foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

Tardosi Rádiómúzeum

Írta: Bakai Gábor


A minap megint véglegesen elegem lett a civilizáció egynémely rám gyakorolt hatásából, ezért pánikszerűen elvonásra ítéltem magam: bakancsot, sátrat fel, és irány az Országos Kék, ahol a pichideg és a hó miatt ilyenkor ember sem igen jár, csak állatokkal és nyomaikkal találkozhat a vándor. Meg, természetesen, rádiókkal…
Alaposan megviselt az időjárás, így Tardos előtt úgy döntöttem, elég volt a tisztítókúrából meg az átázott, jéghideg lábbeliből, megszállok valami meleg és száraz helyen. Persze. Mert ugyan dönthetek én bárhogyan, ha az égiek másképpen rendelkeznek, és éppen minden szállás foglalt. Tehát inkább amellett „döntöttem”, hogy tovább ténfergek, és csak óvatosan tűnődök azon, mihez is kezdjek most magammal vagy a helyzettel. Ekkor a Polgármesteri Hivatal melletti házon egy táblácskára lettem figyelmes: Rádiómúzeum. Nem igaz. Dehogynem, mosolyodtam el: ilyen az igazi hifista. Döntöttem.

Rövid csengetésre némi motoszkálás volt a válasz, majd Tarnóczy András bácsi kedvesen betessékelt az udvarra (nem voltam nagyon bejelentkezve, sőt, egyáltalán nem, és hideg is volt, cudarul…). Míg kinyitotta a múzeumot, kezembe nyomott egy seprűt, hogy azzal próbáljak civilizált külsőt kényszeríteni hótól elvadult végtagjaimra. Aztán bejutottam az egyedül fűtöttségét tekintve csalódást okozó szentélybe.pic

Mint árvagyerek az édességboltban, úgy forgolódtam magam körül, azt sem tudva, hova nézzek, hamar mindent be akartam fogadni, ami persze lehetetlennek bizonyult. Szerencsére András bácsi sokkal jobban uralta a helyzetet, mint én, és a segítségemre sietett: hamar szóba elegyedett velem, megtudakolta, honnan érkeztem, és ki fia-borja vagyok, majd bevezetett a berendezések lelkivilágába. Ezáltal jó időre elfeledtetve velem mirelizálódott lábujjaimat.
Több mint száz rádió áll a polcokon, és mindegyik működőképes! Meghallgatható, megcsodálható, minden funkció, minden kis lámpácska életben van, szinte a fénykorát éli ebben a kis eldugott községben, ahol a berendezések fél évszázad történelmét ölelik át.
pic
A legkorábbi szerkezet egy tölcséres hangszóró, 1925-ből, de a két világháború közötti időszakból több érdekesség is a gyűjtemény részét képezi. Több detektoros rádió, no meg az 1931-es „DIY” Telefunken. Meglepett, amit András bácsi mondott, tudniillik a német cég már akkoriban kiadott kitteket is, kb. 20%-kal olcsóbban, mint ugyanazt a típusú, készre szerelt rádiót, így a kevésbé tehetősek asztalára is odakerülhetett egy-egy masina. Ráadásul az alkotó dönthette el, milyen kivitelben: például ládarádióként, külön hangszóróval, avagy a hangszóróval egy dobozba építettként. Nem ez volt az egyetlen érdekesség, ami újdonságként hatott rám (hanem szinte minden: ebben a korszakban még nemhogy én, de még édesanyám léte sem volt a kéjes gondolat szintjén sem…), például az is, hogy a különféle gyártók már akkor gyárakat építettek a környező országokba (hazánkba is), megspórolva ezzel a szállítási költségeket (éppen ezért a rádiók megkülönböztethetőek a gyártásuk alapján is). Itt említeném meg az oroszokat. Jobban mondva akkor még Szovjetuniót, ahol sokféle berendezés készült, de nem egyforma minőségi szinten. A rigai tartományban például nyugati színvonalon űzték a mesterséget, az „echte” orosz készülékeknél mind kivitelben, mind hangminőségben túltettek. Erre is láthatunk példát a kiállításon. Aztán a marketing. Emlékeztek a „hagyományos mosópor”-botrányra? No ez jobb. Engem seggbe rúgnak, ha valamiről azt írom, hogy a legjobb, de mit kezdjen az ember, ha valaminek ez a neve?! „A legjobb” egy detektoros rádió, 1931-ből…
A tulajdonos saját keze munkáját is megcsodálhatjuk, a legutolsó általa épített (1949 augusztusa) detektoros rádió valahogy megőrződött az utókor számára, bár az az igazság, hogy majd minden készüléken ott van gondos tevékenységének nyoma.
pic
Csak nem látható módon: a korukból adódóan ezek a masinák a legritkább esetben kerültek hozzá tökéletes állapotban, hol a gyönyörű famunkákon, hol az elektronikán hagyott maradandó nyomokat az idő és a használat, amit szakszerű restaurálással állított helyre, így a kiállított masinák új életet kapva az eredeti pompájukban mutatkozhatnak meg.
pic
A gyűjteményben természetesen megtalálható a nevezetes Pacsirta is. Róla megtudtam, hogy eredetileg az Orion fejlesztése és gyártmánya, a Videoton csak később vette át. Ott létemkor csupán néhány rádiót hallgattam meg, így sajnos a Pacsirta is kimaradt, pedig egyik barátom, miután meséltem neki a látogatásomról, igen elismerően nyilatkozott róla. Majd legközelebb. Viszont meghallgattam más berendezéseket, többek között fejhallgatókat és a fent említett tölcséres hangszórót. 1925-ből! Hát, nem mindennapi élmény volt! A hangerő nagyon alacsony, mint megtudtam, gyakorlatilag a vétel erősségétől, az adó távolságától és az antenna nagyságától függ, de a minősége zseniális! Valahogy elképesztően jó volt hallgatni. Ugyanúgy, mint a többi berendezést, de a minőségét tekintve a detektoros rádiók – fülesekkel párosítva – tetszettek a legjobban.
A tardosi múzeumban megtalálható a hifitorony őse is, több lemezjátszóval kombinált rádió és egy komplett szórakoztató központ, a zenegép. Ez utóbbi, a Terta 528K a Telefongyár Rt. terméke, rádió, lemezjátszó és szalagos magnó is egy személyben. Bekapcsolod a lemezjátszót, és a megfelelő belső lámpa kigyullad. A magnót, és ott ég a hangulatvilágítás…
pic
No meg bár: a bal alsó szekrényke rendeltetése egyértelműen az audioélmény elmélyítésére (vagy az esetleges ellenőrzések kedvezőbb kimenetelére) tartott italok és a poharak tárolására szolgál. Ebből a szerkezetből nem készült sok, de nem is átlagos polgári otthonokba szánták: az ára körülbelül egyéves átlagkeresetnek felelt meg.
Van itt még nyitott készülék is, a bemutatórádió, aminek nincs doboza, így András bácsi minden érdeklődőt be tud avatni – az érdeklődésétől függően egészen mélyen is – a rádiók működésébe, megcsodálható a felépítésük, a szerkezetük.
A lemezjátszó. Igen, bár rádiómúzeumban vagyunk, mégis, a lemezjátszóról is megtudtam érdekes dolgokat. Azzal persze tisztában voltam, hogy a gramofon idejében a tű, az bizony tű volt a javából, de hogy mennyire gyorsan kopott, azt nem tudtam: néhány oldalnyi lemez lejátszása után cserélni kellett, mert tönkretette a lemezeket. Éppen ezért ezeket a tűket 100-as, 200-as csomagolásban lehetett vásárolni. Ilyen dobozok és különféle rádióalkatrészek is megcsodálhatók a tardosi múltidézőben, mint ahogy korabeli szaklapokat is láthat itt az érdeklődő.
pic
A múzeum, nyugodtan állíthatom, világszínvonalú. A berendezések üzemeltetése közben életre kel a múlt, felizzanak a csövek, felkapcsolódnak a lámpák. Egy másik korszakot idéznek, amikor még több időt szakítottak az emberek a rádiózásra, amikor összegyűltek köré, amikor társadalmi eseményt jelentett, kaput egy másik világhoz. Szép korszak volt. Ezt mutatják az akkor született alkotások is. Ezek a rádiók. Gyönyörű, furnérozott fadobozok, megannyi forma, megannyi fény, skálák, egyedi megoldások. Nem éltem ugyan akkor, de szeretem őket. Nem is lehet nem szeretni. Térjetek be, ismerkedjetek meg ezekkel a berendezésekkel és nem utolsósorban nagyszerű gazdájukkal, aki ez a kiállítást létrehozta, Tarnóczy András bácsival. Meglátjátok, más szemmel fogtok járni utána a világban.

Információ:
Tarnóczy András
06-30-234-6840
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. 

A képeket a tulajdonos engedélyével tettük fel a saját képgalériájából

 

Copyright © 2020 Audioland. Minden jog fenntartva.