foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

NAD 5120 - A Rút Kiskacsa

Írta: Bakai Gábor

„És hogy mennyire jó is az analóg lemez? Most éppen Pécsre indulok. Már mehetnék, csak még egy kicsit visszateszem az Elite Rockra Stevie-t a Fenderével. Nem bírok elszakadni. És csak azt sajnálom, hogy az autómban, bármennyire is igyekszem, soha nem tud így megszólalni… ezt a formátumot nem oda találták ki…”


Előjáték

A barátnőm édesanyjának polcán felfedeztem egy porosodó 5120-as NAD lemezjátszót. Mivel a kedvesemmel viszonylag friss a kapcsolatunk - az édesanyával persze még inkább -, és ilyen esetekben az ember szeretne minél jobb benyomást tenni, nagyon megörültem a Rút Kiskacsának. A legjobb téma. Hifi. Szeretjük egymást. Nosza, kalandra fel, gondoltam. 
Persze nem ellenkeztem, amikor a készülék az egekig magasztalódott. Nem az alapfokú hifi ismeretek okítása és a haladó világ e téren bekövetkezett vívmányainak ecsetelése volt a célom. Csupán orvul és alantasan felhasználni az öreg, kiszolgált lemeztekerőt személyem népszerűsítésére. 
A lemezjátszó még sokkal kegyesebbnek mutatkozott, mintha csupán a létével adott volna alapot a közös témának: beadta az unalmast, elkopott karautomatikája okán egyáltalán nem szelte a fekete korongok barázdáit sem lelkesen, sem lelketlenül. Hősiesen nekiláttam orvosolni a gondot: egynéhány jó pontot csak megér a családi minősítés-kasszában önfeláldozó, szorgalmas személyiségjegyeim ilyetén megnyilvánulása.
A probléma azonnal nem tűnt megoldhatónak, viszont tudtam, hogy egy ilyen lemezjátszó könnyen beszerezhető - ha már alkatrészt nem is kapok hozzá. Feltúrtam egy pár oldalt az interneten, végigjártam a bolhapiacokat és szóltam pár barátomnak. Egy lemezhallgató, s mellesleg hangtechnikus barátom alig egy napra talált egy 5120-ast, csőkarral, hangszedővel, igen kevés pénzért. Így kezdődött a cikk története is.

NAD 5120, nc470, Rút Kiskacsa

Nad5120Műanyag ház, fekete, hajlított porvédőfedél, félautomata, vékonyka hangkar, függesztett lemeztányér. Az 5120-ast talán nem kell nagyon bemutatni, bár az is igaz, hogy régen volt, mikor a fénykorát élte a készülék. Szerintem mindenki ismeri, vagy volt neki, aki egy kicsit is szeret, szeretett zenét hallgatni. Az viszont tény, hogy az idő múlik, a világ változik, a köztudatban meg maga az analóg lemezjátszás is egyre inkább a háttérbe szorul. Sajnos. Ez a fő oka, amiért írom ezt a cikket.
Jómagam a 32 évemmel egy lapos karral szerelt, használt darabbal éltem együtt, de már abban az időben is inkább a régmúlt kompromisszumsztárjaként volt definiálható, mintsem egy komoly, audiofil babérokkal megáldott berendezésként. Azért szép idők voltak. A lapos kar helyett szerettem volna csőkart (a lapos igazából csak nagy jóindulattal nevezhető karnak...), mint sokan mások is: egy időben a kispénzű hifistának egy NAD 5120-as csőkarral jelentett volna belépőt az audió-mennyországba. Hát, én is ehhez a körhöz tartoztam. Csak akkor már éppen a CD kezdte bontogatni a szárnyait. 

A NAD. New Acoustic Dimension. Valahogy az idők folyamán úgy maradt meg bennem, hogy angol a lelkem, pedig egyáltalán nem az (az észrevételt köszönöm Mishownak). Alapvetően kanadai kezdeményezés, méghozzá a lehető legegyszerűbb, legolcsóbb és mégis kiváló minőségű berendezések előállítására, élvonalbeli tervezőkkel és távolkeleti gyártással (annó az elsők között!). A „Rút Kiskacsát”  Jiri Janda tervezte és a Tesla gyárában látta meg a napvilágot. A csehszlovák piacon más néven szerepelt, nc 470-esként került forgalomba. Az NC 470-est gyárilag Tesla hangszedővel, lapos karral és DIN tuchel dugóval szerelték.

A cikkre szerencsére jöttek észrevételek (ez az egyik előnye az Internetnek: kellő alázattal egészen jó írások születhetnek). Többek között az is, hogy „bár a csőkarral sokkal precízebbé vált a hangzás, a tervezők szerint a lapos kar az igazi truváj – ami, mint a készülék alapötlete is  a legendárium szerint a prágai HiFi Klub lelkes hifistái és fiatal mérnök-hallgatóinak fejéből pattant ki.

Amit a hőskorról érdemes tudni, hogy a hangminőségét tekintve a sok szocialista lemezgyalu között Nad5120+Teslabizony elég rendesen kiemelkedett a tömegből: nagyon sokáig a legendás Hifi Magazin etalonjának számított az alacsony árszegmensben. A 80-as években cirka 4-5 ezer forintért lehetett hozzájutni. Ma 10 és 20 ezer között mozog a piaci ára, persze ez nagyban függ a különféle tuningoktól is, mivel természetesen a kispénzű magyar hifista ott segít a hangon, ahol, és ahogy tud: RCA kimenettel, különféle lemeztányér-rátétekkel, felszerelt lemezkefékkel, átkábelezéssel... az a helyzet, hogy nem ritkán kerültek sokkal nagyobb értékű komponensek a kacsa tollai közé, mint maga a futómű.

A miért

Mert meghallgattam és érdemesnek találtam arra, hogy felhívjam rá a figyelmet. Mára úgy találom, hogy igencsak megcsappant azok száma, aki valóban értenek az analóg lemezjátszókhoz. Jómagam eleinte csupán az érzést szerettem, a régi világ leheletét, talán kicsit kultúrsznobként, vagy elcsavarodott hifistaként űztem a lemezek fétisét. Sokat vesződtem, próbálkoztam a lemezjátszók útvesztőjében, hangszedőkkel, előerősítőkkel, trafókkal, polcokkal, míg megtaláltam a nekem tetszőt és hangban is utolérte az elvárásaimat az analóg. Éveket töltöttem ezzel. Viszont most szeretem, nagyon. Jobban, mint a legjobb hangú CD-játszót. Ezért azt gondolom, hogy ez egy külön szakma, és a lemezjátszók teljesítménye nagyban függ attól, hogy vannak összeállítva, beállítva és felállítva. Csak kevesek értenek hozzá.
Aztán azt hallom, hogy sokan szeretnének még a mai napig lemezeket hallgatni. A jelenlegi tudásom azt mondja, hogy nem nagyon van egy havi átlagkereset alatt lemezjátszó, ami megfelelően beállítható, nem koptatja, nem gyalulja tönkre a rárakott lemezeket. A tudás hiánya is távol tartja az elérhetőtől az analógot: nem sokan ismerik a termékeket, a régieket, a használtakat. Nehéz jó használtat venni. Nehéz felkészületlenül jól beállítani. Vagy nem is lehet.
A hifis generáció öregszik, az analóg korszak az idővel és az emberekkel távolodik. Az „öregek”, akik rendelkeznek a tudással, nincsenek jelen az interneten, nem fórumoznak, vagy ha igen, hangosabbak az ifjak. Nem könnyű őket megtalálni. Az információt is. Meg a lemezjátszókat, hangszedőket is. Pedig igény, ha csak szűk körben is, de van rá. Remélem.
  
Hangok

Az 5120-assal eleve előítéleteim voltak, be sem kötöttem volna, ha nem kellett volna javítani ezt a példányt is. Nem egy jól beállítható lemezjátszó, vagyis nem igazán tudom ajánlani, hogy a drága, audiofil lemezeket órákig hallgassa rajta a zenekedvelő, analógra vágyó honpolgár. Sőt, ezeket fel sem igazán tenném rá. A hangjára sem voltam kíváncsi, mert olcsó, kicsi és már régen átléptem ezen a szinten. Viszont a gyári kábelére egy pár RCA-t barkácsoltak. No, ezt nem szeretném részletezni, de mégis fogom: borzadjatok! Mert a "szakember" a forrasztóónt felesleges marhaságnak gondolván, a lehető legolcsóbban beszerezhető, de azért rendkívül aranyozott RCA dugókra/ba csak amúgy lazán beledugdosta, tekergészte, erőszakolta a csupaszolt vezetékeket. Ezt így mégsem adhattam át, tehát szörnyülködve megforrasztottam, majd leellenőrizendő bekötöttem a rendszerembe. Egy kiselejtezett lemezt tettem rá (Tanita Tikaram - The sweet keeper, made in germany). És meglepődtem.
Az 5120-asban Tesla a hangszedő, nem vízszinteztem ki, ki tudja, milyen a tűnyomás, az anti-skating és egyáltalán, csak bekötöttem, mint egy "igénytelen" CD-játszót és megszólaltattam. Elsőre nem tűnt borzalmasnak. Hallgatható hang. Teteje, alja, teljesen rendben. Összevontam a szemöldököm, gyanakodva tekingettem rá. Ennek utánajárok. Hogy mégis, mennyire jó ez az elfeledett fosszília.

Jelenleg egy Townshend Elite Rockot hallgatok, Rega RB250-es hangkarral, külső tápegységgel és egy öreg Yamaha MC hangszedővel. Az Elite Rock a (nekem) megfelelő állványon nyugszik, külön tápegységgel, egy öreg Yamaha hangszedővel, Szalai László által beállítva.   Az előerősítést egy Clearaudio basic symmetry végzi. Ára többszöröse a NAD-ének. Ez lett a „versenytárs”. Persze, az összehasonlítás során inkább az volt az érdekes, hogy a kiskacsa menyire tud hallgatható maradni a nagyobb mellett.
Az 5120-ast  bedugtam a Sony TA-E7B előfok fonó bemeneteinek egyikére, amik ugyan jobbak, mint sok fonó előerősítő, de nagyon messze vannak a Clearaudiotól. 
Nos, a kiskacsa átment a vizsgán. Persze, összehasonlíthatatlan az Elite Rockkal, de mindenképpen hallgatható darab, meglepően az. A középhangjai tonalitása enyhén műanyag ízű, a mély hangoknak nincs elég mélységük és energiájuk, a dinamikája is sokkal szegényesebb, mint megszoktam, mégis, meglepően képes átmenteni a hallgatott muzsika atmoszféráját a szobába.
Először egy kelet-német nyomású (Amiga) Oscar Petersont raktam fel rá. A térképzése nem túl pontos, sőt, egyáltalán nem az, de van neki: a zenészek jó helyen hallhatók, csak nem kontúrosan, inkább aura-szerűen jelennek meg. Itt a meglepően jó atmoszféra és a ritmustartása is megdöbbentően jó.
A bőgő kevésbé érvényesül, egyáltalán, jellemző az előadására, hogy inkább a főszereplőre koncentrál, a részleteket kevésbé jeleníti meg, elmossa. De a zenét nem változtatja meg. Legalábbis nem nagyon.
Nad5120+Muzsikás, Nem arról hajnallik, Sebestyén Mártával. Mintha beletenne egy kis fáziscsavart is, bár ez valószínűleg egyedi problémája a gépnek, de ez sem számottevő, nem zavaró: elhanyagolható, mert Sebestyén Márta hangja érzelmeket közvetít, bánatot, szerelmet, életet.  Nem elég részletesek a bőgőfutamok, nem megy elég mélyre, de egyáltalán nem vékony hangú. Hallgatom, szeretem.     
Na jó, bátorodjunk. Felteszem az egyik féltve őrzött lemezem, egy 180 grammos, ámerikás Stevie Ray Vaughant. A kíváncsiság hajt, pedig alapvetően nem szeretném, ha ilyen kaliberű lemezen tapicskolna a kiskacsa csámpás hangszedőjével. Él az a gitár, belopja a szobába a Fendert, a basszusgitár is kellően aládolgozik a zenének, a pergőnek viszont kevés a dinamikája, a beütések nem olyan intenzívek, mint amiért ezt a felvételt mindenek előtt szeretem.  Itt is műanyagos a középtartomány, de azért jó, mert átad annyit a zenéből, amennyi valóban élvezetessé teszi ezt a bluest. Meg vagyok róla győződve, hogy hasonlóan jó hangú CD-játszót nem lehet hasonló áron találni
A kisördög motoszkál bennem. A Pink Floyd The Wall című lemeze. Megvan több kiadás, több példány, több koncert. Csakhogy eleddig csak cd-ről hallottam jól szólni, a Mobile Fidelity kiadásában. A saját LP-im a lemezjátszómon siralmasan hallgathatatlanok voltak. Egészen a Clearaudio basic symmetry eljöveteléig, azóta nem telik el olyan hónap, mikor ne tartanék egy Pink Floyd estet a végre élvezhetően megszólaló fallal. Ha most az 5120-ason nem szól borzalmasan, asszem nagyon furán fogom magam érezni.
1979, amerikai, dupla. Mosott katyvasz, se mélye, se magasa. Ehhez azért kevés.

A NAD 5120-asa. Az írás és a próbálgatások végére lassan kikristályosodott bennem, hogy mit is szeretnék elérni ezzel az egész betűhalmazzal. Vegyetek analógot. A kiskacsa mindenképpen méltó rá, hogy feltámassza az igényt, bevezessen ebbe a világba. Egyszerű, majdnem mint egy faék, kompakt, nem igényel túl nagy szaktudást összerakni és a lehetőségekhez képest beállítani. Kevés pénzért hozzá lehet jutni és nagyon valószínű, hogy sokkal több örömet tud okozni, mint a legtöbb dolog, ami ennyi pénzbe kerül. Persze, tisztában kell lenni vele, hogy mi is ez a gépezet és mik a határai. Nem lehet rá építeni egy teljes analóg életet, komolyabb kiadványok lejátszását, kiemelkedő hangminőség elérését, de élmény, az várható tőle. Olcsó, használt lemezekkel érdemes etetni, majd, ha tényleg tetszik, továbblépni. Van hová.
 

Szerző: Bakai Gábor
2009.07.02.

Copyright © 2017 Audioland. Minden jog fenntartva.