foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

Két Stax szett 2. rész


Írta: Puskás János

Az előző alkalommal (egyébként közkívánatra) megismerkedtünk a Stax-szal, mint gyártóval, annak staxfilozófiájával, elképzeléséről a minél jobb hang elérésével kapcsolatosan. Specialista cég termékeiről lévén szó beszéltünk egy keveset az elektrosztatikus hangkeltés alapjairól, melynek előnyeit és hátrányait is megemlítettük. Egy baleset után bekövetkezett majdnem szett segítségével betekintést nyertünk a termékeinek világába: de még a múltkor megemlítettem, hogy tovább ismerkedünk az eszközökkel. Akárhogy számolom, adós vagyok még 3 összeállítással, illetve annak eredményeivel, melyet a mai írásommal kívánok pótolni. Folytassuk hát utunkat a japán gyártó termékei között.

De most sorban haladunk, a múltkori hibámat kiküszöbölendő, kezdem a gyártó által ajánlott kisebb szettel, majd haladunk feljebb a ranglétrán.

Kezdjük is, a fülessel.


SR404LTD
 A STAX SR-404 egy klasszikus kinézetű füles a gyártó kínálatából. A téglalap alakú fülkagylók kissé másak, mint általában megszokhattuk, de a japánok szívesen alkalmazzák, mivel ezzel nagyobb membránfelület érhető el. Maguk a fülpárnák itt is bőrrel vannak bevonva, s ezt az anyagot a nagyobb testvérrel ellentétben máshol (így az álítható pánton is) mellőzték. Pedig ez sem egy mezei modell, mint a neve is sugallja: LTD, azaz limitált darabról van szó. Mi a különbség a „sima” és ez között? Erről már beszámoltam, ezért – remélem nincs ellene kifogás – csak ismételni tudom önmagam:

- Ezt a szériát egy exkluzív, újonnan kifejlesztett, rendkívül rugalmas, hibrid kábellel szállítják, melynek 3 darab nagy tisztaságú réz vezeték alkotja a „magját”, amit kívülről 9 darab sodrott, ezüsttel bevont réz vezető vesz körbe. Ekábelz a módosítás a gyártó állítása szerint fokozta a hang frissességét és azonnaliságát, valamint természetesebb hangszíneket és sokkal több részletet eredményezett az alapul szolgáló verzióhoz képest.
- Valódi bőr bevonatú párna mindenhol, ahol a fejhallgató a testünkkel funkcionálisan érintkezik. Ezzel fokozottabb a párna kényelme és rugalmassága, valamint a levegő áteresztő képessége (ezáltal a fejhallgató szellőzése). Így a Limited verzió megnövelt komfortérzetet nyújt.
- A fejhallgató kagyló(test) könnyen felismerhető egyedi, matt fekete színben pompázik.
- "Lambda Series 30 évfordulója" logó a fejhallgató tetején (a pánton), és oldalán (a kagylótesten).
További különlegessége az SR 404 Limited verziónak, hogy ebből a típusból mindössze 1000 darabot készítenek.
Az alapverziónál vezették be az 1,35 mikron vastagságú membránt, ami rendkívül könnyű, így rendkívüli gyorsaságot ígér.

 

Tulajdonságok
• Típus: Push-pullelektrosztatikus earspeaker,
• Frekvenciaátvitel: 7-41000 Hz
• Az elektrosztatikus kapacitás: 110 pF (beleértve a mellékelt vezetéket)
• Impedancia: 145 kOhm (beleértve a mellékelt kábellel 10 KHz-nél)
• Érzékenység: 100 dB/100V rms input/1 KHz
• Maximális hangnyomásszint: 118 dB/400 Hz
• Fülpárna: valódi bőr
• 2,5 m speciálisan széles, alacsony kapacitású kábel
• Vezető anyaga: 6 N (99,9999%) OFC + ezüstözött
• Súly: 472 g (beleértve a mellékelt kábel), a fő egység 295 g

 


006t+404LTD

Eva Cassidy - Fields of gold. Egységes, kissé borús, ködös, szomorkás. A dallama jó, kissé lassabbnak, nyugisabbnak mutatja a felvételt, mint amilyennek megszoktam. A pengetések szépen jönnek, az ének dallamát, hullámzását jól követhetjük vele. A terem atmoszféráját is jól hozza, annak nagyságát, levegőjét már kevésbé. A hangszínek kellemesek, de nem a legpontosabbak.
Fatima Spar: Egységes. Már értem. Nem véletlenül párosítják a csöves egységet a kissé vékonyabb404LTD hangú, nyersebb, precízkedőbb 404-el. A kettő jól egészíti ki egymást. Ha bele kell kötnöm azt  mondom, hogy jól jönne még egy kis boogie érzés, az előadás nem elég tüzes. A dinamikája jó, de a csúcsokon hajlamos kissé elvékonyodni. Bár én is járattam, kérdés, hogy eleget futott-e ez a füles, mert a többi készülék egyike sem tette ezt a meghallgatások során. (Sándor, lehet, hogy mégis a másik volt bejáratva?) Nem fanyalgok, sok részletet mutat, és a maga módján lelkes, de kissé sávhatárolt, valamint nem elég testes és részletező. (Kellett nekem a nagyobb fülessel kezdenem…)
Mozart: Cosi fan Tutte: ez érezhetően jobban fekszik neki. Kellemesen dallamos, gurgulázik, folyamata van, csörgedezik, mint egy kis patak. A hegedűk kellemesek, a fúvósok légiesek, de hiányzik az igazi erő, test, és felbontás enyhe hiánya itt is megfigyelhető, valamint az az enyhe szürke fátyol az istenért sem akar eltűnni. Azt a gyártó valószínűleg a felsőbb kategóriánál oldotta meg. Nem vállal túl sokat, de azt jól végzi. S így van ez jól.
Katie Melua: a könnyedebb, de visszafogottabb felvételeken is kellemes benyomást kelt. Egységes, finom, kissé még nyers, most már biztos vagyok benne, hogy a fülesnek még mindig kellett volna futnia. Az alsó szekció kissé óvatos, nem túlzottan combos, mint inkább kifinomult, de mindenképp jelen van. A hegedűket itt is szeretem, Katie hangja jó tonalitású, de lehetne bársonyosabb… Kissé andalgó, de nem feledkezem bele teljesen a zenébe.
A Red Hot Chilli Peppers felvételén kissé orrhangú, száraz, nem elég sima. A pergődob jól megfogott, de nem elég ütős, a gitárhangok néhol csapkodnak. Lejátsza, mert ez most a meló, de csak muszájból, nem szerelemből. Továbblépek.
Mark Knopfler Golden heartját már kellemesebben kezdi, dallamos, kifinomult. Mark kissé háttérbe szorult, de ezt a dalt még elénekli pihenés előtt. A gitár van szólóban, valószínűleg szívesebben játszik vele, mint a hangjával. A ritmusra szavam sincs, viszont a magas tartomány kissé színezett, és nem elég finom.
KT tunstall – Black horse and the cherry tree
Kellemes, dallamos, finoman ütős, minden részletre odafigyel, de nem a leglelkesebb. Az igazi tűz, ami miatt a legjobban szeretem, azt hiányolom belőle…

 Nem hagy nyugodni a dolog, fülest cserélek, és igaz: a nyugalom a meghajtó fokozatban van. Kipipálva.

Jöjjön a nagyfiú, ismerkedjünk meg vele is.

 

Az SRM727MK3 meghajtó fokozat

 Bár a fekete vagy nyers alumínium színben kérhető előlap mérete ugyanolyan, de az erősítő jóval mélyebb 727és súlyosabb, mint a 006t. A frontnál leragadva ezen a típuson más az elrendezés, és a szolgáltatások is. Bal oldalt a be- és kikapcsoló gomb, mellette, azaz középen az (akárcsak a másik esetén) osztott hangerő potméter gombja található, majd jobb oldalt az 5 késes profi csatlakozó aljzat a két darab füles számára. Itt is minden alumínium, amely anyagot, és annak vastagságát, mint már említettem a másik delikvens esetén, egyáltalán nem a feltűnés, hanem a hangzás minősége miatt alkalmaztak. Ebben a színben számomra rendkívül kellemes látvány.

A hátlapot megtekintve egy XLR, és egy RCA bemenetet találunk rajta, melyek közül az aktuálisan hallgatottat ez esetben már nem az előlapon, hanem itt, a két csatlakozó között, azoktól kissé lejjebb található kapcsolóval választhatjuk ki. Ezen kívül egy RCA kimenetet, egy GND (földelés) és egy 3 késes IEC csatlakozót találhatunk rajta, és ki is beszéltük ezt is. Annyit még megemlítek, hogy (akárcsak a másik esetben) az egész kellemesen szellősen van elrendezve, valószínűleg nem lesz gondunk az installáció során. Az elektronikát védő burkolat a 006t-vel ellentétben szürke (ott fekete volt, akár az előlap), ami jobban is megy a nyers alumínium előlap színéhez. A rácsozat nem akkora, ezáltal nem biztosít akkora szellőzést, de erre valószínűleg nem is lesz szükség. Felépítését tekintve az SRM-727II egy válogatott, kis zajú alkatrészekből épített, teljesen szimmetrikus, FET-es bemeneti és végfokozattal rendelkező, visszacsatolás mentes A osztályú erősítő. Jól összezsúfoltam…

 Adatok:

Torzítás:  0.01% / 1 KHz, 100 V r.m.s. (SR-007 vagy SR-404 esetén)
Bemeneti impendancia: 50 K? / XLR balance 50K?×2
Bemenetek: 1 pár RCA, 1 pár XLR
Maximum kimeneti teljesítmény 450 V r.m.s. / 1 KHz
Energiafelvétel: 46 W
Méretek: 195 (w) x 103 (h) x 420 (d)
Súly: 5.2 Kg

 

 

Hang (707+404LTD)

 Cosi Fan Tutte: az előző duóhoz képest nem olyan szívből jövő, sokkal profibb, de jóval levegősebb, részletezőbb. Hangszínei pontosabbak, de kissé szárazabb, keményebb és katonásabb is. A prezentáció általában precíz, feszes, és gyors. Kissé mintha kapkodna - vagy megszoktam a 006t-t? Itt nyert értelmet az a pár mondat, amit a forgalmazó mondott általában a sztatikusok hangjáról. Míg az előzőnél csodálkoztam, hogy mi is az az extra gyorsaság, amivel illette ezeket a gépeket, itt szavai értelmet nyertek. Dinamikában egyértelműen a kistestvér fölé emelkedik, akárcsak részletekben, és a hangszínek korrektségét illetően. A szólisták végre valós tüdővel, megfelelő erőtartalékokkal énekelnek. Minden profizmus ellenére az az előadás közelebb állt a szívemhez.

Katie Melua Nine million bicycles-e sokkal teljesebb, testesebb, nagyvonalúbb, valóságosabb. Ez a grúz származású lány itt énekel előttem, csak nekem. A teremakusztikát is érezni, ami egészen hihetetlen. Közben a zenekar profin, mégis kellemesen viszi tovább a dallamot. Minden egyes hangszer a helyén van, megfelelő színezettel, meglepő precizitással és dallammal. Nem váltok, maradok a finom, női előadóknál. A Katie-re oly’ nagy hatással lévő Eva Cassidy énekel, konkrétan Fields of gold-ját hallgatom, elégedettséggel. Ennyi hangot, ilyen precizitást, és mégis kellemes előadást egyben ritkán hallani. Egyszerűen rendben van, mégis félelmetes jószág ez: ki kell szolgálni. Mindent, mindent megmutat. Már a harmadik számnál járok, de jóval kevesebb a jegyzetem, mint a kistestvér esetén. Nem nyűgöz le, ha csak hallgatja az ember, de ha odafigyelünk a r727észletekre, akkor Eva olyan dinamikai váltásokra képes az énekhangjával, hogy szinte hihetetlen. Egyre jobban sajnálom ezt a tragikusan fiatalon elhunyt hölgyet. Meghallgatom a Golden threadet is, amely jóval nyíltabb, kiegyenlítettebb, és teljesebb, mint a másik duó esetén. Ez a gospel valódi gospel, és olyan apró hangok jelennek meg, amit eddig sosem hallottam erről a lemezről. Ritmusa, dallama nem meglepő módon itt is kifogástalan, és hozza mellé az igazi atmoszférát, dinamikát. Pergődobja feszes, és gyors, talán lehetne kissé hangsúlyosabb.
Red Hot Chilli Peppers-re váltva itt valós a zúzás és a test fogad, aki nem hiszi, hogy létezik jól kevert rockzene, hallgassa meg egyszer hasonló minőségben. Kemény, szikár és szilaj gitárszólók hallgatásával dobom fel a hangulatot, amelyek alá ütős láb- és pergődob adja a ritmust, ha kell szinte fájdalomig emelhető hangerővel… mert ebbe sem törik bele a duó bicskája.
Nina Simon felvételén további hibákat fedezek fel, de ezek ellenére nagyon-nagyon élvezem a Baby just cares for me-t annak játékosságáért, stílusáért, és Nina füstösen szexi hangjáért. A nagybőgő jól kottázható, sehol sem emel ki vagy hal el a mély-szekció, a zongora kissé koszos, ami a régi felvétel adottsága valószínűleg, de rendkívül játékos, és dinamikus. Ez után a frenetikus előadás után csodálkozom, hogy ezt a zenét csak majd’ 30 évvel a felvétel után fedezték fel igazán – igaz, akkor egyből az angol listára is került. S ha már a jókedvű számoknál tartok, akkor a 2007-es Grammy díjas örömzenét is felteszem: KT Tunstall – Black horse and cherry tree. Szeretem ezt a számot, és a feeling szépen le is jön. Kellemes, kissé rockos-popos beütés, kellemes női énekkel, ami ezúttal is elbűvöl, és tűzbe hoz annak ellenére, hogy nem egy igazi audiofil felvétel.
Ennyi kitérő után, Fatima Spar Egyptian ella című számát teszem be. Csak ismételni tudom önmagam: a banda nagyon érzi a ritmust, az ének valódi szólóban van, az aláfestések épp jók és ízlésesek, de a dinamikai szólók – legyen az ütős, vagy fúvós szekció – nagyot tudnak hasítani, akkora hangerőkülönbségre képesek a felbontás beszűkülése nélkül, hogy hihetetlen. Tökéletesen mutatja, hogy a Jozef Jozef című dalt egy papírhengerbe énekli ez a török lány, mindeközben meglehetősen jól ropják a zenészek. A szólók nagyon gyorsak, a nagybőgős egyszerűen zseniális, ezt a bandát egyszer látnom kell élőben. Még valami: a felvételen hallható énekhangi váltások során rájöttem, hogy újra kell értelmeznem a valódi dinamika fogalmát.

 

S hogy fokozzam az örömömet, bekötöm a 007-et. Azaz jelenleg a 727II+007 párost hallgatom.
A nagyobb rendszert.
Eva Cassidy, Fields of gold. Valóban a koncerten érzem magam, teljesen másak hangszínek, és az arányok - ezt most pozitív értelemben mondom. Ez a füles más ligában játszik, és hallhatóan kellemes partnere a meghajtó fokozatnak. Megmaradt a nyugalom, de még több dallam, simaság, és részlet jött a képbe – hatalmas térrel, és korrekt atmoszférával. Az énekhang jobban hullámzik, teljesen más a dinamikája – amelyre az előző esetben is rácsodálkoztam, de ez rátesz egy lapáttal. És még nem is említettem a gitárhang testességét, pengését. Az egész nagyon precíz, dinamikus, részletező. A különböző hangszerek jól elkülöníthetők, helyileg, hangilag egyaránt - szeretem hallgatni. Nem elégszik meg a pontossággal, zenél is.
Mozart cosi fan tutte: ismétlem magam, de teljesen más arányok, hangszínek, és testesség, dinamika. A 007ritmusa kifogástalan, az előadás könnyed, fürge, mégis légies. A hegedű szólamai szépen változnak, a dinamikája jó, és olyan testes, mintha egy álló dobozt hallgatnék. Az üstdob… üstdob. Szörnyű ilyet mondani, de ehhez képest a 404 cincogott, darabosabb volt. A legnagyobb megindulásoknál sem omlik össze (ezt mondjuk egyik sem tette meg), sőt, a végletekig kézben-tartott, és testes: semmit sem veszítenek a hangok ilyenkor sem információtartalmukból.
Fatima Spar Egyptian ella-ján a banda nagyon elemében van, fürge, gyors, testes, és vidám. Igazi swingről van szó itt kérem, rengeteg információval, dinamikával, és ritmusváltással – és valódi zenével. Beszélhetnék a korrekt hangszerhangokról, meg a cinek valós felbontásáról és színezetéről, kiemelhetném a nagybőgő húrjainak pengését, az énekes játékát az énekhangjával, de elvesznék a részletekben. Ez itt majdnem valós koncert, sem több, sem kevesebb. A hangerőt nagyon feltekertem, mégsem bánt, sőt, csak úgy vettem észre, hogy a meghallgatás közben levettem a fülest, amíg gyermekem megmutatta a legújabb rajzát: és így levéve is tisztán kivehető volt a zene…
007Nina Simone. Rengeteg részlet, analógos finomság, és igen, hallom az alapzajt, és a hibákat is. A feeling jó, az énekhang több mint kellemes: ilyennek, ennyire artikuláltnak még sosem hallottam, a „h”-nál hallom, ahogy kiáramlik a torkán a levegő, az „f”-ek fújásáról nem is beszélve. A Baby just cares for me dallamos, kellemes, játékos, de füstös, valódi régi felvétel feelingje van – megjött, ezt a 404LTD esetén hiányoltam. Kell nekem egy ilyen szett…
KT Tunstall: hibátlan. Nem csak szétszedi darabjaira a zenét, hanem össze is rakja. Értik ezt? Remélem. Hallani a keverés hibáit, de a feeling, stílus teljesen jó. Ez aztán a modern rákenról! A hangerőt tekerhetem nyugodtan, a fejemben szól a gitár (mit is ígért a gyártó???), a lábdobok ütősek, mindemellett igazán szexi az énekhang.
Keményítsünk tovább: Red Hot Chilli Peppers. Ismételjem önmagam? Kontrollált, kifinomult, de agresszív, testes, részletező, igen egységes, teljes. Kár ezt ragozni.
Mark Knopfler, mint lágyabb rock. Nem lassú, nem vékony, a középtartomány, ahol kell fémes, ahol kell, finom. Mark előrébb lépett, és finoman, visszafogottan kezdi a nótát, a maga öreg, tapasztalt módján kissé suttogva, kissé elmerengve. Már rá is kezd. A basszusgitárral együtt belép egy kis ritmus, ahol, jobban rázendít, ha kell, és visszafogja magát, ha úgy jó.  A dobon érzem a bőrt, a cintányér kissé darabos, érezhetően kicsi a felbontása: mégsem hibátlan ez a felvétel…

 


Végszó, vélemény, összegzés

 Azt hiszem, ilyenkor élvezem, hogy hifiről írhatok. Most olyan termékekről számoltam be, amelyekkel kapcsolatos élményeimet nehéz lenne szavakba önteni. Itt főleg az utolsó konfigurációra gondolok.

Összességében elkövettem egy hatalmas hibát, mégpedig azt, hogy nem a kis szettel kezdtem, s ez rányomta a bélyegét az egész meghallgatásra. Ezek után, a kétségtelenül egységes, és szerethető párost nem tudtam a szívembe zárni – nézzék el nekem. Azt javaslom hát a vevőjelölteknek, hogy akkor füleljenek meg egy nagyobb szettet, ha megvan rá az anyagi keret: mert itt az előrelépés nem csekély, sem hangban, sem anyagiakban.
Tehát néhány szóban:
A 006t egy sima, kellemes hangú erősítő, amely a z SRM404LTD-el egységes produkciót nyújtott. Lehetne nagyobb a felbontása, és a teste, lehetne kissé nyíltabb is, de akkor valószínűleg többe is kerülne. Van benne tartalék, a 007-el sokkal komolyabbat alkotott – de kemény rockra inkább fülelnék egy félvezetőst.
Az SR404LTD egy klasszikus darab limitált példánya. Nincs olyan kényelmes, mint a nagy testvér, kisebb a felbontása, a sávszélessége, és a teste, valamint precízebb (nem hangszínekben, stílusban). A középtartománya néhol kissé üres, és képes néhány felvételen mellőzni a kellő simaságot. De jó irányba halad, és negyed annyiba az ára…
Az SRM- 707II egy nagyvonalú, pontos, finom, és mégis erős, testes hangú füles, mely irgalmatlan dinamikára képes. Tere, atmoszférája egyaránt kitűnő, a 404-hez képest egyértelműen kerekebb, teljesebb, közvetlenebb. Hangzásban csak a legkomolyabb szobai hangsugárzók érhetnek a nyomába, azoknak is csak kis része, szerintem. Ehhez képest az ára nem is olyan vészes...

 Ami a kényelmet illeti, a 404LTD-et viselni egyáltalán nem rossz, bár kissé szokatlan a súlya, kissé nehézkes, és szokatlanul nagy. A hangsugárzó enyhén hozzáér a fülcimpámhoz, de órákon át tartó hallgatózás után sem nyomott, fájt sehol, semmilyen kellemetlen érzéssel nem járt az, hogy a fejemen volt.

De a két füles közül egyértelműen a 007 a nyerő, ebben a futamban is. Jobban tart, puhább a báránybőr, és sehol sem ér a fülkagylómhoz. Nyári melegben nem viseltem, de azt hiszem, nem jelentene akkor sem nagy problémát, kellemesen szellőzik, és súlya ellenére igen kényelmes darab.

 Összességében úgy gondolom (akárhogy is keveregtem, jó volt az összhang a termékek között), hogy a két rendszer jól lett párosítva. Itt is igaz, ami több kiadással jár, többet mutat a zenéből is. Ha továbblépünk, akár Earspeaker-t, akár erősítőt veszünk, az előrelépés egyértelmű.

 Hogy melyiket választanám? Szerintem ezt már elmondtam. Az SRS-727II szett ára közel sem nevezhető kevésnek, nem úgy a kompromisszum, amit ezzel a rendszerrel be kell vállalni. Ezzel a párossal olyan magasságokba jutunk, amilyenbe – mint már említettem - csak kevés hangsugárzó képes minket kalauzolni, úgy, hogy itt a szobaakusztika sem jelent gondot. Ha érzékeltetni akarnám a két szett közötti különbséget, akkor azt mondanám, hogy a kis rendszer hallgathatatlan a nagy után, de nem tehetem, mert már az is komoly szintet képvisel. Ezért nem mondom. De gondolom…. S hogy mennyire komolyan?

Az első este majdnem éjfélig hallgattam ezt a szettet, majd lefeküdtem a párom mellé. Beszélgettünk egy kicsit, majd megkérdeztem: mi lenne, ha eladnánk az autót?

 

Árak:

SRS-4040II       (SR-404+SRM-006tII)          1600.-€
SRS-727II         (SR-007MK2+SRM-727II)   3500.-€
SRM-727II          1800.-€
SRM-006t II            1200.-€
SR-404 Signature 480.-€           
SR-007 MK2       1950.-€

 

Forgalmazó: Double Reed Co.

 

A gyártó honlapja

Copyright © 2017 Audioland. Minden jog fenntartva.