foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

Írható CD lemezek meghallgatása

Írta: Puskás János

Minden ember találkozott már írt lemezzel. Valószínűleg birtokol is legalább egyet-kettőt.
Kérdés, tudja-e, kis odafigyeléssel milyen minőségű lehetne a másolata? Ön, kedves olvasó, aki érdeklődéssel olvassa ezeket a sorokat, vélhetően nagyobb figyelmet fordított eddig a témának, mint én. Bár valószínűleg legalább ezer lemezt írtam meg, azokat nem úgy készítettem, mint a maiakat.

Eddig én az "elég jó fiúk" táborába tartoztam. Megírtam sok lemezt: hallgattam, és ha 2-3 hét után is szívesen tettem be, akkor meg is vettem. Volt, ami nem járt így. Mindenesetre nem számított annyira a minőség, mert amit szerettem, azután már "eredeti" minőségében hallgathattam. Ez egy jó lehetőség volt számomra, ám sokan nem így gondolkodnak, nem is beszélve azokról, akik mind a mai napig kb. 500 Ft-ért árulnak másolt albumokat.Az ok, ami miatt a másolatokra nagyobb figyelmet kezdtem fordítani, az autóm. Vezetés közben is szeretek zenét hallgatni, de az én paripámmal hasonló korúakba még főként rádiómagnókat építettek be. Most már persze itt vannak az első fecskék, melyek megváltoztatják ezt a tendenciát, de ezek a legtöbbször nem érik el azt a minőséget, amin valóban lehet - és érdemes - zenét hallgatni. Még autóban sem. Én sem voltam hajlandó sok pénzért egy gyári fejegységet vásárolni - kazettáim már nemigen vannak, így inkább rádiót hallgattam.

Aztán elegem lett azok műsorából, és beruháztam egy jól hallgatható Sony fejegységbe.

Ekkor jöttek a gondok:
Nem volt kedvem kitenni eredeti lemezeimet a fagynak, napnak, kosznak és az esetleges karcolásoknak. Mert szeretem őket.
Ráadásul az előző autómat ellopták (aznap, hogy egy több mint 100 ezer Ft értékű hangszóró szett került bele) ezért az a szempont sem elhanyagolható, hogy az eredeti megmarad, otthon, melegben, biztonságban - a helyén.  A másolatot meg csak hallgassák a tolvajok…
Nem firtatom tovább, az írt lemezeknek is vannak előnyeik, és nem kell mindig rosszra gondolnunk azokról, akik ezeket ki is használják.
De ha már az ember birtokol egy jobb hangú rendszert, akkor lehetőleg a lemezek szóljanak a lehető legjobban. Nem kell vagyonokat fektetni mindenféle kütyükbe: sokszor elég egy kis "plusz" - aminek a java nem több, mint az odafigyelés. Egy jó CD-író, egy jó szoftver (ezekből van ingyenes is), és ha valaki tényleg komolyan gondolja, akkor egy külső ház, hogy a PC rezgéseit ne vegye át az író, és hogy ne annak szennyezett tápját használja. (A számítógép a mai világban már szerves része életünknek, ezért hagytam ki a felsorolásból.) Ezt lehet tuningolni esetleg egy alátéttel, vagy más kiegészítővel - ezek előnyeit nem kell magyarázni egyetlen „profi” hifistának sem.
Tehát szóljon jól. Ennek kapcsán meg kell jegyeznem, hogy vannak emberek, akik szerint az írott lehet jobb minőségű, mint az eredeti. Ezt eddig nekem senki sem bizonyította (bár annyira nem is jártam utána). Szerintem az a legjobb másolat, ami ugyanolyan, mint az eredeti - mert másolat.

cdtesztEzen kis kitérő után tehát aki szeretett lemezéről egy kiváló kópiát akar készíteni - most gyakorlati tanácsokat adok -, új író vásárlása esetén javaslom egy Plextor Prémium 2 beszerzését. Nem 1, hanem 2. Mégpedig az Audio Master mód miatt. Bár ezen mód bekapcsolásával csökken a lejátszási idő (kb. 46 perc), de ha azt a plusz 30 percet hajlandók vagyunk a lemezre írható időből feláldozni (nem beszélve, ha amúgy is ennyi a másolandó műsor időtartama), akkor kárpótol minket a kapott hangminőség. A többi meghajtó, főleg a DVD-írók véleményem szerint nem produkálnak olyan hangot, mint az általam említett darab.
A második dolog, a szoftver. Ezt megkapjuk, amennyiben a Plextor mellett döntöttünk. A neve Plextools, és saját tapasztalataim alapján van olyan minőségű, sőt, részletek és ritmus terén is jobbnak hallottam a sokak által favorizált EAC-nál. Nem mellékes az sem, hogy sokkal egyszerűbb konfigurálni.
A külső ház, hát az nem könnyű kérdés, mivel kevés típus kapható a hazai boltokban. Mindenesetre legyen alumínium, legyen saját külső tápja, és ne legyen benne - vagy ha van, kössük ki - az a 4 cm-es kis ventillátor. Zúg is, az általa okozott rezgés pedig árt a kapott hangminőségnek: semmi keresnivalója ott!
Ja, és a lemezek!

Nos, ezzel hivatott foglalkozni ez a cikk.

Egy-két dolgot mindenképp érdemes megemlítenem a lemezek kapcsán:
Először is, nem annyi gyártó van, ahány márka. Sokszor azonos márkanév mögött több hordozóréteg is kapható, illetve más gyártók is használják ugyanazt a hordozó réteget, nem beszélve az esetleges hamisítványokról. Ezért a típus mellett feltüntetem a gyártó kódot.
A jellemzés csak ezen kóddal rendelkező lemezekre vonatkozik! Az árak boltonként változhatnak.
A típusokat tudatosan választottam, és ezeket meg is indoklom.

A versenyzők:

1. Fujifilm CD-R For Digital Photos. Többen dícsérték a hangja miatt, bár nem erre a célra fejlesztették ki. Hordozó rétege fekete, és ez sokakat meggyőz: elég nagy hányada a tapasztalt CD-íróknak eleve erre a színre voksol. Ára kb. 200-240 Ft között mozog, boltoktól függően. Gyártó kód: Ritek Type 7.
2. Fuji CD-R Pro For Audio
. Egyesek szerint ez az egyik etalon a jelenlegi piacon. Ezért nem tartottam megengedhetőnek, hogy ne legyen itt. Ára 400 Ft. Gyártó kód: Ritek Type 7, hordozóréteg színe halvány szürkés-sárgás.
3. EMTEC Black Carbon. Semmit sem tudunk róla, de fekete... Majd meglátjuk, legfeljebb ismereteinket bővítjük meghallgatásával. Ára kb. 270 Ft. Gyártó kód: MPO Type 7.
4. Memorex Black. Ez egy igen kedvelt, és elterjedt lemez a másolók körében. Nevéből adódóan hordozó rétege fekete, jelenleg már nemigen kapni csak "feketén", de nem akartam kihagyni a listából, elismertsége miatt. Bolti ára kb. 200 Ft lenne. Gyártó kód: Ritek Type 7.
5. Traxdata Black. A Ritek gyár eredeti fekete lemeze. Kérdés, milyen a Memorex mellett - mivel ugyanaz a gyártó kód: Ritek Type 7. Valamivel olcsóbb a Memorexnél.
6. Maxell 52x. A kazettáit szerettem. Ezért nem akartam kihagyni, hátha lesz egy kis meglepetés. Ára 120-150 Ft körül mozog, mert elég sűrűn akciózzák. Gyártó kódja: Ritek Type 7, hordozó rétege ezüstös színű.
7. TDK "kék" 52x. Ezt is ugyanazon okból, mint a Maxell-t. Gyártó kódja: Ricoh Type 6, ára 170 Ft a forgalmazó mintaboltjában. Hordozó rétege ezüstös színű.
8. Philips 52x. Mindenki ismeri, és nagyon sokan használják. Itt a helye. Gyártó kódja szintén Ritek Type 7. Ára: 180 Ft. Hordozó rétege ezüstös színű.
9. MAM Golden Dye. Elismert gyártó, elismert termék. Ki nem hagytam volna. Gyártó kódja: Mitsui Chemicals Type 8. Ára 190 Ft. Hordozó rétege ezüstös színű.
10. MAM Prostudio. A MAM extra terméke, sokak számára etalon. Arany hordozó felület (ennek megfelelően a hordozóréteg aranysárga), 200 év várható élettartam, mi kell még? Ára viszonylag borsos, 480 Ft. Gyártó kódja: Mitsui Chemicals Type 6.
11. Verbatim Data Life Plus. Az egyik legmegbízhatóbb gyártó, de itt a hang a lényeg. Gyártó kód: Mitsubishi Chemicals Type 3. Ára: 200 Ft. Hordozó rétege halvány zöldeskék színű.
12. Plextor. Fennen hirdeti minden termékén, hogy "a minőség királya". Most meg fogjuk tudni, mit tud a teljes Plextor "rendszer" íróval, szoftverrel, alapanyaggal... Gyártó kódja a márkától megszokott: Taiyo Yuden Type 1. Ára: 200 Ft. Hordozó rétege szememnek kellemes, halvány kékes színű.

Jutott még eszembe pár lemez, fájó szívvel mondtam le róluk, de egyszerűen már ez is akkora mennyiség, amennyibe egyszerre már merész vállalkozás belefogni. Talán legközelebb...

A rendszer, amivel elkövettem az írást, egy ma már szokásosnak mondható PC konfiguráció (AMD A64 Processzor Gigabyte alaplappal, 1 GB memóriával, Seagate Winhcesterrel, Ati videokártyával, Enermax táppal, az egész Chieftec házban, és egy külső, USB alumínium házba épített Plextor Prémium 2 CD-íróval. Operációs rendszer Win. XP SP2).
A lemezeket négyszeres sebességgel írtam. Mind rippeléshez, mind íráshoz Plextoolst használtam, az Audio Master módot bekapcsoltam.
Csak eredeti felvételt másoltam.
Egy minimális pluszt vittem a dologba, nevezetesen az író fenyőfa lapon állt (jóval hallgathatóbb lett a hang, mintha csak a padlóra tettem), a kábelek Eichmann topperen nyugodtak, és mind az írót, mind a lemezeket (az eredetit és az írandót egyaránt) Artkustic Audio Animatorral kezeltem.

A felvételek a következők voltak:

Depeche Mode - precious
Claire Martin - love at last
Palya Bea - Josó levele Christának
Dreamtheater - stream of consciousness
Bach - ascension oratorio 1 coro
Agostino Steffani - Itrionfi del fato (részlet)
Tha Archie Shepp Quartett - the thrill is gone
Enigma -  the eyes of thruth

A visszahallgatás több rendszeren történt, rajtam kívül (többek között) Bakai Gábor szakújságíró barátom, és Horváth Szabolcs harsonaművész barátom koptatta hallójáratait.
Több rendszeren, külön hallgattuk meg őket.
A rendszerek az alábbiak voltak:
1. Vincent CDS6MK-Creek OBH 21SE-Goertz Sapphire kábellel-Grado SR80 fejhallgató
2. Proceed CDP- egy ősöreg Sony Elő/végfok(TA-N7B, TAE7B)-JBL 4311B Stúdiómonitorral, Siltech kábelekkel
3. Vadia 860X-Vincent SA93/Crown K2-Dynaudio Contour 2.5, a kábelezés Siltech/Gryphon

Mindig az eredeti lemezhez hasonlítottuk a felvételeket, néha többször oda-vissza, de a jellemzésekben természetesen egymáshoz is viszonyítottunk. A hallgatók sorszámokat kaptak információ gyanánt a lemezek nevcdteszt2e helyett, vagyis nem tudták, mit hallgatnak éppen.

Tehát a jellemzések, a mennyiség miatt csak röviden, általánosságban:

Philips: nem húz sehová, de sok részletet veszít, lehetne kicsit levegősebb és a dinamikus részeknél végképp elvékonyodik - a hangszerek teste hiányzik. Ritmusa általában jó, egyedül Bach kórusánál éreztem kissé sietősnek. Igen hallgatható lemez.

Verbatim: kerek hang, egészen jól választja szét a hangszereket, nagyvonalú, de egyértelmű - erős - karaktere van. A vokál előtérbe kerül, "a tér beszűkül, elvesznek a hangok". Sokan tartanák kellemesnek, de akkor is hazudik.

Fuji CD-R Pro For Audio: érdekes lemez, volt néhány hang ahol egészen jól szerepelt, viszont - és főleg klasszikus zenén - a legrosszabbak között emlegették. Minden esetre ami mindig visszatért kifogásként, az az, hogy képes akár kevés hangszernél is zavarossá válni, kevesebb részlet a zenében, általában ez is vékonynak és kisebbnek mutatja a hangokat, főleg a háttérben levőket. Alul izmos, de kissé felfújt mélyek vannak, nincs egyensúlyban frekvenciák terén. "Van valami idegesség a középtartományban". „A zenekar a szomszéd utcában játszik” (a Bach darabnál).

Fuji Photo: lassabb a kelleténél, egészen jó a hangszerek aránya, de kissé széteső, elomlós, középtartománya vaskos, viszont az alja és a teteje visszafogott. Kicsit "döngős", sok hangszernél zavarossá válhat. Olyan laza hangulatú a fickó, egészen mélyre megy a basszusa. Úgy hazudik, hogy ez akár tetszetős is lehet némelyeknek. Nekünk nem.

Plextor: egészen jó énekhanggal indul, de amott hátul mintha rejtegetne valamit. Igen, a hátsó zörejek és hangok eltűnnek, vagy ha jelen vannak, akkor nem annyira, mint kellene.  Jó ritmusa van, egészen korrekt, nem jön zavarba több hangszertől sem, de kissé szorosabban ülnek a zenészek, és a hangok körül sem érzek elegendő levegőt. Egyértelműen zsúfol, de a mélytartomány lelkesen, és szépen dolgozik.

EMTEC Carbon: Jó lemez. Kissé egyszerűsít néhol (például az éneket és hegedűk hangját túl simává varázsolta), Bach kórusa veszít öblösségéből, és általában a legteteje vékonyabb a kelleténél. Tonálisan egészen rendben van, bár talán épp a kevés részlet miatt mintha a középtartomány is világosabb lenne a kelleténél, a ritmusára viszont nem volt panasz. A gitárhangok harapósak, a mélytartomány stabil. Az igazat megvallva kissé gonosz a jellemzés: összességében kellemesen meglepett.

Memorex Black: jól teljesített, egészen hiteles telt hangok jellemzik, a ritmussal sincs gond, bár kissé fényesebb középtartomány, és vékony magas tartomány jellemzi. A tér kissé szélesebb a kelleténél a középső rész kárára, de ez a lemez egyáltalán nem rossz. Bár hangja az egyik legjobb az itt szereplők közül, hallgatása nem elég kellemes hosszútávon, szerintünk.

Traxdata Black: ugyanaz a hordozó rétege, mint a Memorex-nek, mégis teljesen más produkció. A hangok legteteje minden tartományban hiányzik, ettől kissé mélytónusú lesz, hangja kissé elomlós, és mélytartománya egyenetlen, az üstdob "gombócos". Csalódás…

Maxell: mindenkinek tetszett, de senki sem szerette hallgatni. "látszólag minden rendben, sok olyan dolog is van az énekhangban, ami a legtöbb lemeznél nem volt, de valamiért nem jó hallgatni". Icipicit színez, Palya Bea néhol kissé kiabál, sok hangszeren zavaros is tud lenni, de jó a ritmusa, dallamos, és ne feledjük: ez a legolcsóbb... Komoly érv ez jelenleg belföldön…  Nem politizálunk, semlegesek vagyunk: az áráért jó vétel.

TDK:
ellentéte a Traxdatának. Itt minden hang alja hiányzik. Ettől olyan, mintha felfelé húzna, de mégsem teljesen igaz ez. Palya Bea hangja ezen a lemezen is kiabálós lett. Általánosságban elmondható, hogy artikulált, de sziszegős.  Szépen hozta még a rock katonás ütemeit is, az alja néhol összezúg. Mélytónusú rendszerekben tetszetős lehet - ezen a teszten mindhárom rendszerben egyhangú szavazással „ő” lett a citromdíjas.

MAM Golden Dye
: Nem húz sehová, az arányok teljesen rendben vannak, egészen hihető hangszerhangok jellemzik. A hangját Bakai Gábor barátom fogalmazta meg egyetlen tőmondattal: hasonlít a Pioneer autórádiók karakteréhez, de csak kicsit. Dallamos, és a zene végre összefüggő, folyamatos, nem csak egy hangok által összehozott valami. Részletek terén még van mit fejlődnie, de legalább amit vállal, azt jól csinálja. Olyan, mint egy ügyesen válogatott, de olcsóbb rendszer. Minden rendben, az irány is jó, de mindenből kicsit többet… - ha az ember maximalista.
Kifejezetten jó lemez.

MAM Prostudio
: A legjobb hang. Egyenletes frekvencia, jó hangszerhangok, tér, dinamika jellemzik, sőt, még a ritmusára sem volt panasz senkitől. "Húúú de mélyre megy". A zene dallama és hangulata teljesen átjön, és még részletezőbb, testesebb, mint a kisebbik testvére. A leghallgathatóbb, és legmuzikálisabb a csoportban. Ellene: Dinamikai csúcsoknál az érthetőségéből veszít egy leheletnyit. Messze a legpontosabb a most hallgatottak közül. "Kis" MAM, hangzásban sokkal kevesebb megalkuvással. Az anyagában lehet valami - nekem egy jól sikerült arany (vagy arany tartalmú) kábel hangját idézte.

A meghallgatás végére értünk. Sok a HA:
A teszt eredménye abban az esetben tekinthető korrektnek, ha valaki ilyen rendszeren, elvárásokkal másol, mint én.
Ha elismeri ezeket a termékeket, amelyeket én használtam.
Ha kimerítőnek és körültekintőnek találja ezt a metódust, és a látókörében azok a lemezek vannak, amelyeket itt is meghallgattunk.
Ha valaki elfogadja a tanácsomat, ezeket veszi/írja:
Egész jó hangot produkált a Memorex, az igen jól hallgatható Philips, figyelemre méltó még az Emtec, valamint az ára függvényében a Maxell.
Igazán jók (egyhangú döntés - gondolkodás nélkül): MAM Golden Dye és mindenekelőtt a legjobb hangot produkáló MAM Prostudio. Az igazat megvallva már a Golden Dye is annyival jobban szerepelt, mint bármi más, hogy én igazán szívből ezt a kettőt ajánlom csak. Mégpedig ha számít az ár, abszolút favorit a MAM Golden Dye, ha nem, MAM Prostudio.
A citrom díjért keményen küzdött a Fuji Photo lemeze a TDK-val, amely a végén egy jobb csapottal könnyedén terítette le ellenfelét. Szép győzelem, sokáig emlékezünk majd rá.
A fekete lemezek kapcsán annyi hozzáfűznivalóm lenne, szerepeltek jól is, rosszul is, tehát csak a hordozóréteg színe még nem old meg semmit.

Hát, ez lett a meghallgatás eredménye. Dolgunk végeztével mindig leültünk beszélgetni, ugye a téma nem volt más, mint amit hallottunk. Engedjék meg nekem, hogy néhány mondatot kiragadjak innen:
"Ez a néhány óra megmutatta nekem, hogy miért kell ezek után is csak eredetit vennem"
"Mindig vesztett valamit az információtartalmából az eredetihez képest. Vagy dinamikát, vagy részletet, esetleg más hangszíneket adott a zenének"
„Talán azért lehet az, hogy egyesek jobbnak tartják a másolatot, mert valami olyasmit veszít az eredetihez képest, aminek reprodukálásában a rendszerük nem éppen jeleskedik (ezáltal a felvétel hallgathatósága akkor és ott javul)?” (többek között ezért is hallgattuk három, egymástól elég nagy mértékben különböző rendszeren).

És ez a feltételezés legyen a zárszó. Valamint az, hogy az igazán minőségi zenehallgatás bizony egy jó felvétellel kezdődik. S az legyen az eredeti.

Piaci helyzet: úgy látszik a lemezek között is nagy a mozgolódás. A pletykák szerint a Plextor lemezek már csak a készletek erejéig elérhetőek, a Memorexet és a Traxdatát már csak a nem hivatalos kereskedők árulják feketén. A MAM európai gyára megszűnt, a forgalmazó amerikai gyártású példányokat ígér április végére - jelenlegi információk alapján az árak sem változnak. Meg kell említenem, hogy a MAM lemezek bár több helyen kaphatók, de a boltok hasraütésszerűen árazzák őket. Szinte napi áron dolgoznak, és van ahol majd' kétszer annyiba kerül, mint a forgalmazónál - figyeljünk oda! A meghallgatásban szereplő lemezek tehát jelenleg mind beszerezhetők.

Teszt után: kaptam egy tippet, hogy érdemes lenne kipróbálni az író alatt egy tönkölybúza párnát. Hát, köszönöm, nekem bejött. Szóval, ha valaki vállalkozó kedvű, és van rá ideje, akkor ne higgyen a számítástechnikusok által fennen hirdetett bithelyes másolásnak, és legyen igazi, vérbeli hifista…

Szerző: Puskás János, 2007.07.05.

 

Copyright © 2017 Audioland. Minden jog fenntartva.