foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

Két Stax szett 1.rész
Azaz nálunk járt a Stax SR4040II, és SR727II

Írta: Puskás János

Stax. Van hifista, aki nem hallott róla? Csodálkoznék. A japán specialista cég termékei 1938 óta staxbizonyítanak nap, mint nap otthonunkban, és a stúdiókban egyaránt. Elismert termékskáláról beszélünk, jó tesztekkel, és lelkes rajongótáborral. Koncepciójuk egyértelmű, végigvezethető a kínálatukon, ezért, amikor a belföldi forgalmazó felkért a márka termékeinek bemutatására, elegendőnek gondolt két rendszert leemelni a polcról, amelyek alapvető különbsége (az áron kívül) annyi, hogy az egyik erősítő csöves kimenő fokozattal rendelkezik (006t), a másik (727MKII)  FET-essel. Vagy másik megközelítésből kiindulva (ahogy ő mondta), az egyik muzikálisabb, a másik pontosabb. Hogy ezzel le is lőttem a poént? Nem valószínű.

Egy fejhallgató rendszert nem ítélhetünk meg ennyi információ alapján. Mert az ilyen gépek hallgatása mindig más, mint a klasszikus hifié. Ezeket viselni is kell. Kifejtettem ezt már egy cikkben, ezért ezen előnyöket és hátrányokat nem írnám le megint, csak azért, hogy a sorokat szaporítsam. Beszéljünk inkább arról, mitől más egy STAX. Hát, több mindentől. Először is, az ár. Már ez is sejteti, hogy nem azoknak készültek ezek a készülékek, akik most kezdik az „ipart”. Másodszor, ők igenis rendszerben gondolkodnak, staxés vevőiknek csomagárakkal kedveskednek. Harmadszor, ami a legfeltűnőbb, az a jellegzetes szögletes forma (amely nem minden fülesre igaz). Ők ezeket a csöppet sem kicsi fejhallgatóikat „earspeaker” néven említik, amit inkább ne is magyarítsunk (fülfal - fülsugárzó??), mert az eredmény vicces lenne. Arra az ígéretükre utalnak ezzel az elnevezéssel, hogy ők egy szoba atmoszféráját kívánják megteremteni ezekkel a darabokkal, azaz nem a fejünkben szólnak majd a hangok, hanem szépen elénk rajzolják a teret. Bátor kijelentés, egy kezemen meg tudnám számolni, hány füles tette ezt meg – kíváncsi is leszek az eredményre. A témánál maradva azért is érdekesnek tartom eme igyekezetet, mivel a fülesek és a szobai hangsugárzók összehasonlítása is félrevezethető lehet, az akusztika, és az elhelyezés különbsége miatt is. Egy tapasztalttal mindenképp gazdagabb leszek, meglátjuk. De elkalandoztam a formától. Visszatérve a külsőre, még egy dolog tűnik fel a szemlélőnek: ezek a hangsugárzókat nem klasszikus membránnal építették, ezek az úgynevezett elektrosztatikus (vagy a köznyelvben egyszerűen csak sztatikus néven emlegetett) elven működnek.

Ez merőben más, mint a hagyományos dinamikus hangsugárzók. A működése egyszerű, két fémlap között helyezkedik el egy felmágnesezett, igen vékony (egy-két mikron) fólia. Ez utóbbit körülveszi egy (elektro)mágneses tér, amely töltésváltozásai miatt a fólia rezonál, így keletkeznek a hangok.
A rendszer előnye, hogy nem szükséges doboz, a rezgő membránfelület rendkívül könnyű, és teljes méretében rezonál, ami által kis elszíneződés, és nagyon gyors reakció érhető el. Hátrányuk, hogy drágák, sérülékenyek, és csekély a hatásfokuk. Az is logikus, hogy nem tud a teljes membránfelület egyenletesen mozogni, mivel a szélein rögzíteni kell azt. Ez torzításhoz vezethet. Ellene kell felhoznom az elektromágneses teret is, ami felhasználáskor a fejünkre is hatással lehet, ez a mai világban sokakat elriaszthat.
Az elektrosztatikus hangsugárzók két irányba sugározzák a hangot (logikusan előre-hátra). Felhasználhatók magas sugárzóként, illetve szélessávú kivitelben is készülnek, ez esetben a nagyobb energiák, és mélytartomány lesugárzásához nagy felületre van szükség, illetve van más megoldás: a szintén közismert Martin Logan hangfalai esetén is szubbal segítik a hangzás teljességét. Ez sem egyszerű, a két hangsugárzó különbözősége miatt.
Egy szó, mint száz, a Stax a sztatikus hangkeltőkre esküszik, olyannyira, hogy mást nem is gyárt, mondhatni ez a cég specialitása. S hogy mennyire van igaza, kiderítjük a komponensek teljesítménye alapján.

 
Mint írtam, jelenleg két, gyártó által is ajánlott rendszerről lesz szó. Ezeket két írásban taglalom a rengeteg információ átláthatósága miatt. A jelenlegi témánk a „kisebb”, SRS-4040II névre keresztelt szett, mely az SR-404 fejhallgatóból, és az SRM-006tII csöves egységből áll. Viszont a hifista matematika azt mondja, hogy a két rendszer az négy készülék, nem igaz?  Már látom, nem lesz rövid a beszámoló, az már sejthető. Kezdjük is.

Stax SRM-006t

Már kívülről is látszik, hogy nem egyszerű darabról van szó. A fekete vagy ezüst színben kérhető előlapja alumínium, amelynek kiválasztása és vastagsága a gyártónál nem luxus, hanem a hangminőség maximális figyelembevételével kiválasztott megoldás. A bal oldalon, a márka és típusjelzést jelző réztábla alatt be- és kikapcsoló gomb található, megnyomása után csöves egység lévén pár másodpercig várnunk kell a felfűtésre. Fülsugárzónkat a középen található két darab ötvillás pro csatlakozók valamelyikébe csatlakoztathatjuk (ha két darab van, akkor természetesen mindkettő kihasználható), melyek fölött található gombok segítségével a csatornaválasztást oldhatjuk meg, szám szerint 3 bemenet közül választhatunk – ugyanígy előerősítőként is használhatjuk a 006t-t a megfelelő kimenet miatt. Ezen kívül csak a nagy hangerőgombról kell beszélnünk, ami – akárcsak az előlap minden eleme – szintén fémből készült, és ketté van o006tfrontsztva: a külső és a belső része külön forgatható, ezáltal állítható más hangerő is a két oldalra (természetesen bal, és jobb), ha úgy akarjuk. Meg kell említenem, hogy a használat során rendkívül kellemes benyomást keltett bennem a finoman, épp ízlésemnek megfelelően adagolható hangerő – mely a potméter jó kiosztásának köszönhető.
A hátlapon, egymástól kellemes távolságban a 3 darab (pár) bemenet található, melyekből kettő aranyozott 006tbackRCA, egy XLR. Ez utóbbi nem csak dísz, az egység teljesen szimmetrikus felépítésű. Az aranyozott aszimmetrikus kimeneten kívül egy földelő aljzat és egy 3 késes IEC aljzatot találhatunk a készülék hátulján. Mindenhol van elég hely, nem gond az installáció.
Érdemes vetni egy pillantást a tetejére, is, mert szépen látszik a meghajtásért felelős két darab 6FQ7 típusú cső a szellőző lyukak alatt, amelyek szükségesek is, a hőleadás miatt. A fénylő uborkák egy darabonként válogatott FET-es bemeneti fokozattól kapják az információt, az erősítő a lehető legkevesebb, válogatott alkatrész felhasználásával készült.

 Technikai adatok:

Harmonikus torzítés: max. 0.02%  1 kHz 100 V r.m.s.
Bemenetek:  RCA×2, XLR×1 (balanced)
Maximum kimeneti feszültség: 300 V r.m.s. / 1 KHz
Energia felvétel:49 W
Méretek:195 (w) x 103 (h) x 375 (d) mm
Csőkészlet: 6FQ7/6CG7 x 2
Súly: 3.4 Kg

Ár (bruttó): 1200Euró


SR-007 MK2

A fejhallgatóról már kevesebbet beszélhetünk, de van egy-két dolog, amitől más, mint egy átlagos, dinamikus füles. Valamint kilóg a márkatársak közül is. Kezdem is ennek okával, ami nem más, mint az 007alakja. Az olyan, mint amit általában másoktól megszoktunk. Kerek. Ez egy nyitott rendszerű, elektrosztatikus készülék, melynek hatalmas, fülünket teljesen körülölelő párnáit puha báránybőrrel vonták be, akárcsak az állítható fejpántot, de még az acélrugókat is képesek voltak bevonni. Ahogy ők említik, fejünk normál használat esetén csak természetes anyaggal kerül kontaktusba, ami megnyugtató. Kábele 2,5 méteres, alacsony kapacitású, oxigénmentes rézből készült, a végén jó fogású és masszív, 5 villás aranyozott csatlakozóval. Ez nem meglepő. De a másik vége, a hangsugárzónál már érdekesebb. a külső, fémből készült kör alakú keret, amire csatlakozik a vezeték teljesen körbeforgatható, így bármilyen testhelyzetben lóghat függőlegesen… Ilyet soha, sehol nem láttam még. Amit viszont igen, ha akarjuk, cserélhető: hosszabbra, jobbra… Ezt az egészet mérőlappal, és egy masszív kofferrel szállítják. Ez itt luxus, kérem!

Technikai adatok

Típus: Push-pull elektrosztatikus nyitott
Frequencia átvitel : 6-41000 Hz
Impedancia : 170 K? (f = 10 KHz)
Érzékenység: 100 dB / 100 V r.m.s. at f = 1 KHz
Kábel hossz: 2.5m
Súly : 365 g (készülék) , 512g (kábellel)

 Ár (bruttó): 1950Euró 

Benyomások, fülelés előtt: 

Viselni a kissé súlyos test és a vaskos kábelek miatt kissé szokatlan, de a kagyló kényelmes. Hosszú órákon át hallgattam, egyáltalán nem nyomott, nem izzadtam bele, a kényelme kifogástalan volt.
A driver igencsak melegszik, dolgozhat a nagy, hőleadást segítő rácsozat.

 A körülmények:

A gépeket mintegy 5-6 órás járatás után hallgattam meg.
A rendszer többi eleme Edirol UA 101 interfész (ez esetben PC volt a forrás), Proceed CDP CD játszó, a kábel Crystal Crystal Connect Micro Diamond volt, de tettem próbát egy Klotz MC 5000+Neutrik kiszerelésű, olcsó megoldással is, az érdekesség kedvéért.

 

A hang:

Fatima Spar: sok részletet mutat, a hangszereket jól szétválasztja, mégis egyben van a zene. Nekem lehetne vagy húsosabb, vagy tisztább: ez amolyan kettő közötti sem ilyen, sem olyan – lehet, hogy direkt a középutat választották. Bár ki szokták emelni a sztatikusok gyorsaságát, én ezt inkább jónak, semmint rendkívül gyorsnak nevezném. A ritmusra nincs panaszom, de a középtartományt néhol kissé zsúfolja. Nem „vállalja túl” magát, de néhol elférne még egy kis levegő. A szólók tényleg szólók, és a banda nagyon tud boogiezni. Dinamikája gyors, és jó. A dobseprője igen finom, a pergődob színezete tetszik, de nem elég testes és bőrős. Fatima hangja játékos, és szexis. Hallani, ahogy artikulál, ahogy néhol az orrhangjával játszik. A fúvós szekció gyors, ritmusos, játékos. A zenét jól felépíti dinamikailag, ritmusilag, az egész megfogott, kézben-tartott, itt egy igazi profi banda játszik, valódi örömzenét. Ellen006tope? Néhol a dinamika nem teljes: menet közben kissé veszít a felbontásából. Mellette: az Egyptian Ellat kezdtem hallgatni, de mire ezeket a sorokat írom már két trackkel odébb járok… Eva Cassidy – Fields Of Gold. A Live at Blues Alley lemezről hallgatom, amit két koncerten vettek fel, nem sokkal a fiatal művésznő halála előtt. Ez egy kellemes, dallamos zene, amelyet tökéletesen hoz is a szett, amivel gondom van, az a nyíltság, illetve a csillogás enyhe hiánya. Az énekhangjait ennek ellenére szeretem hallgatni, akárcsak a zenét. Sok részletet mutat, a gitárhangok fémesek, pattanásuk, pengetésük jól hallatszik. Nem akar mindent kipasszírozni magáról, nem akar a legpontosabb lenni, egyszerűen csak szerethetően előadja azt, amit felteszünk. A lemez végén van egy stúdiófelvétel is, Oh, had I a golden thread címmel. Ez egy gospeles beütésű szám, amely hangulatát, dallamát fantasztikusan tárja elém. A mély-szekció játékos, bár kissé több részlet is lehetne benne, de mint említettem - úgy elkapta a hangulatát, hogy minden egyes másodpercét élveztem. Ha az ember nem figyel, csak élvezzük a zenét, fel sem tűnik. Picit keményítünk. A Sebestyén Márta és a Muzsikás koncertlemeze kerül terítékre, melyet a zeneakadémián vettek fel. A taps, amely köszönti a zenekart, körülvesz, telt, nem csak csattogó kesze-kusza hangokat hallok. A ritmus teljesen jó, a hegedűszólamok tisztán kivehetőek, és kellően reszelősek, ha kell. Az eddig megemlített enyhe fedettség itt is tetten érhető, de csöppet sem zavaró mértékben. A lábam megindul, szívem megdobban, ez bizony egy jó előadás. A nagybőgő végig kottázható és testes. Ezek után már cseppet sem meglepő  Mark Knopfler Golden heart-jának, dallamos, jó felbontású, szerethető előadása.

Többször eszembe jutott, meg is említem: a felvételek közötti különbségeket, ha nem is könyörtelenül, de mindenképp jól észrevehetően megmutatja: ezt leginkább a Republic aranyalbumánál állapítottam meg. Friss szerzeményemről eddig is tudtam, hogy nem egy jól sikerült keverés, de a füles egyértelműen tudomásomra hozta. Nem így a Red Hot Chili Peppers Hot sugar-ja Ez egy amerikai nyomású, rendkívül feszes, precíz lemez. A kőkemény dallamok esetén az eddigi szerethetőség megmaradt, a Power of equality-t kissé finomkodva játszotta le. Hangyányi, tűz, a szikár keménység hiányzott belőle, inkább kimért, testes, és nagyvonalú volt - nem az ilyen finom hangú gépeknek való ez a lemez.
staxGondoltam egyet, s ha már a hangulatnál tartunk, beteszem régi kedvelt My baby just cares for me című remekművét Nina Simone-nek. Igen, tudom, eredetileg nem az övé, hanem még egy 1930-as zenés komédia számára íródott. Ő 1958-ban énekelte ezt a dalt, ami magában hordozza azt is, amit a legtöbben tudunk: abban az időben mások voltak a preferenciák a felvétel készítésében, és kíváncsi voltam, azt hogy hozza le a lemezről. Hát, jól, de kissé profin. Amolyan mai divatnak megfelelően, ezért vesztett kicsit a varázsából. Ekkor eszembe jutott, hogy néhány hifista szerint a korszakokat nem érdemes keverni sem a hifi építésben, sem a zenei stílusokban. A mai gépek nagyvonalúbbak, mint a régiek, ettől az az igazi belülről jövő öröm(zene) nincs annyira jelen, mint a mai keverések esetén. Talán ez lehet a gond, nem tudom. Csöppet sem akarok fanyalgó lenni, a zene jó volt, a ritmus szintén, csak az az igazi füstös, kissé szexis előadásmód nem volt megfelelő mértékben jelen ennél a számnál. Vissza a mába (vagy legalábbis nem túl régre…): beteszek egy Mike Oldfield dalt, konkréten az Island-ot. Hallani, hogy kissé vaskosra, testesre van keverve, de meglepően valós, és levegős, - ez utóbbi valószínűleg utólag fokozva is lett, a keverőpulton. A hangzás mű, de ezen nem kell fennakadni az előadó esetén.
Vissza a valós hangszerekhez: Mozart remekműve, a Cosi fan tutte. Ez egy Harmonia Mundi kiadvány(az én esetemben), mindenkinek javaslom meghallgatásra, vásárlásra, aki nem ismerné – kitűnő felvétel, és előadás, ahogy a kiadótól már megszokhattuk. S ezt tökéletesen megmutatja a rendszer, a megszokott tónusban. Egy kis nyíltság, és a tuttik hangszerei között elférne egy kis levegő, de egységes, feszes, dallamos, gyors, kellemes. A hullámzása, a dinamikai felépítése jó, az énekesek szólója kifogástalan. A csúcsok tömeg szempontjából is megtámogatottak, a hangok elhelyezése jók kivehető. Hallani, ahogy a zenészek levegőt vesznek, ahogy egymásnak játszanak a szólisták. Ez a füles erre a zenére született.  A legtöbb műfajon kifogástalan, de ebben nagyon otthon érzi magát, jobban, mint máshol.

 

Konklúzió
Mint a jellemzésből is látszik, nem kevés felvételen füleltem meg, ami nem csak azért történt, hogy minél jobban kiismerjem, hanem tényleg jó volt viselni, és hallgatni. Ha röviden szeretném jellemezni, azt mondanám, hogy ez egy kiegyenlített rendszer, amely nem akar a legpontosabb lenni, egyszerűen a zene atmoszféráját, zenei töltését tárja elénk, ettől igazi öröm vele a zenehallgatás. Ezért nem a kristálytiszta hangok szerelmeseinek ajánlanám, inkább annak, aki a zenét annak öröméért, feelingjéért hallgatja. Legjobban a klasszikus zenét szereti, de nagy kompromisszumra a kevésbé szeretett rockon sem kell számítani. Vagy, ha az a fő csapásirány, esetleg érdemes lenne kipróbálni egy félvezetős egységgel a fülest.

 

Még valami
Feltűnt az, hogy nem a gyártó által ajánlott szettet hallgattam meg? Nekem csak az után, hogy megnéztem az árakat. Valamiért a 007 kisebb számnak tűnt a 404-nél, ezért ezzel kezdtem. Nem tudott meggyőzni sem a nagyobb súly, sem az exkluzívabb körítés. Ilyen az ember. Gondolkodtam, leírjam- alulról felfelé építkezve (ár és ajánlás szerint) a rendszereket, de a meghallgatás így történt. Itt megmagyarázom, melyik zenét miért tettem be, de az elbaltázott sorrend a meghallgatásra, és az eredményére is hatással volt, ezért, hogy mindenki értse, mit miért mondok, így teljes a sztori  - melynek folytatását  megtudhatják a következő részből.

 Kiderül majd az is, miben más a félvezetősök hangja a gyártónál, tudják-e fokozni a mai örömömet, vagy egyszerűen csak pontosabb lesz. Valamint az, hogy másként párosítanék-e, mint a STAX mérnökei.

Ugye velem tartanak?

2010.11.10.
Copyright © 2017 Audioland. Minden jog fenntartva.