foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

HD Micromega CD-10, IA-60
A francia páros

Írta: Bakai Gábor

A Micromega. Akrilborítású, felültöltős, izgalmas kinézetű CD-játszók, a digitális világban a hangjukkal, de kialakításukkal is az analógot idéző produktumok. A Solo, amit egyszer majdnem megvásároltam barátaim ajánlására, de aztán a meghallgatására sem került sor. A kiemelt ajánlások, amik eljutottak hozzám, főként a CD-játszóik hangjáról szóltak: az utolsó időszakban nem sok jót lehetett hallani a megbízhatóságukat illetően. Viszont nemrég újra kaphatóak a berendezései, ezért úgy gondoltuk, utánajárunk, milyenek most a termékei.

Alakulása óta a cég sok változást ért meg, de nagyjából töretlenül és mindenképpen ígéretesen fejlődött, egészen az utóbbi évekig, amikor eltűnt a piacról. Pénzügyi nehézségei miatt megbízhatósági problémák merültek fel: a gyártás, ennek megfelelően a képviseletek készülék-ellátása és a szervízháttér sem volt stabil.

Az áldatlan állapotnak Didier Hamdi vetett véget, aki elég érdekes személyiségnek tűnik ahhoz, hogy pár szót ejtsünk róla: 1991-ben MotoGP világbajnok, több sikeres vállalkozás tulajdonosa (az egyik felel például az Eiffel–torony megvilágításáért), saját utazási irodát üzemeltet és motorkerékpárok értékesítésével is foglalkozik. Ebből következtetve remélhetően legalább annyira ért a cégvezetéshez, mint Daniel Schar a jó hangú készülékek építéséhez. A vállalat alapítója továbbra is a berendezések fejlesztéséért felelős, ezért feltételezhető, hogy a Micromega valóban Micromega maradt, és csak a neve előtti két betű, a „HD” jelzi a változást - Didier Hamdi tevékeny jelenlétét.
A francia gyártó többféleképpen igyekszik újra a régi fényébe emelni a hírnevét, többek között a régi, már nem garanciális készülékek szervizelésének elősegítésével, és a 11 darabból álló, teljesen új termékpalettával. Utóbbi három integrált erősítőből, három CD-játszóból, egy sztereó előfokból, két végfokból, egy tunerből és egy A/V előerősítőből áll, de több újdonságot is ígér a cég: a honlapjukon már megjelent egy igen komoly LP-játszó, készül egy abszolút felsőkategóriás CD-játszó, és egy furcsaság: a WM-10 AirStream WHiFI, aminek prototípusa már megtekinthető (volt) a párizsi Sound&Color hifiboltban. A cég filozófiájából sokat megmutat az is, hogy az összes berendezését Franciaországban gyártják. Itt nem látni made in China feliratot. Nem hiányzik (A távolkeleti gyártás elméletileg nagyon jó ár/értéket eredményez. Elméletileg.)…
A legkisebb sztereó párosa a CD-10-es CD-játszó és az IA60-as erősítő, kezdésnek ezeket hoztuk el meghallgatni az AudioVisionTuningból, mivel egy bevezető akció keretében most az áruk is kedvezőbb. Kérdésemre, hogy milyen kábelt szeretnek, mennyire kényesek a hangfal-erősítő illesztésre, azt a választ kaptam, hogy semennyire. Nem túl háklisak, nincs különösebb kedvencük, hallgassam, tesztelgessem, ismerkedjek velük. Ez mindenesetre tetszik. Nem szeretem a túlságosan rendszerfüggő dolgokat.
Mindkét készülék fekete és ezüstszínben kapható. Általánosságban elmondható róluk, hogy a külsejük nemes és egyszerű, nincsenek rajtuk élek, kemény vonalak, minden lekerekített, felhasználóbarátan simulnak az ember kezébe, kezelésük nagyon egyszerű és kézenfekvő, kék kijelzőik még erős napfényben is jól látszanak, de szerencsére lekapcsolhatóak. Ez nem csak a hangminőség érdekében előnyös, hanem a félhomályos zenehallgatás hangulatának megőrzésekor is fontos szerepet játszhat.
A szépség legalább annyira relatív, mint maga a hangminőség, ezért nem is ajnároznám túlságosan e szempontból a produktumokat. Az mindenesetre kijelenthető, hogy a karcsú kialakításuk nem fogja kielégíteni a fetisiszta hifistákat, egyáltalán nem uralják a szobát, inkább lakószobabarát típusok, amiket könnyű elhelyezni, mozgatni, takarítani és installálni.

CD-10  (161 225.- Ft)

A lemezbetöltő fiók az előlap baloldalán található, középen kék LED jelzi a készenléti üzemmódot, a jobb oldalán a kifejezetten informatív, könnyen olvasható kijelző, alatta pedig hat gomb látható, amivel a fő funkciók elérhetők.
A hátulján háromkéses IEC aljzatot, mellé a főkapcsolót, egy pár analóg kimenetet és egy digitális coaxot helyeztek el az alkotók. Az IEC lehetővé teszi a hálózati kábelek cseréjét. Az aljzatok aranyozottak és egyszerűek, semmi flancolás.
micromegafrontSúlya 4,5 kg. Fehér kesztyű és egy normálisabb kinézetű RCA összekötőkábel is jár hozzá.
Ellátták olyan alapvető kényelmi szolgáltatásokkal, mint a számismétlés, véletlenszerű lejátszás, a számok első 10 mp-ének megmutatása, a CD-text és az idő többféle megjelenítése. Egy rendszer távirányító jár hozzá (az erősítőt, az A/V előerősítőt és a tunert is vezérli), amivel minden funkció elérhető, vagyis majdnem minden. Egyes dolgokat csak a készüléken lévő kezelőgombok segítségével lehet beállítani, méghozzá sokkal izgalmasabb módon, mintha direkt elérhetőséget biztosítottak volna a számukra. Kicsit azokra a japán titok-dobozokra emlékeztet, amik felületén el kell mozdítani kis részeket ahhoz, hogy a behatoló ráleljen a kulcsra, majd további átcsoportosítás szükséges a kulcslyuk eléréséhez.
cdbackA CD-10 kijelzőjének nyelve választható, angolul és franciául kommunikálhat, amit a „disc” gomb hosszas nyomásával lehet változtatni. A „Mode” nyomva tartásával a digitális kimenet aktiválható, illetve kapcsolható le, de ezzel még nincs vége, mivel a tálca sebessége is három fokozatban állítható. Ehhez a bekapcsoláskor nyomva kell tartani két gombot, majd megjelenik a menü. A gyors tetszett leginkább: ekkor kevesebb ideig hallani a tálca működésével járó kissé ipari hangvételű zajt.
Ami a belső felépítését illeti, erről igen részletesen tájékoztat a gyári honlap, nem részletezném (az internet előnye: amúgy sem kedvelem a száraz műszaki leírásokat, sem írni, sem olvasni).
Az ára 225 ezer helyett 161 225.- Forint.

IA-60  (173 750.- Ft)

A legkisebb integrált Micromega erősítő 2x60 W teljesítmény leadására képes 4 Ohmon, súlya 7 kg. A külsejét tekintve tökéletes harmóniában van a CD-játszóval, csak a középső részét egy ia60frontszerény tekerőgomb uralja, továbbá természetesen nincs lemezbetöltő nyílása.
A hátulját nézve egyre növekszik a bizalmam iránta, mivel hangszóróaljzatai kifejezetten jól használhatóak, már a tapintásuk is jó érzéssel tölt el. Az RCA aljzatai hasonlóan egyszerűek, mint a CD kimenetén lévők, csak nagyon sokan vannak. A hálózati kábel cserélhetőségét biztosító aljzat mellett itt is megtalálható a hálózati főkapcsoló.
A készülék elég nagy tudással rendelkezik, többféle felhasználási módra ad lehetőséget. Ami a szokványosabbakat illeti, négy darab RCA bemenettel látták el, amik igény szerint átnevezhetőek (CD, FM, DVD, TV, SAT, VCR, AUX, AV1, AV, MP3, SPE, PVR, Game nevekre), vagy kikapcsolhatóak. Az éppen nem használt, kikapcsolt bemenetek a bemenetválasztáskor nem fognak megjelenni a menüben, így leegyszerűsödik az elektronika kezelése is, csak azokra a forráskomponensekre korlátozódva, amik a rendszerben aktívan üzemelnek.
Rendelkezik egy MM fonó bemenettel, egy „monitor” be-, és kimenettel a háromfejes magnótulajdonosok számára, továbbá egy pár előerősített kimenettel végerősítő kiszolgálásához.
A hangtechnikában tevékenyen eltöltött idő alatt többször találkoztam olyan igénnyel, amikor a sztereó hangminőségét a házimozi nyújtotta intenzívebb hatással kívánták valahogy összekombinálni, lehetőleg úgy, hogy ne kelljen két rendszert kiépíteni. Ez tipikusan a káposzta és a kecske esete, amiből aztán mindenféle öszvér megoldások születtek, több-kevesebb kompromisszummal és végfelhasználói nehézséggel, a lehetőségek és a készülékek által meghatározott korlátok között. A Micromega viszont megoldotta ezt a problémátmicromegaback. Az erősítőit ellátta egy „PRO” módra keresztelt szolgáltatással, ami magába foglal egy pár PRO RCA bemenetet, egy darab SUB be-, és kimenetet. A PRO-t bekapcsolva az ezen a bemeneteken kapott jel változtatás nélkül halad át az előerősítőn, mintegy végerősítőként használva azt egy házimozi erősítő, vagy előfok mögött. Ezzel a megoldással azt is lehetővé tették, hogy a szubot akár a sztereó rendszerben is működtesse a szórakozni vágyó, és csak egyszer kell jól beállítani a jelszinteket mindkét felhasználási módban. 
Itt azonban még nem ér véget az IA-60 tudása, mert az előlapján található még két mini jack aljzat, amik közül az egyik a füles kiszolgálására, a másik pedig az iPod készülékek jeleinek fogadására hivatott. Előbbihez észrevétel, hogy a komolyabb fülesek 6,3 mm-es jackkel vannak szerelve, tehát számukra ez a kimenet inkább kapufa, mint mondjuk a mobil iPodot használók számára, akik minden nehézség nélkül csatlakoztathatják ide a hordozható készülékük fülesét. A fülhallgató kimenet hangereje külön szabályozható, a fő hangerőszabályzótól függetlenül, más bemenetre váltás után is megőrizve a beállított jelszintet. 
Van némi kényelmi szolgáltatása is a Micromega rendszernek, képes egységes rendszerként üzemelni, majdnem, mint egy mikro-hifi. Ehhez csak annyit kell tenni, hogy használjuk a bemenetek elnevezését és a gyártó saját termékeit, elsősorban a rádiót és a CD-lejátszót. Ha elneveztük CD-re az egyik bemenetet és csatlakoztattuk hozzá a lejátszót, akkor a rendszertáv CD gombjának megnyomásakor a CD-játszó aktivizálódik standby módból, ha abban volt, ahogy az erősítő is, és automatikusan CD bemenetre áll. Ugyanez áll az FM bemenetre, rádióval.
Az IA-60-hoz csatlakoztatható még a DB9-es iDok, ami az iPhone és az iPod berendezések jeleinek fogadását és vezérlését teszi lehetővé.
Az ára 240 ezer helyett 173 750.- Forint.


Hang:

Ezt egy kissé elrontottam. Miután munkába állítottam a készülékeket, nem nagyon jegyzeteltem, egyfelől bíztam az emlékezőtehetségemben, másfelől biztos voltam benne, hogy együttes hangkarakterük a hallgatásuk során egyre tisztábban megfogalmazódik bennem. Mindez pontosan így történt, amíg be nem kötöttem a legkisebb Dynaudio hangfalat, a DM 2/7-est. Ezzel a dobozzal viszont olyan harmonikus egységet alkotott a francia páros, ami szinte tönkretette a tesztet. Vannak ilyen összeállítások. Néha.
A rendszer – nyugodtan nevezhető annak – teljesen összeforrva, hibák nélkül zenél, nem válogat a muzsikák között. Az eltelt időszakban többek között Muzsikás, Joe Satriani, Écsi Gyöngyi, Ákos, Jacque Loussier, Dream Teather, Mahler, de még sok más előadót is hallgattam meg rajtuk. A készülékek bemutatójának írásakor például Habib Koite annyira magára vonta a figyelmemet, hogy ki kellett kapcsoljam a zenét, ahhoz, hogy dolgozni tudjak: egyre-másra elmerültem az élvezetében.
Általánosságban elmondható, hogy a rendszer nem zenefüggő, kiváló a térképzése, képes a felvételek atmoszférájának tolmácsolására, nem kényes a hangerőre, halkan és hangosan is jól teljesít (házibulizni azért nem alkalmas), meleg, kellemes, de közvetlen az előadásmódja. Nagyszerű középutat mutat a stúdiós közvetlenség és a romantikus lágyság között, képes valóban magával ragadni a hallgatót.
cdinsideNagyjából ezek a legfeltűnőbb tulajdonságai az összeállításnak. Természetesen vannak sajátságos hiányai is, de ezek cseppet sem feltűnőek. Ilyen a mély tartomány, ami egyáltalán nem kevés, de néhány felvételen egyértelműen kiderül, hogy a legalja kissé felfújt, lufis, és a tetejének is jól állna még egy kis fényesség. Meg egy kis dinamika, bár dinamikátlannak egyáltalán nem mondható, inkább csak lekerekíti egy kissé a dinamika csúcsokat. Azonban ezek csak amolyan kötekedő észrevételek, mert összességében olyan rendszert alkot, amit sokkal inkább hallgatni van kedvem, mint szétszedni és a JBL-t visszakötve tesztelni tovább a Micromegákat.
A stúdiómonitorral egyértelműen felbomlik az egység, bár sok tekintetben jobb a hang (értsd: nekem jobban tetszik), dinamikusabb, jobb felbontású, fényesebb, levegősebb, de a kényes szinergiának lőttek. Az erősítőnek hallhatóan nem okoz gondot e hangfal meghajtása sem, ugyanolyan könnyedén boldogul, mint a nem éppen könnyed hajtásáról híres Dynoval (bár ezek az újak állítólag nem támasztanak akkora igényt az erősítők felé), azért - főként a mély tartományban – már érezni az IA-60 korlátait. Nem olyan informatív és nem is olyan pontos, mint egy erős elő-végfok kombó, igen, az erő hiányzik belőle, ami megragadja, és nem ereszti egy pillanatra sem a hangszórót, minden apró rezdülést kíméletlenül megszólaltatva, ami a lemezen van. Összességében mégis egy kiváló hang, számomra kissé visszafogott ugyan, de egyáltalán nem döglött, hanem friss, közvetlen és sohasem tolakodó. 
A fejhallgató erősítő teszt során a Proceedet használtuk forrásnak, de már a francia páros is nálunk volt, rendszerbe kötve. Az egyik tesztlemeznek Muzsikás: Ősz az idő című albumát használtuk. Ez egy elég kellemetlen zeneanyag, nagyon sok berendezés nem képes megfelelően megszólaltatni egyes számok lüktetését, feszültségét. A fülesekről átváltva a szobai rendszerre, pont ezt a lüktetést hiányoltam a zenéből. A fülesek ennyivel jobbak lennének, mint a hőn szeretett 4311B-m? Nem. Csak a Micromegának itt érkeztünk el a korlátaihoz: bár sok felvételen egyáltalán nem zavaró visszalépni egy sokkal drágább CD-játszóról a CD-10-re, népzenén és komolyzenén egyértelműen igen. Nem egy igazságos összehasonlítás, elismerem, de a meghallgatás során így alakult, gondoltam megosztom veletek.   
Apró észrevétel: a CD-vel volt egy kis baj. Véletlenül egymás után kb. háromszor gyors egymásutánban megnyomtam a „disc” gombot, mi azt eredményezte, hogy a készülék elvesztette a józan eszét. Folyamatosan „openingel” kommunikált, bármit is tettem vele. Hálózati áramtalanítás után viszont tökéletesen működött tovább. Nem hiszem, hogy ez bármiféle jele lenne a megbízhatatlanságnak, ezek a finom masinák bizony kényesek. Néha a Proceedom és egy barátom Mark Levinsonja is meghülyül. Kell nekik a pihenés, a gondoskodás.
Összességében a CD-10 és az IA-60 nagyon jól eltalált készülékek.micromegas Szépek (ennyit a szubjektivitásról), kicsik, könnyen kezelhetőek, de ami fő, nagyon jó a hangjuk és tényleg nem kényesek a rendszerbe illesztésre. A dolog pikantériája, hogy épp egy olyan márkájú hangfal elé kötöttem őket, amit e berendezések forgalmazója nem igazán kedvel, és nehezen hajthatók. Mégis a Micromegák hangkarakterét illetően teljesen egyetértettünk, vagyis egyértelműen kiderült, hogy valóban nem kényesek az illesztésre: a legtöbb kategóriájukbeli hangfallal nagy valószínűséggel hasonlóan jól fognak szólni. Melegen, kellemesen, de azért kellően frissen, finoman, jó térképzéssel. A Dynaudio 2/7-est később meghallgattam egy másik rendszerben is, ahol elég egyértelműen kiderült, hogy a kissé túlzott mélyhangokért és a felső régió enyhe fénytelenségéért ez a doboz a felelős. Vagyis a Micromegák képesek igen jól megmutatni a hozzájuk illesztett dobozok hangbeli tulajdonságait, de egyáltalán nem karakteresen, nyers igazmondással az előtérbe helyezve, hanem finoman, lágyan mutatva, a zenét egy pillanatig sem feledve, csak mintegy kissé a hallgató ízlésére formálva a doboz által.
A legkisebb Micromegáknak természetesen megvannak a korlátaik, de olyan kompromisszumot valósítanak meg, amire érdemes odafigyelni: mindenben jók és mindenben lehetnének jobbak, de nagyon egységesek és teljesek.  


A meghallgatáskor használt készülékek:
Forrás: Proceed CDP, Townshend Elite Rock, Yamaha mc, Clearaudio Basic Symmetry, Sony ST-A6B
Kábelek: Siltech
Hangfalak: Dynaudio DM 2/7, JBL 4311B

Copyright © 2017 Audioland. Minden jog fenntartva.