foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

A két bors ökröcske…
… azaz a Parasound Z pre2 elő- és Zamp v.3 végerősítő bemutatkozása ProAc hangdobozok társaságában

Írta: Kobela Mihály

„Fogta a szegény ember az ősz öregtől kapott a két kicsiny állatot, s másnap mindjárt erdőbe ment velök. A szekeret es úgy tákolta össze, volt olyan, amilyen. Nem es mert rá két szál fánál többet tenni, már csak azért sem, mert biza az ökröcskékben meg még kevesebbet bízott. Hanem mikor akarná indítani, megszólal az egyik:
- Hát ezt a két szál fát ki után tette, gazduram? Csak rakja meg a szekeret istenesen, hogy recsegjen alatta, mert mi két szál fával szégyelljük bémenni a faluba!
A szegény ember csak csavargatta a fejét; de rászánta magát, s istenesen megrakta a szekeret, amennyi csak ráfért. Amint kiérnének az erdőből, találkoznak a gróffal s a falubíróval. Ezek majd' hanyattég estek, mikor látták, hogy az a két pirinkó ökör mekkora szekér fát viszen.”

Mielőtt bárki megijedne, hogy véletlenül valami mese-oldalra tévedt, vagy tán azt gondolná, hogy az egyik kereskedelmi TV chfsatorna tehetségkutató versenyére készülök, sietek megnyugtatni mindenkit: csupán az történt, hogy amikor hazavittem és megszólaltattam a két aprócska készüléket, ez a - Benedek Elek gyűjtötte - kedves régi székely népmese jutott az eszembe. Amikor ugyanis először fogtam kezembe a tesztpéldányokat, magam is kicsit úgy voltam vele, mint a mesebeli szegény ember: hittem is meg nem is, hogy ezekben az aprócska elektronikákban ekkora erő lakozik. Mert bizony lakozik, sőt elő is jön, mégpedig úgy, hogy attól meg majdnem én estem „hanyatég” mint a mesében a gróf meg a bíró….. no de ne szaladjunk ennyire előre!

Az igazság az, hogy amikor a „virtuális” szerkesztőségi ülésen szóba került a kis Parasound Z mini komponensek tesztje, stréber diák módjára a padból kiesve jelentkeztem, hogy én vihessem haza „őket” egy hosszabb hallgatózásra. Egyrészt addig már sokat és nagyon jókat hallottam a Parasound termékeiről de sosem hallottam igazán szólni azokat, másrészt meg valami megmagyarázhatatlan okból mindig is kedveltem a mini és midi készüléket.
Talán a nosztalgia lehet az oka, hisz anno, amikor a hozzám hasonlóan vékony pénzű egyetemistának még a elsősorban a KGST termékskálájáról volt lehetősége válogatni, magam is sokáig egy Unitra tuner-erősítő/Orion mini deck láncon hallgattam zenét, és akkoriban meglehetősen kedveltem. Másrészről ezek az apró masinák azt is sugallják, hogy nem csak úgy összelapátolták őket egy jó nagy dobozba, hanem komoly mérnöki munka árán érték el azt, hogy a lehető legoptimálisabb tervezéssel, gondosan összeválogatott alkatrészekből, rövid jelutak alkalmazásával hozzanak ki minél jobb hangot. Ha figyelembe vesszük azt, hogy milyen sok gyártó mára kultikussá vált terméke követte ezt a koncepciót (gondoljunk csak például a Naim, Cyrus, Ion vagy a Heed Obelisk készülékeire) azt gondolom, ez utóbbi feltevésemmel sem járok túlságosan messze az igazságtól.
Persze abban, hogy a Parasound termékei – így a Z sorozat aprócska tagjai ennyire - jól szólnak, előfokelsődlegesen két embernek van elévülhetetlen szerepe. Az egyikük maga a cég alapítója és vezetője, Richard Schramm, aki 1981-ben hozta létre  a Parasound céget San Franciscoban. Erre az elhatározásra akkoriban az indította, hogy Schramm-et bosszantani kezdte az audiofil termékek árainak csillagászati magasságokba való emelkedése. Ahogyan több interjúban is elmondta, mindig hitt abban, hogy ha valami jól szól, attól még nem kell feltétlenül „aranyárban” lennie, hanem igenis lehet nívós készülékeket gyártani – és így egy szűk tehetős réteg helyett vevők szélesebb köre számára elérhetővé tenni - megfizethető áron is. Hogy ezt elérhesse, egy – ma már megszokott, de akkoriban igencsak bátor – lépésre szánta el magát: termékeit a Távol-Keleten, Taiwanon gyártatta és gyártatja a mai napig is. Nem meglepő tehát, ha egy USA-beli céginformációs oldalt fellapozva azt látjuk, hogy a cég san franciscoi központjában mindössze 13 alkalmazott dolgozik, miközben tavalyi forgalmuk elérte az 1,8 mio US dollárt!
Persze a jó ár/minőség mutató nemcsak az olcsó gyártásnak, hanem a készülékek gondos tervezésének is köszönhető, itt kerül a képbe a szakmai berkekben is méltán elismert tervező zseni, a Parasound gyár vezető konstruktőre: John Curl.
Személye és munkássága van annyira gazdag és izgalmas, hogy talán nem lesz érdektelen ezt az életutat pár szó erejéig áttekintenünk:
Curl 1942-ben született San Francisco-ban, California államban, és itt szerezte diplomáját is a helyi állami egyetemen 1966-ban . Az első munkahelye Ampex volt, ahol magnetofonok tervezésével foglalkozott. A nevéhez fűződik a Mobile Fidelity SuperMaster és David Wilson (Wilson Audio) UltraMaster magnóinak elektronikája, melyeket a mai napig a világ meghatározó készülékei közt tartanak számon. A ’70-es évek elején Curl belép a Mark Levinson céghez, ahol megtervezi a nagyhírű JC1 és JC2 elő és végerősítőket. A ’70-es évek második felében Curl független tanácsadó lesz, és számtalan elektronikai cégnél (Sota, Michaelson & Austin / TVA, Harman-Kardon, Gale Electonics) dolgozik. Részt vesz otthoni és stúdiótechnikai rendszerek tervezésében és építésében, sőt a The Grateful Dead rockzenekar roadshow-jához is ő tervezi és építi a hangrendszert.
Persze, mint a zsenik általában, Curl sem számít könnyen kezelhető embernek. Szakmai elveihez mindig szigorúan ragaszkodik, és amikor azt tapasztalja, hogy az általa tervezett készülékeket a gyártás egyszerűbbé vagy leginkább olcsóbbá tétele miatt áttervezik, és az általa előírt minőségű alkatrészeket olcsóbbakkal helyettesítik, saját vállalat alapítása mellett dönt. Itt alkotja meg 1983-ban a Vendetta előerősítőt, amelybe minden tapasztalatát beleépíti és elveit kompromisszumok nélkül alkalmazhatja. A Vendettából az elkövetkező évek során szigorú kézimunkával összesen mintegy 200 darab készül el – ezeket a tulajdonosaik a mai napig szinte műtárgynak kijáró tisztelettel őrzik.
preCurl a Parasound céghez 1989-ben kerül, az alapító Richard Schramm felkérésére. Schramm-el megtalálják a közös hangot: a cégtulajdonos tiszteletben tartja Curl elveit, ezért „cserében” Curl a tervezés során igyekszik a költséghatékony sorozatgyártás szempontjait is szem előtt tartani. Az együttműködés első gyermekei a PLD 1000, PLD 1500 és PLD 2000 előfokok, majd Curl folyamatosan átveszi a Parasound többi termékének tervezését illetve a tervezés irányítását.  

No, de ennyi kitérő után nézzük, mit kínál nekünk ez az igazán izgalmas és sokoldalú „Z” készülékcsalád! A sorozat jelenleg az alábbi elemekből áll:
- Zamp v.3 végfok
- Zpre2 előfok
- Ztuner v.2 rádió tuner
- Zphono  MM/MC előerősítő
- Zselect  kapcsoló, ami 1 pár bejövő és 5 pár hangdoboz csatlakozással 
- Zhd HDMI kapcsoló, ami 5 bejövő jelet tud fogadni és 1 kimenet felé továbbítani
- Zbreeze, ami nem más, mint egy hűtőegység alacsony zajú ventilátorra.

Ez utóbbi elem jól mutatja, mi is a Z-sorozat egyik különlegessége: a készülékek modul rendszerűek, méretük tökéletesen egyforma, az előlapok pedig a készülékeken túlnyúlva „rack”-be azaz állványba építést tesznek lehetővé. Ehhez természetesen a megfelelő – kissé a „dexion” vázra emlékeztető - fém elemek és összekötők, valamint ízlésesen burkolt fejű csavarok is kaphatók. Sőt! Ha valaki páratlan számú elemből szeretne vízszintesen és függőlegesen is építkezni, annak a többi elem kivitelével tökéletesen megegyező üres előlap is rendelkezésére áll – nehogy foghíjas legyen a „torony” !
Mint látjuk - ahogy az egykori Aranypók ruhabolt reklámjában - a Parasoundnál is igencsak ügyelnek a részletekre!

Így aztán ha valaki teljes rendszert szeretne építeni, annak valóban csak a fantáziája (és a pénztárcája) szab határt. Mivel a végfok hídba kapcsolható, a 2x45W/8ohm sztereo erősítő egy apró kapcsoló átkapcsolásával könnyedén 90W/8ohmos monoblokká változik, melyből azután akár 8 darabot egymás mellé téve 7.1-es házimozi rendszert építhetünk. Így már érthetővé válik az is, mikor tehet igen jó szolgálatot a Zbreeze ventilátor modul!
A rendszerhez természetesen „mindentvivő” távkapcsoló is jár. Formája, mérete nem túl fantáziadús, használat előtt nem árt picit barátkozni vele. Az sem gond, ha azt szeretnénk, hogy a készülékek egyszerre kapcsoljanak be – ezt egy 12V-os kapcsolójel biztosítja, kisméretű jack csatlakozókon keresztül. A vezeték természetesen minden készülékhez gyári tartozék.
De ennyi duma után végre elő a készülékekkel a dobozokból!
Az első megdöbbenés: jé, ezek ennyire picik? Persze tudtam én, hogy mini készülékeket fogok tesztelni, sőt a gyártó honlapján megnéztem a méreteit is (sz:242mm x mé:229mm x ma:57.5mm / 44.5mm csak az előlap) de amikor megláttam, valahogy mégis meglepett ez a készülékenként nagyjából egy autórádiónyi méret….
A felszereltségre viszont már semmi panaszom nem lehetett!
Az előfokon ki-bekapcsoló, fejhallgató csatlakozás (3,5 jack), mély-magas hangszínszabályzó, vékonyka kijelző, mely a választott bemenet sorszámát mutatja, bemeneti választókapcsoló, prebackbalansz és a többinél kicsivel nagyobb hangerő szabályozó gomb található. Hátul 4 pár RCA bemenet, 2 pár RCA kimenet (fix és szabályozott), 2 pár RCA videó be- és 1 pár kimenet, egy RS-232 control port. Itt találhatóak még a már említett 12v-os kapcsolójel ki- és bemeneti aljzatai (melyek a mellettük lévő kapcsolóval kiiktathatóak) a távkapcsoló jack-aljzata, és egy 4 állású zone kapcsoló a multiroom rendszerek számára – merthogy ilyet is lehet ezekből a komponensekből építeni. A tápkábel cserélhető, ennek aljzata természetesen szintén itt található.
A végfok eleje kevésbé bonyolult: a ki-bekapcsoló gombon és a fejhallgató jackjén kívül csak a szintén aprócska kijelző mutatja, hogy épp sztereo vagy mono üzemmódban van-e a készülék? A hátlap azért ennél gazdagabban felszerelt: 1-1 pár RCA be- és kimenet,  egy mono-sztereo, egy „föld” és egy háromállású kapcsoló, mellyel azt  tudjuk szabályozni, hogy a végfokot az előlapi kapcsoló, a 12v-os kapcsolójel vagy a bejövő audio jel keltse életre – ez utóbbi érzékenysége egy potméterrel szabályozható. Ezen kívül a bal és jobb csatorna erőssége is állítható egy-egy potméterrel, ha a végfokot közvetlenül a forrásra csatlakoztatnánk (például egy CD játszó kimenetére) előfok beiktatása nélkül. A sort természetesen itt is a tápkábel aljzata zárja.
Ez utóbbiról meg kell jegyeznünk, hogy a tápkábel cseréje természetesen ezeknél a készülékeknél is további kísérletezésre-hangolásra ad lehetőséget.
powerÉn ezúttal a gyárilag csomagolt tápkábeleket használtam a teszthez: egyrészt nem akartam további ismeretleneket bevinni az amúgy sem egyszerű egyenletbe, másrészt a forgalmazó elmondása szerint a Parasound meglehetősen jó minőségű tápkábeleket csomagol a készülékeihez. Persze aki mégis szeretné a rendszerét tovább hangolni a tápkábelek cseréjével, az előtt nyitva áll a pálya – csak arra kell vigyázni, nehogy végül többe kerüljön a leves mint a hús!

De most már aztán igazán itt az ideje zenét hallgatni, így hát kapcsoljuk össze a rendszert. Mint powerbackmondtam, tápkábelnek mindkét készülék esetében a gyári tartozékot használtam. Az elő-végfok közti jelet a forgalmazótól kapott Audience Conductor IC kábel szállította, míg a végfoktól a hangdobozokig szintén Audience Conductor futott bi-wire bekötési módban. A hangdobozok homokkal feltöltött 25 kilós, 65 cm magas masszív állványokon csücsültek, felül BlueTac segítségével stabilan odatapasztva, lefelé tüskékkel izolálva a talajtól, azaz a parafa padlótól, amire mindkét állvány alá egy 7mm-es greslap került.  

Jöjjenek hát a címben már említett hangdobozok!

Nem tévedés a többes szám, a forgalmazó ugyanis nagylelkűen 3 pár hangdobozt bocsátott rendelkezésünkre a teszthez. Mindhárom doboz a ProAc terméke – és itt közbe kell vetnünk egy nagyon lényeges megjegyzést: a gyártó ajánlása megegyezik számos hazai felhasználó tapasztalatával, mely szerint a ProAc dobozok igen alapos, mintegy 2-3000 óra (nem írtam el, három nulla van a végén!) bejáratás után nyerik el végső hangzásukat. A beszámolók olvasásakor tessék figyelembe venni, hogy mind a hangdobozok, mind az elektronikák gyakorlatilag „0 km”-esek voltak.   
Ezen rövid de fontos kitérő után vissza a dobozokhoz: a legkisebb a népszerű Tablette sorozat Reference 8 típusú darabja. Parányi mini-monitor, mind kinézetében, mind árában jól illik a Parasound Z készülékeihez. Érzékenysége 86dB, magasa 25mm a mélyközép sugárzója 130mm, a bitumennel merevített kabinet 266mm(ma) x 152mm(szé) x 228mm(mé) méretű. A modellt a ProAc 1979 óta gyártja, ez – mint a neve mutatja – már a nyolcadik változat. Hátulján két pár banán aljzat és két kisméretű reflexnyílás. Súlya masszív felépítést sejtet!

A másik doboz a legendás ProAc Studio 100. Tudom, és én is gyűlölöm, hogy a fórumokon és pláne a hirdetésekben minden vacakot legendásnak (meg hájendnek) titulálnak, de ez a doboz tényleg kult darab. Mint a neve is mutatja, valójában stúdió monitor, mivel reflexnyílása elől van, ezért relatíve nagy(obb) mérete (406mmx203mm254mm) ellenére jól viseli a falak közelségét – ad abszurdum a polcon való elhelyezést – és a közeltéri hallgatást. Hangszórói 25 és 165 mm-esek, érzékenysége 88 dB Úgy tervezték, hogy a hangja minél semlegesebb és részletezőbb legyen. Mivel eredetileg nem a zenehallgató nagyközönségnek, hanem valóban munkaeszköznek készült, ezért 1990-es bemutatása óta a gyártását többször leállították – csakhogy közben beszivárgott a zenehallgatók nappalijaiba, így a vevők kérésére a gyár időről időre újra visszarakja a terméklistára.

A harmadik doboz méretét tekintve a Studio 100-ra hajaz, csakhogy ezúttal igazi otthoni audiofil célra szánt termékkel állunk szemben. Neve Response D Two. Mérete (430mm x 203mm x 260mm), hangszórói méretre ugyan megegyeznek a Studio 100-éval, de ezek a ProAc legújabb fejlesztésű motorjai. A fejlesztés célja a gyártó szerint az volt, hogy a D2 minél nagyobb hangtömeg megmozgatására legyen képes, mélyben-magasban egyaránt és ezzel elődeinél is jobban lenyűgözze hallgatóit. Jó, tudom hogy ez kicsit prospektus ízű szöveg – valószínűleg azért lehet, mert onnan is van. Sebaj úgyis mindjárt meghallgatjuk! Viszont az ár-érték arány itt már súlyosan felborul: ez a doboz nagyjából háromszor annyiba kerül, mint a kis Parasound kombó…

kérem szépen, mikor zenélünk már végreeee???

Mikor? Hát most!
Abban a szerencsés helyzetben volt részem, hogy vizsgálódásunk első számú tárgyai a Zamp+Zpre „testvérek” és kis Tabletta nagyjából két hétig vendégeskedtek nálam, és a nagyobb dobozokkal is eltölthettem annyi időt, hogy kellően összejárathattam és elég ideig hallgathattam őket. Forrásnak szívesen használtam volna a Parasound Zcd-jét (gondolom így fogják hívni) de ez csak a tavasszal kerül piacra, így a zene számítógépről szólt, wav formátumban rippelve, Foobar2000 v9.6.9 + ASIO szoftveren, ESI-u24 külső USB DAC-on keresztül. Ez utóbbiról annyit, hogy szintén elsősorban stúdió használatra szánták, így kiváló munkaeszköz – egy precíz társ a jelen teszt lefolytatásához. 

Így azután a zenei paletta is igen széles tudott lenni. A tesztlemezeket a magam részéről sosem szerettem, elvem, hogy a zenehallgató láncnak saját kedvenceimmel kell jól (helyesebben: nekem tetszően) szólnia, így ezúttal is sokat nyúzott zenéim közül válogattam. Volt többféle jazz (Ray Brown, Jimmy Smith, Birelli Lagréne, Madeleine Peiroux, Szabó Gábor) világzene (Goran Bregovic, Emir Kusturica, Fatima Spar, Besh-o-Drom) egy kis retro swing (Brian Setzer Orch., Squirrel Nut Zippers) és egy kis rock (Deep Purple, Uriah Heep, Dire Straits, Buddy Miles) Komolyzenéből picit közhelyes leszek, ezért a műfaj rajongóitól elnézést kérek: Grieg Peer Gynt-je, Brahms  Magyar táncai, Bach orgonaművek,  Smetana Moldvája…. A teljesség igénye nélkül. A lista aztán menet közben érdekesen változott, de ezt a poént sem akarom lelőni….

I. Tétel: Parasound kombó + Tablette 8

Kellő bemelegítés után indítottam az első zenét – és tátva maradt a szám! A két kis elektronika a szintén nem túl nagy monitorokkal akkora erővel és lendülettel szólalt meg, amit – őszintén bevallom – nem nagyon gondoltam volna. Innentől kezdve bármit tettem fel, minden teljesen új arcát mutatta meg – azaz nem egészen: többnyire az jött be, hogy amelyik felvételről eddig is tudtam, hogy nem a legjobb, annak a hibáit szinte arcomba vágta ez a rendszer, amiket meg eddig is kedveltem, még nagyobb élvezettel hallgattam. Bregovic lemezének fúvós cigánybandája olyan recsegéssel és szinte bántó élességgel szólalt meg, hogy ilyet csak falusi lagzikon hall az ember, amikor a banda már nem egészen szomjasan a Fő utcán a Templomba kíséri a násznépet. Knopfler gitárja olyan fémesen pengett, ahogy egy fém gitárnak csak kell, Setzer bigbandje meg egyszerűen beköltözött a szobámba. Ami először eszembe jutott: Erő, Élet, Energia!   
És emlékszik még valaki a mesémre a cikk elejéről? Csak mert itt jön a magyarázat: feltettem a Peer Gynt-ből a hifisták egyik kedvencét, a „Hegykirály barlangjában” tételt. Aki ismeri, az tudja, hogy ez egy rövid tétel, nagyon halkan és visszafogottan kezdődik majd a végén egy fergeteges fortisszimóval zárul, amire hatalmas üstdob-morajlással tesznek pontot. A legtöbb rendszeren, amit eddig megkínoztam vele, már félidőtől fokozatosan vissza kellett venni a hangerőt. A hangszórók szenvedtek, az erősítők nagyrésze leklippelt és úgy általában a fortisszimó egy üvöltő nagy masszává kenődött a végére. Már készítettem az ujjam a távirányító volume gombján – de az proacösszeomlás csak nem akart bekövetkezni. Végigment a tétel, és én azon kaptam magam, hogy újra elindítom a tételt és – ó irgalom atyja ne hagyj el – felhangosítom az erősítőt. Megtehettem, mert a család épp nem volt itthon – így viszont sajnos senki nem látta azt a széles vigyort sem, ami az arcomon szétterült a muzsika hallatán. Az üstdob dübörgött, és nemcsak a fülem hallotta, de a kanapé rugói is rezegtek alattam. Ilyen produkciót ekkora kütyütől én még nem hallottam. Ezen a ponton elszemtelenedtem, és a gondosan eltervezett tesztprogramot felborítva sorban kapkodtam le a legkülönfélébb lemezeket a polcról. Már nem is kínlódtam a rippeléssel, egyszerűen betoltam a laptop CD-DVD driverébe (!) és onnan ment fúbáron-ázsión-hangkarin keresztül.
Megjegyzem, ezt a nyomulós hangzást nem mindenki kedveli, de én bevallom, régen élveztem ennyire a zenehallgatást!
Sajnos azonban este, amikor szokásomhoz híven csendes háttérzeneként szerettem volna hallgatni kedvenc jazz-rádiómat a neten, rá kellett jönnöm még valamire: ez a lánc halkan nem szeret szólni. Egy adott hangerő alatt „kialszik a tűz” és már nem nyújt akkora élvezetet – bár tegyük hozzá, ez a fentebb már említett bejáratással szintén várhatóan változni fog. Nagy meglepetés persze nincs, a fizika szabályai mindig és mindenhol működnek: ahhoz hogy ezek a parányi membránok nagy levegő-tömeget tudjanak megmozgatni, bizony kell a nagy energia, a hangerő. Kicsit elszomorodtam …. De azért amikor eszembe jutott a napközbeni házi koncert, azért ott bujkált a szám sarkában a mosoly!

II. Tétel: Studio100

Ugyanazokkal a zenékkel kezdtem, de nem kellett soká fülelnem, mert azonnal és ellentmondást nem tűrően megjelent a különbség. Nagyobb méret (nagyjából háromszoros) és egészen más felfogás. Amíg az előző felállás jelszavai valának Élet, Erő és Energia, addig itt a mottó egyértelműen a Minőség. A méretből adódóan sokkal több és sokkal természetesebb a mély, szebbek a magasak. Amíg Tablette kis hangerőn hajlamos volt „leülni”, nagy hangerőn pedig felkeményedni, a magasai néhol élessé, már-már erőszakossá váltak, addig a Studio100-nál ezeknek nyoma sem volt. A zenehallgatásban is másra ösztönzött: míg a Tablette-nél egyre csak cserélgettem a lemezeket, addig a Studio100 esetében azt vettem észre, hogy csak ülök, és hallgatom a zenét. Tudom, most olyanokat kellene mondanom, hogy ezen a lemezen a fúvósok így a másikon meg a vonósok amúgy – de nem lenne sok értelme. Ez a doboz egyszerűen JÓ, mert jól lehet vele dolgozni és jó vele zenét hallgatni. Ennyi. Már értem, miért kell a ProAc-nak időről időre újra gyártásba tennie, és miért szeretik hangmérnökök és otthoni zenehallgatók egyaránt. És hogy azért hallgatózásunk eredeti tárgyáról se feledkezzünk el: a kis Parasound kombó mindvégig tökéletes társa volt a nálánál kétszeresen többe kerülő doboznak.
Amire viszont ügyelni kell, hogy – a gyártó honlapján szereplő ajánlással ellentétben – ez a doboz szerintem nagy térben érzi jól magát. A közeltéri hallgatással még nincs is probléma (ezt időközben volt alkalmam megtapasztalni valódi stúdió közegben is) de a teret igényli maga körül. Őszintén szólva azt a bizonyos polcon való elhelyezést nagyon nehezen tudnám elképzelni.
Ezt leszámítva, ha egy legalább 25-30 nm-es nappaliban hallgatnék zenét, a perselymalac hiába menekülne a polc hátsó sötét zugába, úgyis megtalálnám….
Így maradt egy kellemes emlék, és egy feltétlen ajánlás azoknak, akik megfelelő anyagiakkal és kellően nagy nappalival megáldva keresnek nívós all-rounder hangdobozt!

III. Emeljük a tétet: Response D Two

Nos, itt már nemcsak az űrméret lett háromszoros de az árkategória is!
Ha az előbb azt mondtam, vitába szállok a gyártó mondataival, akkor itt most egyet kell értsek a fentebb már idézettekkel. Emlékezzünk, a gyártó olyasmit írt, hogy szeretné lenyűgözni a hallgatót, szebb magasakkal, több méllyel – és ez tökéletesen igaz is.
Nem meglepő módon a hangja alapjaiban nagyon emlékeztet a Studio100-éra, de annál –  a szó jó értelmében – dögösebb. Ha nem egy audiofil gyártóról és egy ilyen értékű és igényességű dobozról lenne szó, akkor azt mondanám hifisebb, de ebben a kategóriában azt hiszem az „attraktívabb” a helyénvaló kifejezés, melyet ráadásul bármely hangerőn egyaránt „hozott”. Tény, hogy nagyon sok zenehallgatónak és nagyon sok zenén ez jön be – például a régi progresszív rock zenéim (ELP, Beggars Opera, Caravan) nagyon jól szóltak a D2-n, bár komolyzenére már nem biztos, hogy ezt választanám – de tudom-tudom: bejáratás ….
És még valamit be kell vallanom: a D Two hallgatása közben már nem voltam benne egészen biztos, hogy a kis Parasound kombó még mindig tudja vele tartani a lépést. Tény, hogy itt már a párosítás minden racionalitást nélkülöz – aki ilyen értékű dobozokat vesz, az biztosan nem ilyen elektronikákkal fogja hajtani. Ezzel együtt virtuális kalapomat ebben a versenyszámban is megemeltem a Z-k előtt!

Nos, végére értünk ennek a monstre tesztnek. Konklúzió?
Hallottam három eltérő karakterű, de a maga nemében egyformán jól teljesítő, nívós dobozt.
- A Tablette Reference 8 egy megdöbbentő kisdoboz, méretén messze túlmutató kvalitásokkal. Időnként ugyan túlvállalja magát, ilyenkor hajlamos harsánnyá és keménnyé válni, és külön megsértődik ha nem őrá figyelünk, de összteljesítménye figyelemre méltó;
- A Studio100 kiforrott, beérett konstrukció, munkaeszköznek és mindennapi zenehallgatásra egyaránt értékes társ;
- A Response D Two nívós hang és mellette még nagyot is szól. Megfelelő környezetben, megfelelő társsal párosítva sok örömet szerezhet leendő gazdájának.

No és amiről az egész eredetileg szólt? A Parasound Zpre és Zamp?
Nem tagadom, nagyon a szívemhez nőttek.  
Szomorú leszek, ha majd visszaadom.
HA visszaadom….
Mert könnyen lehet hogy az én történetem is úgy fog végződni, mint a mesében:
„…. s akkor a szegény ember pedig kapta magát, haza ment az asszonkájához a két borsszemökröcskével, s máig es boldogul élnek, amíg meg nem halnak.”

Tesztkészülék árlista (kiskereskedelmi árak, ÁFÁ-val, forintban)

Parasound Zpre előfok   106.800,-
Parasound Zamp végfok   106.800,-
ProAc TABLETTE REFERENCE 8         220.000,-
ProAc STUDIO 100   280.000,-
ProAc Response D two   512.500,-
Audience Conductor IC / 1m    76.500,-
Hangszórókábel/Bi-Wire/2x2m  179.014,-

Parasound árak február 1-től 5%kal magasabbak lesznek, mivel a gyártó jó pár éve először árat emelt. A raktárkészlet erejéig az Audiolandon regisztrált, legalább egy hozzászólással rendelkezők a régi áron is számolhatnak a Parasound termékeivel. Március 1-ig. 


Forgalmazó: Penna Poor

Copyright © 2017 Audioland. Minden jog fenntartva.