csak ez után párosítottuk az eddig számokkal jelölt hangokkal, tehát az elfogultság nem lehetett befolyásoló tényező. Más azonban igen. Laci esetében például, akinek eleve nem felelt meg a meghallgatáshoz használt rendszer hangja (vajon mi baja a rendszeremmel?! meg kell hallgassam az övét…). Ebből a tényből következik, hogy nem azt a hangzásideált követi, mint amit mi, többiek hellyel-közzel elfogadtunk, tehát másképpen is értékel (ezért is izgalmas és fontos a jelenléte). Az adott rendszeren is, de még inkább az olyanon, amit kedvel: a listája valószínűleg más lett volna.
Az egyénileg felállított sorrendeket szemlélve nagyon jól látható, mekkora eltéréseket okozhat az ízlés. Ebből következik az is, hogy nincs egy igaz út, még akkor sem, ha egyazon rendszeren, ugyanabban az időpontban és helyszínen próbálja négy ember megragadni.

Tehát a listák:

Barcza László (ATC Bp): Kimber, Jungson, HT Precision Link
Kovács Richárd: Kimber, Neotech, DNM Reson, Van Den Hul
Puskás János: Kimber, DNM Reson, Van Den Hul
Bakai Gábor: Kimber, Van Den Hul, HT Precision Link, Jungson

A Kimber PBJ viszont mindenkinél első helyen szerepelt. Ha finomkodva próbálnám megragadni a lényeget, akkor azt mondanám, amit a jellemzésekor írtam: a rendszerbeillés tipikus esete. Ha nem, akkor azt, hogy ez a kábel sokkal jobb képességű, mint az összes többi. Egyedül a felkeményedése lehet zavaró, de minden más tekintetben nagyságrenddel jobbnak mutatkozott a riválisainál.
A másik kiemelendő szereplő a Van Den Hul Wave, ami képességeit tekintve ugyan nem éri el a PBJ szintjét, de általánosságban – Lacit kivéve - nagyon jó reakciókat váltott ki a hallgatókból. Érdekes viszont Laci indoklása, amiért átlagosnak titulálta: nem talált benne semmi extrát, sem jót, sem rosszat. Ez pedig, más értelmezésben akár jó ajánlólevél is lehet. Az árát tekintve kissé olcsóbb, mint a Kimber, tehát igen jó ár/érték aránnyal rendelkezik, ráadásul más karakter: ott, ahol a PBJ túl izgága, érdes, esetleg bántó, lehet, hogy az enyhén visszafogott Wave jelenti a megoldást.      
A Jungsont ketten ajánlottuk, ebből én kifejezetten az ár/értéke miatt, de itt is hozzá kell tennem, hogy egyikőnknek – Janinak – egyáltalán nem tetszett, és Richárd is csak az átlag közé sorolta. Utóbbi esetben szintén az alacsony ára emeli átlag feletti vétellé. Kizárólag Laci, a forgalmazója választotta egyértelműen a hangja miatt – itt is jól látszik, mennyire más a jó hangról alkotott elképzelésünk.
A hangjuk alapján a Harmonic Technology Precision Linket és a DNM Resont is az izgalmas kábelek közé sorolnám, de megítélésük szintén nem volt egységes, ráadásul a csoport drágább darabjai közé tartoznak. Vagyis elvárhatóan jól teljesítettek, megérik az árukat, de ezen a meghallgatáson találtunk náluk jobbat, jobbakat, amik ráadásul kevesebb pénzbe is kerülnek. Mindenesetre jó kábelek.
Az ETI (Eichmann) Express 4 egy kissé hasonlít a HT Precision Linkre, de kisebb a felbontása, kevesebb tartalommar bír. Összességében kettős érzéseim vannak vele kapcsolatban: egyfelől tetszetős, és valószínűleg jól teljesít a legtöbb rendszerben, ugyanakkor a képességei a legjobbaktól elmaradnak, és szintén a csoport drágább részéhez tartozik. Összefoglalva azt lehet rá mondani, hogy jó kábel, sok pénzbe kerül, lehet vele boldogan együtt élni és lehet nála jobbakat is találni.
Erős a gyanúm, hogy a két Suprát teljesen másfajta hangkarakterű rendszerbe tervezték. Mind akábelek kettő következetesen egyfajta hangzást képviselt: az adott berendezések között kissé vékonnyá tették a hangot, vagyis egyértelműen nem illettek bele. Viszont így is megmutatkoztak olyan résztulajdonságaik, amik alapján feltételezhető, hogy más koncepcióban összeállított készülékcsoportok között jól teljesíthetnek: a kisebbik kiegyenlítettsége (ami kifejezetten alacsony árral párosul!), és a nagyobbik részleteiben nagyon jó produkciója sokat ígér, csak a megfelelő helyen kell alkalmazni őket. Például mélytónusú készülékek között.
A Supráknak pontosan az ellentéte a Neotech kábele. Az alapvetően mélyek terén jeleskedő összekötő csupán egyikünknek nyerte el elismerését, de Richárdnál egyből a második helyen végzett. Mint a teszt után kiderült, erről a kábelről a forgalmazó legtöbb dolgozója is hasonlóan vélekedik (ezzel a dugóval szerelve), mint amit mi is tapasztaltunk („mélytónusú”). Csakhogy a tesztalanyok kiválasztásának feladatát egy olyan emberükre bízták, akinek rendszerébe ez a vezeték nagyon jól passzol, így természetesen ajánlotta, hogy hallgassuk meg. Meghallgattuk, nálunk a többiek véleménye igazolódott be, tehát nem végzett túl előkelő helyen. Ugye, az összhang… mintha csak az élet helyeslőn rábólintott volna arra, amit a bevezetőben írtunk.
Kiegészítésképpen mindenképpen szólni kell a DNM Resonról. Ezt az összekötőt az ETI speciális dugójával, a Bullet Pluggal szerelték, ami elég borsos árú: egy szett (4 darab) 16.500.- forintba kerül. Sok kábel esetében valóban hatalmas változást okoz, viszont kérdés, hogy egy olcsóbb vezetéknél hoz-e annyit hangban, mint amennyivel többe kerül. Elméletileg igen, hisz a DNM Reson ezzel a dugóval 2002-ben az év kábele lett Angliában. Eredetileg, a Bullet Plug megjelenése előtt (22 évig!) sokkal szerényebb csatlakozókkal került forgalomba, és ebben a változatában ma is kapható, cirka 8000.- forintért. Sajnos, amikor a tesztet végeztük, ezt nem tudtam, így az olcsóbbik nem is került a tesztalanyok közé, pedig elég izgalmas lett volna, egyfelől mert a legolcsóbb lett volna a résztvevők között, másfelől pedig demonstrálhatta volna a két dugó közötti különbséget. Az előbbi pótlására már nincs mód, viszont az utóbbi meghallgatását mindenképpen szükségesnek érzem, hiszen egy olyan kábelt hagytunk figyelmen kívül, ami sok felhasználónak lehet érdekes. Ezért így utólag kértem két összekötőt a forgalmazótól. Röviden: a Bullet Pluggal jobb. Testesebb, jobb a felbontása, több energiával szól. Tényleg más kategória, de a kis kábel sem rossz, csak a nagyobb mellett hallgatva nyersnek, durvának tűnik. Viszont az árát az utolsó forintig megéri.
És ezzel végére is értünk az első résznek. Reméljük, elegendő információt adott és tanulságos volt. Számunkra igen. Még két rész várható, az egyikben a 30-65ezer forint, a másikban a 65ezertől százezer forint közötti ársávban kapható összekötőkről lesz szó, hasonló módon, teszt keretein belül.

Copyright © 2017 Audioland. Minden jog fenntartva.