foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

First Watt J2
designed and handmade by Nelson Pass

Írta: Puskás János

firstwattNelson Pass csoda egy figura lehet. Egyáltalán nem kispályás termékekkel lepi meg a világot majd felteszi azok kapcsolási rajzait, méréseit az internetre. Csináld utánam - mondja. Ezen kívül van pofája stílusosan, jó humorérzékkel fűszerezett írásokat közölni – akár a termékek leírásánál is. Azt mondja a First Watt J2 bemutatásakor a felhasznált FET-ekről: a jövő FET-je, a jövő árain. Majd hozzáteszi: nyugi, van mennyiségi kedvezményem… Nem egy tipikus használati útmutató, az biztos. Nem véletlenül olvasom ezt, ugyanis a Double-Reed Co. soron következő bemutatójáról van most szó, aminek témája – mint már sejthető – a J2. Kicsit ismerkedhettem már a képességeivel a múltkor, amiből végül kerekedett egy cikk. Ebben már futólag megemlítettem, de most kicsit jobban kivesézzük a kicsikét – amit cseppet sem bánok a múltkori tapasztalatok alapján. Ismerkedjünk hát jobban meg vele, de mielőtt belemennénk a száraz műszaki információhalmazba, beszéljünk a tervezőről Passis dióhéjban: Nelson 1951-ben született, 1974-ben fizikai tanulmányait követően ő és René Besne megalapítja az elismert Threshold Electronics-ot, melyből 1987-ben kiszáll – ezután a cég Threshold Audio néven fut tovább. Négy évvel később, 1991-ben létrehozza a Pass Labs-t . Nem hiszem, hogy lenne olyan olvasó, aki ne hallott volna az Aleph , az izmos X és a későbbi XA sorozatról: a hatalmas, súlyos A-osztályú félvezetős jószágok remek hírnévnek örvendenek világszerte.  Kevésbé ismert azonban az, hogy 1998-tól a Pass Labs-al párhuzamosan fejleszti a First Watt szériáját is. Ezeket merőben más elképzelés mentén építik, mint a fentebb említett nagyvasakat. Nelsonnak ugyanis szöget ütött a fejébe Dick Olsher híres mondása, mely szerint az első watt a legfontosabb. Továbbgondolva az egészet, felteszi a kérdést: „mit érsz egy 500 Wattos erősítővel, ami 1 Wattnál nem az igazi?” Érdekes, és logikus felvetés azok számára, akik nem koncerteket hangosítanak: ezér  gondolatmenetet tettek követték, amelynek eredménye a First Watt sorozat, amelynek egyik példánya a 2009-es év végén megjelenő J2 is. Kibontva a dobozt, a látvány egyszerű, letisztult: szememnek kedves.  Nem mintha az XA sorozat túlzottan csicsás, ne adj’ Isten giccses lenne. A készülék előlapja gyakorlatilag egy centi vastag alumínium (amely kapható alu és fekete színben egyaránt), melyen négy sarkában egy-egy csavar, két oldalt (csatornánként egy) kék LED és szélén egy típusjelzés található, ez utóbbi Nelson Pass neve felett. Mert ez nem egy Pass, ez egy Nelson Pass: külön kaszt a kínálatban, melyet ő maga muhelykészít. A hálózati kapcsolót a készülék hátlapjának közepén (tehát nem az előlapon) kell keresni, közvetlenül a biztosíték és a háromkéses IEC aljzat mellett.  Két oldalt a ki és bemenetek: masszív csavarok hangfalakhoz, melyek természetesen minden elterjedt kábelvéget fogadnak, illetve az XLR és RCA csatlakozók. Letisztult, semmi sallang, melynek használata (azaz bekötése stb.) tapasztalataink szerint egy megvalósult ergonómiai tökély.  Legalább fél percig élvezkedtem a be-kikapcsoló gombbal: úgy kattant, hogy muszáj volt megismételnem a műveletet párszor (nyugalom Sándor, természetesen hálózati feszültség nélkül). Az egész külső robosztus, időtálló, a végletekig igényes és aprólékos megépítést sugall, amihez az infók alapján a belső is méltó: Nelson Pass közleménye szerint a First Watt 12 éve alatt még sosem volt garanciális probléma egyetlen darabbal sem! S hogy mit rejt ez a belső a mi esetünkben? Mint a fentiekben már leírtam, a koncepció alapja az, hogy a kis teljesítményű erősítők zeneibbek (ha belegondolunk, a régi angol gépek is beérték pár wattocskával.. EmlJ2frontékszünk még rájuk?). Tehát akinek kissé hifis, magamutogató hang az XA-sorozat (minden rosszindulatot mellőzve be kell vallanom, nekem is), az se húzza le a meghallgatni kívánt készülékek listájáról. Viszont ennek az az ára, hogy nagy érzékenységű (a gyártó ajánlása szerint 90 dB / W, vagy nagyobb érzékenységű – itt kívánom megjegyezni, hogy a belföldi forgalmazó viszont a 89dB-s Vivid Audio K1-el demózza, minden gond nélkül. Elmondása szerint ennél kisebb hatásfokú dobozokkal is boldogul, normális impendanciamenet esetén ) hangsugárzókhoz kell illeszteni. 

Felépítése hasonló az elektroncsöves erősítőkéhez. Az áramkör két fokozatból épül fel. A készülék single-ended A-osztályú bemeneténél  Toshiba 2SK170 és 2SJ109 típusú JFET-eket építettek be párhuzamosan. Ezeket egyébként alacsony zajuk és linearitásuk miatt csúcsminőségű erősítőkben, és fonó fokozatban is használják, ami azért jó pont. 
Majd egy igazi ínyenc falat következik, frissen, szinte a kutató laborokból: a silicon carbid technológiában elért áttörésnek köszönhetően olyan új JFET teljesítmény tranzisztorokat fejlesztettek a közelmúltban, amelyek akár 1200 volt feszültség 30 amper áramerősség, és 273 watt teljesítmény kezelésére is képesek.
A SemiSouth Corporation FET-je igen nagy teljesítményváltásokat képes kiszolgálni (ami miatt napkollektorokban és elektromos autókban is használják) úgy, hogy mindemellett jellemzője az alacsony torzítás is. Ezek a tulajdonságok alkalmassá teszik őket vonalszintű erősítőkben történő felhasználásra.
MOSFET-ekhez hasonlítva torzítási teljesítményük akár 10-20 dB javulást is mutathat, nem backbeszélve a jóval szélesebb (az átlag kétszerese) frekvencia-átvitelről. Az új tranzisztor technológia kisebb mennyiségű visszacsatolás mellett alacsonyabb torzítást eredményez, s a gyártó közleménye szerint ez teheti a J2-tőt jobb hangúvá elődeinél.
Az eredmények magukért beszélnek, van azonban egy hátrány: az ár, amit a kasszánál kell leperkálni. Nelson fantáziája ennek ellenére meglódult, bevállalta a költséget, minket pedig az ő mennyiségi kedvezményével nyugtat (mint fentebb olvashattuk).
 A teljesítmény JFET bias-át egy másik JFET szabályozza, ezt az eljárást elektroncsöves berkekben „mu követőnek” neveznek.  
Ennyi az egész, alig pár alkatrész, ami szintén jó jel: minél egyszerűbb a jelút, annál kevesebb alkatrész szól bele a végeredménybe.
A bekapcsolt J2 200Wattot vesz fel hálózatunkból, ami egy  A-osztályú gépnél egyáltalán nem számít soknak, viszont aki már most feni a fogát egyre, annak előre kell gondolkodnia azon, hogy megfelelő helyre tegye: fontos a megfelelő szellőzés, hacsak nem a reggeli omlettünket akarjuk a tetején elkészíteni. Ha mégis ilyen célzattal venné valaki, keresgéljen egy áruházláncban: vannak olcsóbb célszerszámok arra a munkára…

S most jöjjenek a száraz technikai paraméterek:
Bemeneti impedancia:  100kOhm
Teljesítmény:  25W/8Ohm, 13W/4 Ohm
Energia felvétel:  200 Watt
Torzítás: 0.03%
Ár: 4000dollár

Forgalmazó: Double-Reed Co.

Körülmények:
Kétszer hallgattam órákon át a Double-Reed Co bemutatótermében, mely körülményei a K1-et bemutató cikkben leírtam, valamint Bakai Gábor barátom annyira kíváncsi volt rá saját rendszerben, hogy átengedtem neki az „együttélést”, de természetesen magam is vendégeskedtem ez idő alatt nála.


Tehát a komponensek:
Front end: Proceed CDP CD lejátszó, Pioneer  PDS06 (modifikált) + Whitefül audio ZeroDAC
Előerősítők: Mayerszki, HK Citation
Hangfalak: JBL L65, Vivid Audio K1
Kábelek: Siltech, Harmonic Tehcnology Magic és Photon, Lessloss Signature


Hang:
Látható, hogy két, teljesen más elképzelés mentén megépített rendszerbe illesztettük a J2-t. Ezért is mentem bele abba, hogy Gábor éljen vele. Az, hogy Sándor által applikálva, a számára összeválogatott komponensek között jól muzsikál, az egy dolog. De mi a helyzet egy másik koponya koncepciója szerint felépülő motyókkal párosítva? Mert ez a rendszer annyira más, hogy az már szinte egy terrortámadás a forgalmazóval, és annak termékével szemben…
Kérdezhetik tőlem, hogy most csak dumálok összevissza, vagy meg is osztom a véleményem? Ez is , az is.
A meghallgatás megtörtént, és azt kell mondjam, szeretem és utálom Nelson Pass-t. Tisztelem a munkásságáért, és termékeiért, valamint írásai alapján azt mondanám remek fickó, jól kijönnénk. De most elvette a munkámat. Mert erről a termékről nem érdemes sokat írni, de amit pár szóban lehetne, azt már (ez azért durva, nem?) megtette a tervezője, a használati utasításban(!):
„A J2 egy olyan hang, mely meleg és nyugodt, ötvözi a pontosságot, a felbontást anélkül, hogy sterillé válna.”
Ezzel le is írtam mindent, de ha ennyi információ után lezárnám a bemutatót ezzel az egy egymondatos jellemzéssel, valószínűleg virtuális megkövezésben lenne részem: ezért muszáj lesz bővebben kifejtenem a gondolataimat. Először is, mint azt a múltkor már említettem, kell neki 2-3 óra járatás, hogy igazán elemében legyen. Addig sem rossz, de a várakozás bőven megéri. S ha eljött az idő, előbukkan a hangsugárzókból az a hang, ami elsőre elvarázsol, de mégsem ront ajtóstul a házba. Mert nem látványos, amolyan csiribiri cirkusz az ő fegyvere: annál inkább a simaság, egységesség, széles frekvenciamenet, valamfirstwattint korrekt felbontással és színezettel a teljes sávban. Igazán stresszmentes hang, mégis kemény és tartalmas ha úgy szükségeltetik, valamint irgalmatlanul gyors. Ez utóbbi akkor tűnik fel igazán, ha például egy lant pengését játssza le: mint egy villám fénye, úgy jön és tűnik el a hang a semmibe. Majd tovább dolgozik:  az előadás lüktet, lélegzik, fázishibát, ritmikai problémát nagyítóval sem találni. A doboz eltűnik, s csak a zene, és annak élvezete lép be az életünkbe. Bármerre nézhetünk, a tér minden irányban kiterjedt, hangok az egész szobát betöltik. És (már bocsánat a szóhasználatért) nem az a „durva”, hogy mindezt megcsinálja, hanem az, hogy mindezt olyan magától értetődően teszi, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Tehettünk be népzenét, klasszikust, rockzenét, jazzt, mindezt - mint írtam – két különböző rendszerben, a végfok mindig ugyanolyan, rendkívül magas hozzáértéssel játszott le mindent.
Lelkesedése mellett egyetlen hangyányi negatív jelzője volt Gábornak, az is csak addig, amíg „vasalózsinór” segítségével kapcsolta a hálózati feszültségre: teljes hangerőn, a legdinamikusabb részeknél (inkább csak nagy hangtömegeknél) néhol kissé vékonyabb lesz a hangja. Ehhez azonban hozzá kell tennem, hogy az L65 érzékenysége, hajthatósága tapasztalataim szerint inkább átlagos, mint kiemelkedő, tehát Nelson Pass szerint nem ajánlott párosítani vele. Azonban amint kapott egy kiegészítőt (tehát a hálózati kábelt) ezzel a feladattal is megbirkózott, és a kisebb teljesítményt csak abból vettük észre, hogy nem tudtunk koncertszerű hangnyomást elérni: a hangerő nem növekedett tovább, de energiahiánynak, a felbontás csökkenésének nyoma sem volt, ami rendkívüli stabilitásról árulkodik, még ebben a számára kissé kedvezőtlen helyzetben is.


Konklúzió
Változatos körülmények, mégis ugyanolyan magas színvonalú, tiszta és zenei előadás. Bár a gyártó – nagyon szimpatikusan - nem mondja, hogy megcsinálta azt a tökéletes gépet, amivel eljuthatunk az audio nirvánába, sőt. Szerényen felhívja a figyelmünket, hogy hibátlan megoldás nincs, ezért mindent a maga helyén kell kezelni.  Ezt az erősítőt jó hatásfokú dobozzal és jó felbontású elemekkel kell párosítani. Ha ez megtörtént, olyan eredményt kapunk, amit (vagy annál többet) csak kívánni tudok minden fültársnak!


2010.06.15.

Copyright © 2017 Audioland. Minden jog fenntartva.