foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

Hallgatni arany, avagy a K1 és annak gazdája

Írta: Puskás János

sunriseBeszélgettünk a múltkor Gábor barátommal. Mekkora előnye van annak, aki a fővárosban, vagy ahhoz közel lakik, mert ha akarja, akkor beutazik és körbefut azoknál a kereskedőknél vagy forgalmazóknál, ahová bejáratos, vagy szimplán csak olyasmi kapható, ami érdekli. Csuklóból tudhatja hová készül. De mi van azokkal, akik nem ismerik annyira ezeket a helyeket? Nem lenne jó egy kicsit megmutatni mik is a lehetőségek? Így jött annak az ötlete, hogy bemutassunk néhány forgalmazót. Egy-egy cikkben bemutatni a kínálatot, és a hangulatot, hátha ezzel is segítünk a bizonytalan, vagy esetleg kevésbé jól informált audiofül társainkon. Kapóra jött, hogy beszélnem kellett egy forgalmazóval az Audioland mega-kábeltesztje kapcsán, ezért időpont egyeztetés során egyből dörzsölgettem a kezem, hogy két legyet is üthetek egy csapásra. Aztán a végén 3 fél lett az a légy (vagy mégsem? ), de haladjunk sorban.

Amikor belépek az előszobába, olyan érzés kerít a hatalmába, mintha egy rendetlen kisfiú szobájában járnék. Az előszobából nyíló konyhának szánt helységben ugyanis szanaszét hevernek mindenféle dolgok. Olyanok, amikért a legtöbb hifista akár a vérét is hullatná. Hangfalak, kisebb elektronikák, és kábelek. De ez utóbbiak zsákszámra, nagy kupacban egymáson. Ráadásul itt bizony soknullás végű darabokról van szó.
Odabenn már szól a zene, csak a vendéglátóm tudhatja, mióta. Körbenézek. Lemezek, rengetegszoba1 kiegészítő a szoba lekülönbözőbb részein. Sok kis ketyere, Shakti hegyek, hálózati varázseszközök, CD delejezők a Furutechtől. A sarokban a helység akusztikáját javítani hivatott rezgő-hangzó bronz tálszerű eszközig mindenféle motyó. Aki nem látott ekkora gyűjteményt, talán el sem tudja képzelni, mennyi ilyesmi kapható a piacon, de ezek jó része fellelhető ebben a lakásban. Valahol. Mert vagy helyet kap a rendszerben, vagy nem. S ami nincs ebben a szobában, talán a tulaj sem találná meg egykönnyen… Ilyen egy lelkes hifista lakása, amely csak erre a hobbira van kihegyezve.
Aki járt már itt, valószínűleg kitalálta, de aki nem, annak elárulom: Tamás Sándornál, és a Double-Reed Co. nevű cégnél vagyok látogatóban. Ahogy a telefonban mondta, az eredetileg tervezett tevékenységünk most mellékes. Neki. Mert most összeállt A RENDSZER, amit – mint mondja - meg kell hallgatnom. Ismerkedünk a gépekkel már vagy egy órája. Egy ideje említettem, hogy lenne más dolgunk is, de azóta legalább a hatodik CD van a lejátszóban, és szerintem még nincs vége. Micsoda gondok…
Mosolyogva cserélget, a repertoár vegyes: Snétberger, Yello, Strauss, Hot Jazz Band, Vivaldi, meg még sok más lemez… Szinte mindhez van hozzáfűznivalója. Valami emlék, vagy szimplán annyi, hogy ki volt a hangmérnök.

Aztán szóhoz jutok, első kérdéseim a rendszerrel kapcsolatosak:
- Pioneer PDS06 futómű, mint már tudom, kissé modifikálva. Miért használsz ilyet?
- Mert ez a lemezjátszó tányéros futómű szerintem jobban olvas ki, mint bármi más CD futómű, különösen ezért az árért. Természetesen miután Majerszky Béla megbindzsizte.

Tömör válasz, nézem tovább a jelutat:
- Whitefül Audio Zero 2 DAC.
- Nem túlmintavételes, mi erre esküszünk. A osztályú kimenet, (XLR, RCA) nincs benne se digitális, se analóg szűrő (a technikai paramétereket mindig csuklóból magyarázza, egészen nagy mélységig…), de mégsem jön ki belőle a 44,1 kHz. Fülre mégis olyan felbontása van, mint az SACD-nek, és a fázismenete kitűnő – mert nincs benne szűrő. Nekem ennél még nem tetszett jobban semmi.

- Miért nem LP-zel?
- Ebbe születtem, ezt építgettem, engem kielégít. Ha örököltem volna 2500 lemezt, akkor talán LP-znék is. De így nem. Ahhoz kell egy jó nehéz futómű, egy  pöpec pickup, és egy q…va jó elektronika. Ezek nekem nincsenek.

-Tovább?
-Harmonic Technology Photon XLR-ek, a hangfalkábel Magic Woofer-Tweeter Reference, biampban hajta a Vivideket. Végig USA dugós hálózatik (tudod, mennyivel jobban szól? – kérdezi kerek szemekkel …), az órától nagy tisztaságú hálózati vezeték, HT Magic Ref hálózati szűrős kábelek, Reymio  hálózati kondicionáló, amely a quantum rezonancia elven működik.  Tök üres doboz, mégsem egyszerű szerkezet..
Közben nézem, félreállítva van még itt más kondicionáló pl. PS Audio Powerplant, és Oracle az Audio Magic-tól.
-Ebbe most ne menjünk bele… mire ő egyetértése jeléül bólint (és örülök, elérem a célom – munka van!).
-A Photon kábeleket akkuról táplálom.
Az eddig csak hallgatózó Bakai Gábor felkapja a fejét. Ő erről lemaradt. Készségesen magyarázom. A HT Photon kábelek fénykábelek, nem klasszikus fémvezetővel továbbítják az információt. Barátom izgalmasnak találja a témát, majd egyből kér egyet, hogy kipróbálja.

- Az élőfok passzív, létraosztós (Majerszkyi Béla által összerakva). Egyszerűbb már nem is lehetne. 2 ellenállás az egész, nagyon röviden bemutatva.

firstwattTovábblépünk, a végfokok cseppet sem meglepő módon Nelson Passtól származnak, mégpedig a vadonatúj First Watt J2 nevű darabok.
- Ez az ő „Kitchen Table” terméke (meséli), az ő saját nevét viseli. Saját kezűleg rakja össze. A honlapján külön fül, ez más tészta. Nem az X sorozat.  J-FET, 15W 4 Ohmon, 30 Watt 8 Ohmon. (Nézek rá, de érti miért. Nem, nem tévedés. Ez A osztály.)
A teljesítmény JFET-eket a SemiSouth Corporation készíti, nagyfeszültségű és teljesítményű kapcsoló üzemben is használhatók, mint a fényelem alkalmazása elektromos autókban.
Továbblépünk
-A kábelek Cable Elevators-okon futnak. (S mivel egyre többen használnak rezonancia csökkentőket vezetékeik alatt is, ezen már meg sem lepődök.)
Végigtekintek az egészen, ennek a rendszernek az összeállítása szemre legalább egy nap. Mennyit kell bajlódni, hogy eljussunk a Valhallába… Legalábbis a Sándor-féle recept szerint.
Vagy ahogy ő mondaná: "Nehéz ügy”

- Irgalmatlan mennyiségű kiegészítőt használsz.  Ezek nélkül nem szól jól a cucc?
- De igen. Csak ha már itt vannak, használom őket. 18 négyzetméteren a művészet jó hangot csinálni nem pedig 45 négyzetméteren. (Akkora ez a szoba  - megj.)
- A lemezekkel nem válogatós?
- Nem igazán, de a különbségeket mutatja. Hálistennek minden zenével jóindulatú. Természetesen ez is a jól kevert lemezekkel az igazi, de ez nem baj. Mit ér az ember a legfinomabb kenyérrel, ha a hús vacak hozzá?
- Mennyi CD-d van?
- Úgy 6000-7000.
- Mind hallgatod?
- Ennyit természetesen lehetetlen, de mikor mit veszek elő.

És rátérek arra, amiről már vagy két hónapja szeretne egy cikket az Audiolanden. Hiába, a távolság és az idő nagy úr nálunk mostanában.

Tehát:

Vivid Audio K1

- Ez a 14990 euróba kerülő hangfal egy izgalmas darab, a gyártó több elismerést Aljazsebre vágott már ezzel a típussal. De belföldön mégsem annyira ismert, legalábbis még. Hogy jött a képbe a gyártó?
- Az első benyomásom már olyan volt, hogy úristen, ez a hang, amire vágyok. Én ezt akarom.
A tervezője Laurence Dickie – folytatja -, a B&W Nautilus valamikori tervezője, aki sok év munka után megunta, hogy beleszólnak a terveibe, ezért csatlakozott a Bruce és Deone Gessner valamint Philip Guttentag által alapított, Vivid Audiohoz – itt alkothat, ahogyan ő gondolja. Az elképzelései eléggé eltértek a megszokott hangdobozok építésétől, de a Nautilust megnézve ez cseppet sem meglepő. Ezeket a meglepő formájú dobozokat a legmelegebb kontinensen, Afrikában csiszolgatják, készítik.
 - Olyan is ez, nekem az onnan származó szobrokat juttatja eszembe.
- Itt szerintem semmi sem a véletlen műve, biztos ez is közrejátszott. De alapvetően azért is ilyen, hogy ezzel is minimalizálják annak a lehetőségét, hogy a „doboz” a falakról visszaverődő hullámok útjába kerülve beleszóljon a hangzásba.
- Miből készül?
- A fal anyaga szénszál+ epoxigyanta+ márványőrlemény, mely mindamellett, hogy lehetővé teszi eme forma kialakítását, elég merev, és halott anyag, tehát kitűnően alkalmas a célra. A rezonanciákat és a visszaverődéseket teljesen a hallható tartományon kívülre hangolták.
- Jellemzők?
Teteje- Ez fölött már csak a G1GiYA található, avagy pestiesen szólva ez a csúcs mínusz egy. Súlya 56kg, nehéz egy darab. Körültekintve feltűnik, hogy tekintve dipólsugárzó előre-hátra, a reflexnyíláson át lehet nézni. Adatait tekintve +-2dB-n belül van 38 Hz-től 33 kHz-ig, harmonikus torzítása 0.5% a teljes sávban, 3 és fél utas, 6 ohmos, érzékenysége, 89 dB, 600 watt csúcsteljesítményt visel el károsodás nélkül (nem tartósan!). Ja, ennél a márkánál minden eredeti, saját gyártmány. A doboznak látszó tárgyak közül ez adja vissza a legjobban a zenét, szerintem fából nem lehet megfelelő formájú, csillapítású dobozt építeni, mert maga az anyag nem alkalmas rá – gondolkodik hangosan.
Ez utóbbi mondaton meg sem lepődők Sándor szájából, aki köztudottan nem híve a hagyományos hangfalaknak. Elég csak megtekinteni a főleg magnetosztatikusokból álló kínálatát.

S az eddig kézben tartott beszélgetés vezénylése kicsúszni látszik kezeim közül. Partneremet túlzottan lekötik az élmények.  „Ilyen basszusom még sosem volt. Mint ezzel az erősítővel” - majd tovább gondolkodik, természetesen hangosan  - „Szóval jól szól. K ..va élet! Imádom.”

Ránéztem, és tudtam, itt nem megy tovább az, amit én elképzeltem. Másképp kell hasznossá tennem ezt az estébe forduló délutánt. Odafordulok, kényelmesen elhelyezkedek, és együtt zenélgetünk.
Hogy milyen volt a hang? Nekem egy Honda VTI-t juttatta eszembe. Egész jó kezdés után 4500-as fordulatszám fölött vált a szelepvezérlés és akkor egy másik világ fogad minket.
Ez történt itt is. Mikor megérkeztünk, meglepően jól szólt a rendszer, de nem éreztem azt, hogylemezek hazavinném. Jó felbontású, testes, részletező, mindent szépen helyez el, rendben is van. Kényes a hallgatási pozícióra, a hangfalak kissé befordítva érzik jól magukat. Megfelelő helyen (középen) ülve sokkal részletezőbb, a tér sokkal holografikusabb, minden irányba. De valami nem stimmel, nem áll össze az egész. Nincs egyben, mintha valami nem futná ki magát. Ahogy a magyar hifi világ egyik oszlopos tagja mondaná: nagy motyó. Hallani, hogy van itt valami igazán jó, de valami nincs rendben. Majd másfél óra után percről percre változni kezdett a hang. Sokat. (Itt jött el az ominózus 4500-as fordulat…). Simább lett a hangkép, a felbontásra rátett egy lapáttal, igazi levegője, boogie faktora lett, valóban lélegzett az egész. 
Végre. Így az igazi. Nagyvonalú, ütős, de mégis érzelmes. A mellkasomban érzem az olyan testes mélyeket, amiket mindig is akartam (mondom megint: 40/15Watt!). Nem felfújt, burjánzó, hanem igazi tartalommal bíró, gyors, kézben-tartott, puha, mégis ütős üstdobot hallok. Minden hang rendkívül gyors, mégis finom. Ráadásul ezek megindulnak, megállnak, ahogy azt kell. Mintha egy stúdióban ülnék, de annál sokkal komolyabb előadásban van részem. Ghymes Rege c. albumán ennek a Szarka srácnak kicsit megcsuklik a hangja, ezt még sosem mutatta meg (nekem) semmi. Hallani a mikrofonozást, hangszereket, térben, időben, hangszínben kifogástalanul pozícionálva. Irgalmatlanul egységes, részletező, meleg, és finom hang. Ez utóbbi lemez kicsit bedöng, ezt máshol is felfedeztem már… S mindezt úgy adja elő a rendszer, hogy a hangfal itt sincs a szobában, csak ha kinyitom a szemem. „Olyan stresszmentes ez a hang, azt szeretem benne” És tényleg.

kettenEz lett a terveimből. Az elején beszélgetésről, meg cégbemutatót akartam írni, aminek a vége egy nagy zenehallgatás lett (egészen este 7-ig). Nem jött össze a bemutató. Vagy mégis? Döntsenek önök. Itt olvashattak egy igazi hifistáról, aki a saját öröméért csinálja az egészet, de úgy mellékesen lehet nála vásárolni is (ahogy ő mondja: örömködök itt, de az sem árt, ha betéved ide néha valaki…). Kérdés, mi mondott volna többet: elsorolni a Double-Reed történetét, a rengeteg útkeresést, a márkákat, meg azt, hogy Sándor a Nemzeti Filharmonikusok fagottművésze (a felesége szintén zenész…), vagy a fenti kis sztori, melyben egymásra talál a felhasználó és az álma?
Azt gondolom, mindkettő adhat információt, de ezzel az elkapott kis élménnyel talán visszaadtam valamit a helység hangulatáról, szellemiségéről.
Bízom benne, is sikerült valamit átadnom erről a hifi szentélyről ahhoz, hogy az érdeklődő – saját kíváncsiságának kielégítése okán – felkeresse.

Miért? Erre a vevők kapcsán feltett kérdésre kapott frappáns választ idézném:
 „Én szeretem, ha valaki eljön, mert az közös öröm. Jól szól ….”

A cég honlapja: Double-Reed Co , Vivid Audio

Copyright © 2017 Audioland. Minden jog fenntartva.