foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

DAC futam

Írta: Puskás János

2008. július 17. A mai napom jó volt. Reggel frissen ébredve bepakoltam egy pár kütyüt az autóm csomagtartójába, és elindultam a fővárosba. Nem sima hétköznap volt, ez egy kicsit más. Mögöttem nem a szokásos tej, kenyér, ásványvíz volt, hanem mindenféle műszaki tartalmú szerkezetek. A hifis társadalom DAC-nak nevezi őket, teljes nevén digitál-analóg konverter. Abba, hogy ezekre miért van szükségünk, ne menjünk bele, de a teszt apropója annál érdekesebb.

Olcsó zenehallgatási megoldásra volt érdeklődés az AVX fórumán (is?) ezt kiszolgálandó jött fel egy-két ajánlás, aminek a betűkbe foglalását én végül elvállaltam. Ezt azóta legalább hatszor megbántam, de mégse. Ez fura mondat, de az iromány végére érthető lesz. Meg is húztuk a mércét, 50 ezer körüli ársávban. Volt, aki adott DAC-ot, volt akinek ez nem jött össze, olyan is aki nem akart részt venni az egészben, és volt akinek jóval drágább készüléke lett volna. Ez már jó kis kavalkád, és ehhez jön a bemenetek különbözősége: van ami csak USB, van ami csak digitális… Ekkor jött az ötlet, hogy ha már összejött a csapat, akkor már fussunk neki két ársávban, és ha nem is fedjük le a teljes kínálatot, de egy átfogóbb képet tudunk rajzolni arról.
A szállítmánytól eltekintve az utam a szokásos volt: az első 35 kilométer annyi időt vett igénybe, mint az utolsó 5, nehéz volt parkolóhelyet találni, majd cipelhettem a Bodoraudio bemutató termébe a dobozkáimat. Ott már ismerős és kevésbé ismerős emberek beszélgettek, hallgatóztak. Itt ért a következő meglepetés: a tesztet én szerveztem, a meghallgatást Bodor Feri, ennek eredményeképp Szentgyörgyi László a Pocket DAC helyett Tube II Clone DAC-ját hozta tízszer (!) annyiért.
Mondtam semmi gond, ez a kezdők szerencséje, tegnap nem tudtam elérni telefonon, hogy hozzon bátran egy drágábbat, hogy legyen egy olyan, ami az Audio Soner ás az AQ1 árkategóriájában versenyzik… Meg kell említenem még Whitefül DAC-ját, aminek sem az ára nincs tisztázva, valamint alkatrész sincs már hozzá, ez miatt ugyanilyen már nem készülhet belőle, de mint a jelenlévők által ismert/elismert mércét, nem hagyhattuk ki a meghallgatásból. Ha már megemlítettük a drágábbakat, akkor hadd jöjjenek a belépő szintű modellek, amelyek a következők voltak: Styleaudio HD1V, UD1 (22 900, 32 900), Ethosz Audio Mini DAC (akció: 35 000), és végül de nem teljesen elkésve mégis befutott egy Vibavoice Pocket DAC dobozban, ami az eredeti 15 000 Ft-os árat 25 000 Ft-ra duzzasztja. Ja, a nagy Viba 170 000 + ÁFA, a Soner 180 000 + ÁFA, az AQ1 D21 133 000 Ft. Mint mondtam Whitefül DAC-jának az árát ne akarjátok tudni, mert még ő sincs vele tisztában. De minket ez nem zavart. Hogy kiket? Sorolom, türelem:

Bodor Ferenc
manta-z az avx fórumról
Szentgyörgyi László (Vibavoice Audio)

Whitefül a Whitefül audiotól
Valamint Puskás János, azaz én...

A meghallgatás Bodor rendszeren Art And Voice hangfalakkal történt, futóműként egy Popcorn Hour nevű médiacentert használtunk, majd Bodor féle modifikált Music Hall lejátszót (mit ad isten, jobb hangot kaptunk). D
élután Bakai Gábor barátom vette fülügyre a szállítmányt (rendszer: Vadia 860X, ősöreg Sony előfok, JBL pro végfok, JBL 4311B stúdiómonitor, Siltech kábelek), végül én otthon végeztem egy kis utómunkát (úgy értem, nem a készülékeken…). Digitális kábel mindvégig a fórumokon már ismert jó öreg katonai (ezüst) megoldás volt, amit a legkiegyenlítettebbnek hallottunk a jelenlévő darabok közül.
Az olcsó kategóriában nem lesz teljesen korrekt a meghallgatás, ugyanis az Ehosz és a Vibavoice digitális bemenettel rendelkeznek, a Styleaudio pedig USB-vel, vérre menő viták a felhasználás mássága miatt remélhetőleg nem lesznek. A problémát úgy oldottam meg, hogy a CD-lemezt PC esetén egy külső házas Plextor Prémiummal játszottam le Foobarral (ASIO installálva), ebben az összevetésben egy öreg Philips Matchline 957 DVD-lejátszó volt az ellenfél futóműve.

Zene: hát, volt itt több is a népzenétől az operáig, System Of A Down-tól King Singersig.


Külső
StyleaudioStyleaudio: Hááát, a neve alapján kitalálható. Apró, csinos csomag, jópofa borítékban a használati útmutató, cigarettás doboz méretű készülékek. Az UD1 fehér, olyan Mac stílus, a HD1V fekete, amolyan komolyabb. USB bemenet, optikai és sztereó RCA kimenetek hátul, elöl 6,3 Jack a fejhallgatóhoz, illetve egy hangerő poti. Saját tápja nincs, opciós lenne, egy nagyon egyszerű adaptert bármelyik boltban lehet kapni 1-2 000 Ft-ért (info by ATC).

EthoszEthosz: Félméretes, mint pl. a Cyrus termékei. Egyszerű célratörő külső, elöl egy LED-del (van-e benne kraft..), hátul digitális koaxiális (BNC) és optikai bemenettel is rendelkezik egyedüliként a mezőnyben, és egy RCA kimenet található, + a be- és kikapcsoló (power) kapcsoló. Éppen elég, nem hozza zavarba a kezdőket sem.

AQ1: Teljes méretű, lapos, tetszetős készülék. Egyedül ez a készülék rendelkezik több - 4 (!) – digitális bemenettel, ami rendkívül hasznos lehet azok számára, akik több forráskészüléket (CD, DVD, Digitális műholdvevő stb.) akarnak így kiszolgálni. 2 db (1 pár) RCA kimenet.

Soner Audio: Egy digitális bemenet, RCA sztereó kimenet. Ő is félméretes, igen tetszetős, letisztult darab.

Vibavioce Pocket: Én a dobozolt változatot kaptam meg, ami a gyártó elmondása szerint semmivel nem jobb a mezei változatnál (ahol ugye „csak” egy falapra szerelt NYÁK-ról beszélhetünk), igény volt rá vásárlói oldalról, íme tessék. Hátul azért kilátszik a NYÁK, azon van a táp csatlakozó, digitális bemenet, RCA kimenet, tehát csak a kötelező alap.

VibaVibavoice Tube II Clone DAC: Őkelme is félméretes (úgy látszik, ez a divat mostanában), 2 digitális bemenet (BNC, RCA), RCA kimenet. Elöl, az előlap alatt takarásban 2 db kapcsoló, az egyik a szokásos power, a másik a töltésért felelős. Ugyanis ez saját beépített akkuval is rendelkezik, az infók alapján ha nem kap jelet a DAC, pár perc múlva automatikusan tölti magát a hálózatról, amely kikapcsol ismét zenehallgatás közben. A kapcsolás a gyártói információ alapján nem hallható.

Whitefül: az ennyiért megszokott letisztult design, egyszerű, hátul XLR és RCA csatlakozásokkal mind digitális, mind analóg oldalon.


Ennyit az első benyomásokról, most már vágjunk bele a közepébe…

A hangi jellemzőket kezdem az alsóbb ársávban.

A két Styleaudioval kezdeném, mert ezek kilógnak a sorból. Mindkettő pofátlanul olcsó a Stylebackkiviteléhez képest, de itt most a hang a lényeg. Én azt mondom, kezeljük a helyükön a dolgokat: jókora előrelépés egy átlagos hangkártyához képest, szép, és egyszerű installálni (csak bedugod és működik). Nem találkoztam semmilyen problémával az ittlétük során. A kisebbet kissé elhanyagoltam, mert a nagyobb annyival jobb. Egymás ellen: a kicsi lassabb, kisebb hangú, és kevésbé hiteles; a nagyobb sokáig hallgatható, de ami mindvégig megvolt: a legalsó tartomány nem eléggé kontrollált, valamint enyhén fedett a hangja szerintem (valszeg ezért is hallgatható hosszan). Rockon és egyszerűbb zenén jobban tetszett, mint operán, de egy ilyen divatos külső alapján is egy kis fiatalos lendületet várunk tőle jobban, nem annyira dallamot és romantikát. A fejhallgató része a normál sztereó kimeneténél vékonykább, és fel kell hangosítani, mert halkan nem tudja úgy magát adni. Szóval kell neki egy kis kraft, hogy igazán magára találjon. Talán egy külső táppal…
Tehát: kiugró hibája nincs (főleg az ár tekintetében), én mindenképp a nagyobba ruháznék be, és az igazat megvallva más, ilyen egyszerű, könnyen hordozható, és muzikalitást sem mellőző produktumról ilyen installációban nincs tudomásom (ez mondjuk nem sokat jelent…). Simán bedobható egy laptop mellé, és szép, igényes darab jó hanggal, de az audiofil világot valószínűleg nem fogja megrengetni.

Pocket DAC:
PocketKissé vékonynak tűnik, lehetne több részlete, kicsit felfelé billen a hangkép, amit a nem valós információ tartalmú mélyek okoznak. Elmondom korrektebbül: a hangszínek egészen hitelesek, de az alja nem elég tartalmas, ezért olyan érzése van az embernek, hogy felfelé húz kicsit. Ritmustartása a legjobb az olcsók között, dallamos, hangulatos darab. Gyártótól nem meglepő módon a Rockot nem szerette (sikít – Bakai), de operán igen kifinomult volt. Tehát aki a lehető legkorrektebb hangszínekre vágyik, dallammal, zenével, és jó ritmussal óccsóér’ az válassza ezt, aki nem, az olvasson tovább.

Ethosz Mini DAC: Kifutó darab,Ethoszback a gyártó a saját CD-játszójába építi ezek után, de megrendelésre továbbra is elkészíti igény szerint. Aki hallott már Ethosz készüléket, nem fog meglepődni.
Visszafogottabb (nekünk), amolyan romantikus fickó, de testes; talán
több részlet (mint a Pocket), mégis kevés a felbontás (ársáv!!), a hangképe kiegyensúlyozottabb, mint a Vibavoice, viszont tonálisan, tehát a konkrét hangszínek hitelességében elmarad attól. Rockon ő sem domborít, nem helyezi el a hangszereket, egy „masszát” csinál belőle. Agresszívebb rendszerek megzabolázására jó választás lehet, vagy aki romantikázni akar, annak telitalálat.

Most a nagyobb legények:

AQ1: Whitefül a következőképp szólalt meg: „2 db mono hang”. Teljes magyarázatot tőle lehet kérni, én megpróbálom másképp leírni. Balansza rendben van, okos kompromisszum, a bőgője nem a legmegfogottabb volt, picivel kevesebb részletet mutatott mint itt másoknál tapasztaltunk, nem teljesek a felfutások, és fura módon úgy éreztük, nincs meg a teljes frekvenciája. Tehát nem sávszélekről beszélünk, hanem konkrét hangoknál éreztük azt, hogy azoknak a legszéleit kissé megfaragja. Nem tudom, ez így érthető-e. Ha valaki megveszi, meg tudjuk érteni – teljesen igaza van - nem rossz készülék, főleg ha magában hallgatjuk. De itt (igaz drágábban) voltak olyanok, amiket jobban szerettünk. És ez így van rendben: ami drágább, az jobb, és kérdés ugye a rendszer is, valamint akinek viszont több bemenetre van szüksége, és / vagy nem megy feljebb árban, bizony fülügyre kell venni.

SonerAudio Soner: Vele volt a legtöbb gondom. Krahlig Zoli, mikor elhoztam, mondta, hogy hallgassam meg saját digitális kábelével és hálózatijával, és valóban. Az összehasonlításban minden gépnél használt hálózatival gyengébben muzsikált (lásd részletesebben a külön írást is), mint saját applikációban, ami 3 lehetséges választ sejtet:
1. Az Audio Soner rendszerben gondolkodik (ez mondjuk nem biztos, hogy baj)
2. a mieinkkel nem érezte jól magát
3. nem megfelelő rendszerekben volt hallgatva
A gyártó az utolsót tartja valószínűnek, én a döntést a vásárlókra és az olvasókra hagyom.
Mindenesetre a délutáni tesztben a saját applikációval felruházott (ami kissé negatív diszkrimináció a többiekkel szemben, akik bíztak bennünk és elfogadták a tesztkörülményeket, ígérem, ez a jövőben nem lesz így) Soner DAC is kevésbé tetszett Bakai Gábor barátomnak (is), mint a következő Vibavoice. Tehát, a megállapítások: nagy tér, jó atmoszféra, sosem bántó, de kissé leülős. Komoly felbontása van, „megmutatja, milyen jó”, nagyon jó paraméterek, de az egész valahogy nem áll össze. Minden ott van, mindent megmutat, de nem banda játszik, hanem sok zenész. (Kicsit elvész a részletekben?)
„Nem vadul, nem szomorú, nem vidám, csak teszi a dolgát” aki munkára veszi, és a pontos, technikailag kimunkált zenét szereti, annak feltétlenül ajánlott, de mindenképp hallgassa meg saját környezetben. Hallgasson zenét Üllőn, ha az tetszik neki, fogadja meg a gyártó tanácsait, és nem fog csalódni.

VibabackVibavoice Tube Clone: Jó dinamika, nem tudtuk zavarba hozni, testes, helyén van minden részletében, tonálisan helyes, precíz, és még érzelmeket is közvetít. Ő is dallamos, operán jól leköveti a (ének) hangi váltásokat (is), jól megkülönböztethető hegedű és bőgő, csak ismételni tudom magam a Pocket után: ha dallamos, zenei produktumot akarsz, ezúttal szinte műfaji korlátok nélkül, ez már egy jó választás, de neki is az opera és a klasszikus az erőssége, bár rockolni is tud.
Hiányossága? Több felbontás, jobb sávszélek, még több infó…. De akkor már tényleg a legjobbakhoz viszonyítunk és valószínüleg még ennél is többért. Ennyiért tessék meghallgatni.

Whitefül:
Tömören a legdrágább még az óvatosabb becslések alapján is. Vaskos, részletező hang, mégis van benne dallam, bár nem annyi, mint az őt megelőző Vibavoice-ban. Ő is inkább az észérvek alapján játssza le a dolgokat. A tuttiknál ő a legmegfogottabb és legösszeszedettebb. Blueson füstös, masszív. Összes”hibájával” együtt a legkiegyenlítettebb, legerősebb (a szó jó értelmében) hang.

Konklúzió
Itt már nem lehet sokat elmondani senkinek, ha az eddigieket elolvasta. Az igazi nyertesnek én magamat érzem, mert egy igen jó hangulatú nap után újabb barátokkal gazdagabban tértem haza, mindenkivel volt több kevesebb időm beszélgetni. Jó volt Szentgyörgyi Lászlót jó kedélyűnek és pozitívnak látni, ne aggódjunk érte, ő egy értelmes és értékes ember, tud vigyázni magára, és remélem még sokáig örvendeztet meg minket munkájával, és annak gyümölcseivel. Ezzel a kis kitérővel nem a többiek érdemeit és lényét akarom kisebbíteni, de miután megtudtam mi történt vele (2 infarktus) remélem elnézhető, hogy kissé aggódtam miatta. Tényleg kifogástalan volt a csapat és a hangulat, remélem sokszor futunk még össze. Szóval 2 héttel korábbhoz képest 3 jó ember megismerésével lettem gazdagabb (meg ugye a tapasztalat).

Melyiket vegyem?

Az olcsók érdekes kérdéseket vetnek fel. Biztosan vannak olyan CD-játszók, amik tudják ezt a hangot, még
csoportha nem is ebben a stílusban. A Styleaudio inkább a külső hangkártyákkal tud versenyezni, a hifista úgyis ezeket választja. Sztereó kimenet, szép külső, még az asszonynak vagy a gyereknek is tetszeni fog, és egy zsebben is elfér, ezek mellé pofátlan módon még jól hallgatható is. Az Ethosz kicsit lágyabb hangot keresők számára alternatíva, ha nem ez, akkor valamelyik nagyobb DAC-ja. Optikai bemenettel is rendelkezik, és ez nem mondható el az ellenfeléről.
Vibavoice: dallamos, jó ritmusú, muzikális. A nagyobb szinte hiba nélkül, a kisebb természetesen már több megalkuvással a hangjában, de hogy egy família, az nem kérdéses. Az AQ1 nagyjából annyival maradt le, amennyivel kisebb az árcédulája, a Soner technikailag jól játszik mindent, de nem biztos, hogy az érzelmesebb zenehallgatók szobáiban (és figyeljünk a rendszerre), Whitefül ZeroDAC-ja még tele van kérdőjellel, már ami az árát illeti. Ő szeretné 250 e Ft-on tartani, de a külföldi partnere 6 000 €-os árat akar. A jelenlegi változat, amit megfüleltünk, gyárthatatlan, mert van benne olyan alkatrész (duál-JFET), aminek a gyártását megszüntették, de ez WhiteFül szerint már nem gond, mert épp most fejezte be a szimmetrikus változatot, ami viszont gyártható és lehet, hogy olcsóbb is lesz. Nagyon jó hang (a legjobb), de számomra kérdéses, hogy tud-e annyival többet, amennyivel többe kerül a Vibánál. Ha jól illeszthető lenne (meghallgatás és igény kérdése) a rendszerembe, ára miatt tehát én talán a Tube Clone-t vinném haza, de remélem ez az iromány többeknek segített a választásban.

Meghallgatások után

Ma hazavittem Krahling Zoltánnak a Soner DAC-ot. Ő már az elején kétségbe vonta azt, hogy az ő terméke „ki tudja majd futni magát”. Ez jogos felvetés lehetne bármelyik forgalmazótól/gyártótól, de a többiek ezt nem tették szóvá. Inkorrektnek tartom azt, hogy valakihez elmenjek, másokhoz meg nem, ezért inkább a dolog tanulságát írnám le.
Szóval ő megkért, hogy ha visszaviszem a termékét, akkor hozzak el neki egy másikat is, hogy meghallgassa (meghallgassuk) azt, nálam van még a Vibavoice DAC-ja, ezért elvittem azt.
Bejött az, amit mindig hangoztatok és a tesztben is leírtam: igen fontosak a körülmények, és itt nem csak a minőségre gondolok, hanem arra is, hogy valami valahol esetleg nem érzi magát jól, tehát konkrétan a HIFI NEM TERMÉKEK ÖSSZEKÖTÉSÉRÓL, HANEM EGY RENDSZER ÖSSZEÁLLÍTÁSÁRÓL SZÓL szagra-hangra-stílusra.
Szóval megtörtént az, ami sokszor vitát képes kiváltani a hifista társadalomban, pedig vannak ilyenek: a tesztben két rendszeren több ember hallotta jobbnak a Vibavoice DAC-ját, itt pedig a Soner volt a pontosabb, és részletezőbb.
Én ezt rendszerszinergiával magyarázom, Krahling Zoltán a következőket mondta (szó szerint idézem):
„Az a tapasztalatom, hogy egy készülék, ami egy bizonyos rendszernél sokkal nagyobb felbontással rendelkezik, csak a hibákat fogja megmutatni, bármilyen jó is, ezért azt beiktatva többnyire rosszabb eredményt kapunk az abba a rendszerbe minőségileg illő készülékkel szemben. Ezért nem helyes árkategóriák szerint keresni, mert néha az ár és a minőség nincs összhangban egymással, és nem találjuk meg a számunkra megfelelő komponenst. A legjobb eredményt az egymással azonos minőségű termékek párosítása adja, még ha árban nagy különbségeket találunk is.”

Ugyanez az Ethosszal. Bakai Gábornál a mini DAC-ot hirtelen a Krahling féle hálózatival hallgattuk (gyorsan nem találtunk mást). Hallgathatatlan volt. Mondtam Gabinak, hogy itt valami nem stimmel, ez nem szólhat ennyire rosszul. Betettünk egy sima mezei vasalózsinórt, ellenőriztük a helyes fázist (mint mindegyiknél), és helyrekerültek a dolgok. Ez után mindet sima mezei dróttal hallgattunk, csak a végén - mivel volt még időnk és főleg kedvünk - "játszadoztunk" még egy kicsit a Soner rendszerrel (is).

Tehát (még egyszer leírom) RENDSZERBEN KELL GONDOLKODNI és az ilyen irományok – legyenek bármilyen korrektek is azok – csak arra jók, hogy abban a rendszerben megmutassák, mik valók oda, de minden ember más, más elvárásokkal, más rendszerrel. Szóval a VÉGSŐ DÖNTÉST NEKÜNK KELL MEGHOZNI, MERT MAGUNKNAK VÁSÁROLUNK.

Ez nem az én vagy más döntésképtelensége, ez egy jó tanács, hogy ne a magunk kárán jöjjünk rá erre.

Puskás János

2008.07.19.




Copyright © 2017 Audioland. Minden jog fenntartva.