foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

Kábel a rengetegben IV.

avagy digitális kábelek meghallgatása 0-30000Ft között


Írta: Puskás János

 

Előzönge

„Digitális összekötő tesztet csinálni KELL! Tudatosuljon végre az a hifistákban, hogy a kábel is egy kábelekrendszerelem! Az is jó ötlet, hogy ne vegyük külön az optikait, és a koaxot. Sokaknak segíthet a döntésben. Aki mindkét csatlakozással rendelkezik, elég gyakran felteszi a kérdést: melyiket válassza? S erre egy ilyen írás választ adhat.”

 Meglepődtem. Nem gondoltam, hogy pozitív fogadtatása lesz annak, hogy terveink szerint tovább vinnénk a kábelkínálat feltérképezését, s az analóg összekötők meghallgatása után a digitálisakkal is foglalkoznánk.

S hogy miért gerjeszt még napjainkban is ekkora indulatot sorozatunk tárgyköre? Ez bizony egy hosszú sztori, ami egy ilyen cikk keretein túllép. A rövid lényeg az, hogy mindenki másra esküszik, legyen az struktúra, vezető, hossz, vagy ár… Ezért is kell belevágnunk. Mert egy ilyen kényes, ennyire megosztó témának van értelme, és aktualitása. Szinte bármikor.

 A cikk

Mint írásainkban tudósítottunk róla, hála a mai trendeknek, a Digitál-analóg átalakítók reneszánszukat élik. S ha jó öreg (CD) lemezeinket ilyen módon akarjuk fülünk számára hallhatóvá tenni, akkor szükség van egy elektromos, vagy TosLink összeköttetésre. Ha hiszünk a kábelekben, azok jelentőségében, (és miért ne hinnénk?) akkor itt is él hobbink alaptézise, miszerint amin áthalad a jel, az beleszól a kapott hangba - oda kell figyelnünk hát erre a területre is.

Ha pedig beleszól, jöhet is a következő kérdés, hogy mennyire, és milyen irányban változtatja meg a hangot? Remélem az írás végére mindannyian okosabbak leszünk.

Ismét fel kell hívnom az olvasó figyelmét: mint már Bakai Gábor barátom kifejtette, egy teszt sem lehet tökéletes. Ezt érdemes fejben tartani, vagy, ha szükséges, még egyszer elolvasni ezt, az azóta (nem véletlenül) teljesen önálló cikket.

Az első két kábeltesztnek köszönhetően elég sok információ van már rendszeres olvasók birtokában, ezért nem húzom az időt a már ismert gyártók, és a technológiák bemutatásával: ez jó hír azoknak, akik azt jelezték vissza nekünk, hogy túl hosszúra nyúlnak a csoporttesztek, fogjuk vissza ezek terjedelmét. Nos, most a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad - hála az eddig elvégzett munkánknak. Aki nem unja, és szeretné frissíteni az információkat, azok elolvashatják ez első, és a második részt, a harmadik pedig csak a jóisten tudja, mikor érkezik (akit, ha szabad ilyesmivel viccelődnöm, jelen esetben hívhatunk Bakai Gábornak is..)

Talán szokatlan, hogy nem vettük külön az SPDF és a Toslink összekötőket. Ez nem véletlen. Mint annyi mindenről, arról sincs egységes vélemény, melyik nyújt jobb hangminőséget.

Bármelyik mellett érvel valaki, mindig az az első válasz, hogy nincs rendesen kiépítve a jelút, akár forrás,csoport akár fogadó oldalon. Legalább ebben egyetért mindenki… Ha elmélkedünk, az optikai mellett szól, hogy nincs elektromos összeköttetés a készülékek között, így ezzel ilyen zavarok nem vándorolnak. A fényt viszont mindkét oldalon át kell alakítani, ami további, kardinális problémát jelent. Az összekötők gyártása is rendkívüli precizitást igényel. Az anyagválasztáson túl létfontosságú a vezető végének elvágása, annak pontossága, és finomsága is, mivel ott is torzulhat az információ – így az eredmény is.

Az SPDIF összeköttetés esetén az elektromos zajok átjuthatnak, de nincs szükség az információk átalakítására, így valamivel egyszerűbb a jelátvitel, ez esetben a klasszikus kábelépítés problémái mellett az a fontos, hogy az összekötő (és a csatlakozó) ellenállása is 75 Ohm legyen.

De ennyi keszekusza információ után mi alapján döntsön az ember? Hát hang alapján. Ez nem lehet kérdés.

Fülügyre is veszünk párat 0-30000Ft közötti árfekvésben.

Ebben az árkategóriában nem csodálkozik az ember, ha a gyártók ott spórolnak, ahol tudnak. Így meglepő, hogy a takarékosság nem a felhasznált anyagokban jelentkezik, hanem inkább a forgalmazói konfekcionálásban. Megkapjuk a kábelt a gyárilag alkalmazott csatlakozóval, (vagy mással) és forrasszal - így akár 40-50 százalékkal is kevesebbet kell a kasszánál fizetni, és csak a csomagolással lehetünk szegényebbek, aminek – lássuk be – a zenehallgatás során nem sok hasznát látjuk.

Még valami. Ne feledjük: ez még a legalsó árkategória, így ezek jellemzően még nem a tökéletes átvitelre, inkább olcsóbb rendszerek kiszolgálására lettek fejlesztve. Az arányok is mások büdzsé szempontjából: pár ezressel, vagy egy gyorséttermi menü árával többért több technológiát, - és zenét vihetünk haza a szatyrunkban. Sokszor érdemes spórolni, és nem a legolcsóbbat venni. Remélhetőleg.

A körülmények.

A meghallgatást hárman, Zoltán, Ákos, és jómagam végeztük. Egy kisebb, és egy nagyobb rendszerben egyaránt, bár – így utólag - az eredményt tekintve ugyanazon különbségek voltak megfigyelhetők .

 

Források: Philips Matchline DVD957, Sony BDP-S 470, Musical Fidelity M1 DAC

Erősítők: Unison Research SR1, Harman Kardon HK650

Hangfalak: Triangle Cométe 30Th LE, JBL L20T

Kábelek: Crystal Copper

 

A meghallgatott zenék

Pink Martini – Hang on little tomato

Dire Straits – Walk of life

Yello – You better high

Liadov – Baba yaga


Természetesen más zenéket is feltettünk, de a jellemzések erre vonatkoznak.


Meg kell említenem azt a sajnálatos tényt, ami eddigi tapasztalataim szerint elég ritkán velejárója az ilyen csoportteszteknek: volt olyan termék, ami alig futott (Van Den Hul), és volt olyan is, ami egyáltalán nem (Furutech, Supra). Bár járattuk mind egy kicsit, de az idő számunkra sem végtelen. Egyszerűen nem voltunk képesek ezek teljes bejáratásával hetekig foglalkozni. Nem tudtuk őket több száz órán át beégetni ezeket, hogy a maximális hangminőségükre képesek legyenek. Egyetlen tapasztalt hifistának sem kell ennek jelentőségét, és esetleges hatását a végeredményre elmagyaráznom, ezért beszélnünk kellett róla.  Bár azt is el kell mondanom, hogy valószínűleg nem minden kábelt érintett egyformán: van, ami érzékenyebb erre, van ami nem.

 Ennyi bevezető után következzenek a kábelek:


Audioquest Optilink One

Az amerikai cég meglepően széles kínálattal rendelkezik optikai kábelből. Az aqOptilink a középső, azaz 3-dik darab a ranglétrán. Sokat nem árulnak el róla, de nem is szükséges: ez egy rendkívül kis veszteségű (-0,16 dB/m) szintetikus polimerből készült vezetővel ellátott összekötő, fém csatlakozóval a végén. A külső, PVC köpenyt egy fekete/kék nylon textil szövet védi, egyúttal teszi még ízlésesebbé. nem titkolják, Kínában gyártatnak újabban, s elnézve ezt a szépséget, nincs is ezzel semmi gond. Még valami, akinek nem felel meg az 1 méteres hossz, annak bizony másik típusra lesz szüksége...

Ár: 19 156 Ft

Forgalmazó: Kácsa-Audio Kft

 

Hang

Az egyedüli optikai, amit most meghallgattunk, Kíváncsiak is voltunk rá. Kissé visszafogja a dinamikát, és a teret, és a sávszéleket is hanyagolja. Az apró szöszölések, finomságok, amiket az elektromos kábelek tudtak, ezzel nem voltak jelen. Lehetne frissebb is, mert kissé jellegtelen. Az utolsó szó azonban jó: aki eddig lehangolónak találná a jellemzésem, elmondom, hogy ez egy kiugró hibáktól mentes, egységes hangú kábel, ami abszolút jó irányba mutat, és igen, elmarad a legjobbaktól mindenben, de csak kissé. Érdemes hát a figyelemre, illetve kíváncsian várom a nagyobb testvéreit a következő meghallgatáson…

 

Furutech FX-Alpha-Ag

A főleg csatlakozóiról, és kiegészítőiről híres japán gyártó (tényleg, ott is gyártanak!) is benevezett a futamra, Furuegy asszimmetrikus bekötésre alkalmas, színezüst, alpha eljárással készült (leírás a kábelteszt második részben) teflon szigeteléssel rendelkező sodrott vezetővel. A negatív ér - klasszikus módon - egyben az árnyékolásként is szolgál. Nagyon könnyen kezelhető. Annyira, hogy szinte az volt az érzésem, mintha nem lenne fém a PVC alatt - ez természetesen nem így volt. Egy gyári szerelthez képest ez a szett is jócskán olcsóbb lett a hazai konfekcionálás miatt, illetve, hogy - egyik szemem sír, a másik nevet – a nem gyári Furutech dugókkal, hanem egy apait-anyait beleadó, meglehetősen mutatós Kácsás-sal szerelték: az RP 200-RT-8 típusjelű, ródiumozott érintkező felülettel rendelkező, teflon szigetelésű darabbal, melynek külseje, mennyeien kinéző karbon betétes. A csatlakozó középső pin-je középen hasított a jobb illeszkedés, ezáltal korrektebb átvitel miatt. A hengeres fém ház épp 8 mm, ami annyira pontosan illeszkedett mind kinézetre, mint méretre a kábelhez, hogy a tesztelő csapat tagjai azt hitték, ez egy gyári szerelés. Egy dologról nem szól csak a fáma, mégpedig, hogy a dugó is valódi 75 ohmos-e? Nos, nem.

Ár: 29 000 Ft

Forgalmazó: Kácsa-Audio Kft

 

Hang

Nyílt, dallamos kábel, aminek az alja lehetne kontrolláltabb, és pontosabb. Ami a korrektséget illeti, a színezetet kissé kellemesre vette, legalábbis ebben a felállásban. Szó sincs itt alattomosságról, inkább amolyan kegyes hazugságról. Enyhe visszafogottságot is felfedeztünk, ennek a mixnek köszönhetően jó vele zenét hallgatni. Aki ezt akarja, szeretni fogja. De ha a hifista a dolgok mélyére néz, rájön, hogy karaktere van, és az igazat megvallva részletek, testesség, és levegősség, és sávszélek tekintetében is találtunk ma jobbat (kérdés, mennyit fejlődne még 200 óra után...). Ha ezek kellenek, nem biztos, hogy ő lesz a befutó.

 

Gotham GAC-1 75 Ohm digital cable

Következő versenyzőnk egy stúdió felhasználásra fejlesztett, árát tekintve (legalábbis a mai meghallgatás Gothamtöbbi részvevőjéhez képest) ultraolcsó Gotham. Ez nem mutatkozik meg a megépítésén: ez is egy klasszikus, aszimmetrikus koax kábel, 0.34 mm² ezüstözött réz vezetővel, amely polietilén tart megfelelő távolságban alumínium-poliészter fóliától, és az egyúttal negatív vezetőként és árnyékolásként alkalmazott, szintén ezüstözött réz hálótól. A külső köpeny PVC. Egy ilyen mix alapján nemigen gondolnánk, hogy ez a legolcsóbb megoldás a mezőnyben. A csatlakozója egy jól ismert, megbízható Neutrik, az olcsóbb fajtából. Aki ismeri, tudja, hogy ez egy masszív, jól használható valódi 75 Ohmos darab, amely a büdzsé kategória egyik titkos tippje lehet.

Ár: 2 700 Ft

Forgalmazó: Lineas

 

Hang

Nyugis, „komótos”, kissé lagymatag, és színezett. A felső-közép tartományt kissé kiemeli, és a sávszélek hiánya is megfigyelhető. Kellemes prezentációval örvendeztet, de a hangoknak nincs valós kiterjedésük, és nem fogja meg azokat, amikor meg kellene. Ha viszont mindezt összevetjük az árával, akkor nagyon is rendben van…

 

Kimber V

Ray Kimber nem szokta túlbonyolítani a dolgokat, most sincs ez másként. A rKimberecept egy nagy tisztaságú 75 Ohmos réz vezető, polietilén köpennyel, a hidegpontként az árnyékolás van bekötve. Olyan világossárga PVC (külső) köpennyel szállítják, hogy simán Van Den Hul-nak néztem (fránya sztereotípiák). Vékony, enyhén merev kábelről van szó, amit a márka hagyományainak megfelelően többféle dugóval (BNC, F-Type, WBT RCA, Ultraplate RCA) kapható. Mi a PBJ-n már bemutatkozott – olcsó - Ultraplate RCA-val szerelt változatot kaptuk a meghallgatásra.

Ár: 16 000 Ft

Forgalmazó: Penna-Poor Kft

 

Hang

Kellemes, levegős, egységes, szexis hang, ami masszív, és testes is. Ezen a ponton kissé belekötöttem: többször megfigyeltem, hogy erőből akarja megoldani a dolgokat, érdekes módon viszont a dinamikai csúcsokat nem mindig préselte ki magából. A zene hullámzása sem mindig kifogástalan, valamint a legtetejét hiányoltam, aminek köszönhetően enyhén mélytónusú, morózus. De ezek egyáltalán nem komoly mértékű problémák, ha figyelembe a kategóriát: a V az egyik favoritunk lett a meghallgatás során. Miért? Mert aprólékosan, mindenre odafigyelve részletez, ereje mellett tud finom is lenni, és - bár lehetne néhol frissebb, lelkesebb, - a ritmusa kis kitűnő. Az énekes hangja játékos, dallamkövető képessége jó, és beindul a boogie, amikor a testes, húsos, masszív alapokon nyugvó zenét meghalljuk. S ez egyáltalán nem elhanyagolható fegyvertény.

 

Siltech MXT series Stockholm

A Siltech legkisebb digitális összekötője, a Stockholm is benevezett a futamra. Az MXT Siltechsorozatnak megfelelően itt is kapton fóliával bevont réz, és arannyal injektált monokristályos vezetők mixéről van szó, nem is fukar módon: a legtöbb vezetőn alkalmazott néhány mikronnyi bevonattal szemben itt az arány 80-20% - természetesen a réz javára. Mint említettem, a Stockholm a legkisebb,  ezért meglepett, hogy  ennyi pénzért, akárcsak a cég többi terméke,  Hollandiában készül. Ő is koaxiális felépítésű, szimmetrikus felhasználásra nem alkalmas. Külsejét tekintve, a szériánál megszokott külső, sötétkék PVC köpeny sem lepi meg a márkát ismerő szemeket. Az RCA-dugó származásáról semmilyen információval nem rendelkezünk, a forgalmazó közlése szerint gyárilag is ezzel szerelik, tehát biztosan megfelelő, akárcsak a konfekcionálásnál alkalmazott Siltech, ezüsttartalmú forrasz.

Ár: 15 000 Ft

Forgalmazó: Audio Vision Tuning

 

Hang:

Jó ritmusú, kellemes könnyed, dallamos, részletező, finom hangú kábel. A hallgatóság egyértelműen kijelentette, hogy ez a kábel a legsemlegesebb színezetű a csoportban. Úgy részletez, hogy nem megy az ember agyára, egyszerűen elénk tár annyi információt, (legyen az tér, vagy apró részletek,) amennyit egyik társa sem a meghallgatás során. Nem jön zavarba sok hangszer esetén sem, sőt, a zene dallamáról sem feledkezik meg. A dinamikai váltásokat jól hozza, és a mély-tartománya is tiszta, és jól kézben-tartott. Ellene annyit, hogy a képalkotás lehetne valamivel szélesebb, és a hangja (az én ízlésemnek) kissé vaskosabb, húsosabb.

Még valami, ami mellett nem akarok elmenni szó nélkül: egyedül ennél a kábelnél volt az az érzésem, hogy nem akar semmit csinálni valamit a hanggal. Nem akarja szebbé, jobbá, vagy valamilyenné tenni, egyszerűen csak átengedni. Ha többre vágynánk, akkor is annyit mondhatunk, hogy lehetne még olyanabb… Szokatlan ebben a kategóriában.

 

 Supra Trico

A svéd gyártó legnagyobb digitális kábele egy nagyon alacsony kapacitású, koaxiális elrendezésű, és - a Supragyártónál elég ritka megoldásként - ezüstözött OFC réz vezetővel ellátott darab. A Supra elég nagy hangsúlyt szokott fektetni az árnyékolásra, nincs ez másképp most sem: a Trico kétszeresen árnyékolt (ennek megfelelően a legvastagabb a csoportban, ami ellenére nem kezelhető nehezen), mindkét esetben teflonnal elszeparálva egymástól az ezüstözött fém hálót, és az alumínium fóliát. A belső vezető mindkét oldalt be van kötve, míg a külső csak az indulón. A megszokott, világos-szürkés PVC köpenyen található Made in Sweden felirat manapság több, mint becsülendő, akárcsak az elért eredmények: hogy mást ne is mondjak, a Hifi Choice-nál 2003-2004-ben az év terméke lett.

Ár: 15 000 Ft

Forgalmazó: Akusztika hifibolt.

 

Hang

Egyből azt mondtuk, ellentéte az Van Den Hulnak. Artikulált, nyílt, kellemes és finom ez is, de a svéd versenyző jóval levegősebb, valamint a sávszéleket kissé meghúzza – ezzel együtt az alja lehetne pontosabb is. Az énekhangra néhol kissé rátelepednek a hangszerek, nem engedi őket teljesen kibontakozni. A hangszereket nagyzenekar esetén nem választja szét annyira, mint a csoport legjobbjai, és a felbontása sem kifogástalan  (ez egy teljesen bejáratott kábelnél valószínűleg jobb lenne). A hangulata viszont jó, bár néhol lehetne lelkesebb. „Cseng-zeng, szórakoztatja az embert”, - kissé idealizál – így lehet sok belépő szintű rendszer, illetve egy házimozi ideális befutója.

 

 

Van Den Hul Digi-Coupler 75 Ohm

A holland kábel hozza a szokásos körültekintő formát: úgy tervezték, hogy mind rövid, mind hosszútávon VDHstabilan szállítsa a jeleket, így mind az otthoni, mind stúdió körülmények közé ajánlják. 3 darab, sűrű szövésű, illetve fóliával is ellátott árnyékolással készült, ennek megfelelően extrém nagy mértékben érzéketlen a rádiófrekvenciás zajokra. A vezetője nagy tisztaságú réz, ezüstözött réz, és szénszálak keveréke. A külső köpeny szolíd, barna PVC, melyen a gyártótól megszokott, és az összekötőknél már kitárgyalt Hulliflex, vagy LSC technológiákkal ez esetben is éltek az előállítás során. BNC és RCA csatlakozóval egyaránt elérhető, jelen esetben egy Kácsás darabbal konfekcionált darabbal van dolgunk.

Ár:12 000 Ft

Forgalmazó: Zebraudio

 

A hang

Nem mentes minden elszíneződéstől, de jó ritmusú, kellemes, dinamikus, (még ha nem egy elvadulni képes fajta is,) és kézben-tartott hangú kábel. Sok részletet mutat, a hegedűk, ha kell, reszelősek, ha kell, finomak. A nagyzenekar nagy testtel indul, biztos alapokon nyugszik, a hangszerek színezetbeli különbségét szépen mutatja. Meg kell említeni, hogy a sávszélek enyhe hiánya megfigyelhető, a hangkép picit ködös, és lehetne kissé lelkesebb is, de kifejezetten jó a felbontása jól hallgatható, kellemes hangú darab, mely sok belépő szintű rendszerrel könnyen párosítható, és fárasztó valószínűleg sosem lesz.

 

Végszó, tapasztalatok, meg néhány gondolat

Talán jogosan gondolhatja az olvasó, hogy kissé keményebbnek tűnik a jellemzés több helyen. Ez azért is lehet, mert le akartuk írni, hogy mi mire való, mit tesz a hanggal, hogy aztán az érdeklődő okosan szortírozhasson. Mert, mint a bevezetőben már említettem, figyelembe kell venni azt, hogy ezek bizony belépő szintű kábelek, büdzsé készülékekhez készültek. S ilyen esetben bizony sokszor jól jön egy kis okosság, amit, a hangi jellemzők alapján abba az általunk kívánt irányba terelhetünk. Egyértelmű, hogy a Suprát, illetve a Van Den Hult nem egyforma rendszerbe, illetve igényekhez tervezték. Míg előbbi jellemzői jól jöhetnek egy kissé lagymatagabb, sávhatároltabb rendszer feldobásához, utóbbit élcesebb, túlzottan virgonc rendszerek megzabolására is használhatjuk. S így van ez jól.

 

Egy kis játék…

Miután, teljesen kifáradva a teljes délutánt és estét kívánó hallgatózást követően ezt megbeszéltük, megkértem társaimat, állítsanak fel egy abszolút sorrendet. Úgy kellett véleményt alkotni, hogy nem belépő szintű rendszerben gondolkodunk, amit esetleg hangolni kell, vagy finomítani, stb. így izgalmas a játék: mi az, ami a legjobban megfelel egy olyan szinten, ahová nem biztos, hogy ilyen kategóriából keresnek kábelt?

 

A válaszok a következők voltak:

 

Zoltán:

Első helyre a Siltechet tenném, mert nekem szinte minden téren a legjobban tetszett, és lineáris, nem akarja elhangolni a rendszert.

Második a Kimber, mert jó hallgatni, nekem bejön az erőteljes, életteli hangja.

A harmadik helyre nagyon meg kell gondolnom, hogy a Suprát, vagy a Van Den Hult tegyem, de talán az előbbit, mert nekem jobban tetszően csal. Inkább emeli a széleket, mint elfed, s ez nekem bejött. A másik sem rossz, de nekem ez tetszik inkább.

Ákos:

Siltech, győz nálam, egyértelműen. Bonyolult zenén sem jön zavarba (Ákos sok klasszikus zenét hallgat), tetszett a lendülete, gyorsasága,  részletező képessége, és a hangszerhangjai is a legjobbak voltak szerintem. Mindemellett kézben-tartott, és megőrzi az arányokat.

Második helyre a Kimbert tenném. Nem olyan levegős, mint a Siltech, és nem annyira cizellált, nincs olyancsoport feelingje sem, inkább direkt, s nekem kissé rámenős, de kétségkívül kitűnő darab.

Harmadik helyre a Van Den Hult tenném. Nem von be annyira, mint a fentiek, kissé lapos, és mélységében nem annyira kiterjedt a tér, mint azok esetében. A sávszéleket is hanyagolja, de nagyon jó hallgatni.

Én Ákossal értek egyet, ami a sorrendet illeti, hasonló okok miatt a Siltech több apró dologban tetszett jobban, s ezek apróságok összességében számomra jelentős előrelépést jelentettek. Valamint nem feledem azt a tényt, hogy inkább átengedi akart, mint beleszólni a hangba. Ez egy olyan ismérv, amit nem vártam ebben az árkategóriában. A (nálam kettes számú) Kimbert is meglehetősen jó kábelnek tartom, de az, hogy izomból akart megoldani dolgokat, nem volt számomra minden zenén előnyös. A Van Den Hullal kellemes az élet, hacsak nem a kőkemény zene a legfontosabb a palettán. De nem szabad leírni a Supra levegősségét, a Furutech melegségét, és a Gotham ár/érték arányát sem. Ez utóbbit is ajánlanám szívem szerint, csak annyi a bökkenő, hogy a mai világban hosszú távon gondolkodva 10 darab ezres nem túlzottan nagy összeg. Könnyű tehát egyből a következő lépcsőfokban gondolkodni….

 

 2011. június

 

Copyright © 2017 Audioland. Minden jog fenntartva.