foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

Vivid Audio G1
Hangzás luxus kivitelben

Írta: Puskás János és Kobela Mihály

Valamikor a ’80-as évek közepén történt, hogy a magyar audiofil közösség egyik ma is (el)ismert szerendszermélyisége vásárolt magának egy pár neves angol monitor dobozt.
Ma már ebben semmi különleges nem lenne, de ez akkoriban volt, amikor még keményen feszült a vasfüggöny, 3 évente lehetett nyugatra utazni, hifit pedig forintért (ami nagyon nem volt még konvertibilis) kizárólag a Ramovill és a Bizományi Áruház Vállalat boltjaiban lehetett kapni.
Tehát már maga a beszerzés is külön kaland volt, no de a dobozok ára!
Hát az bizony igen borsos volt. Annyiba került az a pár doboz akkoriban, mint a kor státusszimbólumának számító, négylámpás Zsiguli 1500-as, vagy ahogy manapság hívják: az „ezeröcsi”.

Persze az ismerősök nem is hagyták szó nélkül:
- Ennyi pénzt egy pár hangfalért? Hiszen ebből a pénzből már egy „ezerötöst” is vehettél volna!
Mire a Mester a tőle megszokott szerény mosollyal csak ennyit válaszolt:
- Lehet! De a dobozok mennyivel szebben szólnak!

Hogy ez az – egyébként igaz – történet hogy jön most ide?
Úgy, hogy a közelmúltban újabb készülék meghallgatására kaptunk meghívást. Tamás Sándor, a Double Reed Co. tulajdonosa invitált bennünket, hogy hallgassuk meg a Vivid Audio G1 dobozait. Amikor elmondta, hogy a pár doboz (ami nem is annyira doboz, de erről majd később) listaáron 65.000,- USD-ba kerül, azonnal adta magát a párhuzam. Ha a netes keresőbe bepötyögjük az összeget, és megnézzük a kapott listát, bizony láthatjuk, hogy ezért az összegért már a hazai márkakereskedőknél is az új E-Mercedesek, A6-os Audik vagy 5-ös BMW-k közt nézelődhetünk, ha pedig megnézzük, mit vehetnénk érte az USA-ban akkor bizony máris a kisebb falPorschék vagy a nagyobb Cadillac-ek közt válogathatunk.
Amikor pedig Sándor elsorolta a teljes lánc „árcéduláját”, bizony elkerekedett a szemünk, mert máris a Ferrarik és Lamborghinik közé emelkedett a léc – igaz, ezek az autók már nem lennének egészen újak….
De ha valaki nem kedveli az autókat, annak csak annyit: a teljes lánc megvásárlásához szükséges összeg még egy Lottó főnyereményből is komoly részt kellene elkölteni.

Persze ha valaki megszokta, hogy az ezoterikus audiofil termékek (ár)kategóriájában mozog, annak nem annyira sokkolóak ezek az összegek – de mi nem szoktuk meg.
Rögtön beláttuk azt is, hogy ehhez a meghallgatáshoz másképp kell hozzáállni: teljesen értelmetlen a hang jellemzésénél nüánszokon lovagolni, apróságokba és részletekbe belemenni. Ez már nem az a kategória. Ehelyett inkább arra voltunk kíváncsiak, hogy egy ilyen kaliberű rendszer mit is tud nyújtani? Miben más, mint egy átlagos, audiofil vagy High-end? Persze azt sem felejtettük el, hogy eredetileg a G1GIYA, azaz röviden csak G1 bemutatása és meghallgatása a cél – de az eddigi háttér információk (és a márkával kapcsolatos élményeink) hatása alól azért nem tudtuk teljesen kivonni magunkat.

Ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – ez a meghallgatás is érdekes tanulságokkal szolgált.

Vágjunk is bele!

A Double Reed-nél hallgatózni mindig nagy élmény.Mint azt egy korábbi cikkünkben már megírtuk, Tamás Sándor a mai napig aktív muzsikus, fagott művészként nemcsak jól ismeri a hangszerek, és a szimfonikus nagyzenekar hangját, de a komolyzenei felvételek hallgatása közben érdekes és izgalmas zeneelméleti adalékokkal is szolgál annak, aki nyitott erre. A hifisták nagy részével ellentétben Ő szó szerint belülről hallja a zenét. Nevetve mesélte, hogy a fafúvósok éppen középen, a karmesterrel szemben ülnek a nagyzenekarban, ezért még a sztereó „széke” is jó helyen van – csak a bal és jobb csatorna cserélődik fel. Zenehallgatás közben sokszor hívta fel a figyelmünket arra is, hogy ez vagy az a hangszer mennyire életszerűen szólal meg – mi bizony néha máshogy vélekedtünk, de valószínű, hogy ez esetben mi hallhattuk rosszul.

A Vivid Audio termékeivel nem először találkoztunk. A cég történetéről, és a tervező filozófiájáról szintén beszámoltunk egy korábbi cikkünkben, a K1 hangdoboz kapcsán, az ott elmondottak  mai delikvensünk esetében is igazak.

A G1 azonban - mint a márka csúcsmodellje -, sok tekintetben túlmutat a K1-en.
Először méretben: közel embermagasságú, egyenként 75 kg súlyú, igen tekintélyes darabok, alulról szerelhető csatlakozó portokkal (ennek később még jelentősége lesz).
Akárcsak a K1, ezek is tökéletesen sima, gömbölyded alakúak, a tetejük a tervező korábbi híres alkotását, a  B&W Nautilus-t idéző módon ívesen fordul és csatolódik vissza a doboz testébe – nyilván pontosan átgondolt (külső-belső) akusztikai megfontolások szerint.
A test alul kiöblösödik, melynek két oldalán található a (mély-szekciót szolgáltatandó) egy-egy darab C225-ös típusú hangszóró, amelyek – akárcsak a többi – saját gyártmányok. A felfelé keskenyedő „csúcs” felső részében további három hangszóró található, sorban: C150 (basszus), D50 (közép), és D26 (magas).

A konstrukció tehát egy bassz-reflex doboz, ami 4 utas és 5 hangszórós, a keresztezési frekvenciák 220 Hz, 880 Hz, 3500 Hz, a hangsugárzó teljes frekvenciatartománya 25-33 000 Hz között van. Kiemelkedő a 800 W-os (!) csúcsterhelhetőség, akárcsak az, hogy a névleges impedancia 6 Ohm, ami nem esik 4 Ohm alá! Mindezek mellett még egy szám, (vagy ha úgy tetszik: technikai adat) ami arra utal, hogy nem lesz nehéz eset egy stabil erősítőnek:  G1 érzékenysége 91dB.
A hangszórókat vékony, légiesen finom rács védi, mely tökéletesen simul a hangsugárzó összképébe.
Időzzünk a látványnál még egy kicsit. Már a többször rendszeremlegetett K1 sem hagyományos hangdoboz forma, a G1 azonban egyenesen műtárgyhoz hasonlatos. Bár viccesen azt mondtuk, olyan, mint egy hatalmas Matrjoska-baba, azért meg kell mondani: a várható hangzásbeli élményen túl egy komoly, nagy, modern nappalinak igen különleges dísze lehet. Minősége, kidolgozása, kissé szokatlan „Afrikans roots” formája, mindezek mellett exkluzivitása, és ebből adódóan az ára miatt nem lehet majd vele akárhol találkozni. Aki meg tudja engedni magának, olyan terméket birtokolhat, aminek a hozzá látogatók bizonyosan csodájára járnak majd – akkor is, ha meg sem szólaltatja.
Ehhez vegyük hozzá, hogy anyagának (szénszál+epoxigyanta+márványőrlemény) és a kézi gyártásnak köszönhetően nem csak a forma kapott szabad kezet, de a vásárló igénye is, már ami a színkínálatot illeti: szinte bármilyen színben megrendelhető, akár csíkokkal, mintával is – az pedig ezek után természetes, hogy a szín lehet matt vagy fényes, de a metál vagy a gyöngyház-lakkozás sem okoz gondot. Bármely környezethez igazítható, de ha valaki inkább a garázsában álló kedvenc Ferrarija színét szeretné a nappaliban viszontlátni – ám legyen!
Könnyen belátható, hogy a G1-hez a vevő tényleg teljes körű, nívós és egyedi kiszolgálást kap a (kétségtelenül nem kevés) pénzéért! Magunk is sokat beszélgettünk-gondolkodtunk azon a meghallgatás közben, hol tudnánk a legjobban elképzelni ezeket a műalkotásokat és végül arra jutottunk, egy divatos, elegáns és tágas loft lakás hatalmas terében mutatnának talán a legjobban, amelyek hangulatához a jelenleg hallgatott darab színe még jól is menne.

És itt álljunk is meg egy szóra!

A Double Reed Co. szobája, ahol a rendszer állt – mint előző cikkünkben is írtuk – körülbelül 18 négyzetméter. Ekkora térben bizony szenvedett a G1!
Olyannyira, hogy el kell árulnunk egy kulisszatitkot: cikkünk valójában nem egy, hanem két meghallgatás alapján állt össze. Az első alkalommal ugyanis – méregdrága rendszer ide vagy oda – sehogy sem akart összejönni „A Hang”.  Mert jó dolog az exkluzív márka és minőség, de úgy teljes a kép, ha ahhoz ennek megfelelő a zenei előadás is. Maximalisták lennénk? Jó, talán egy kicsit...

Az első gond az volt, hogy a dobozok a szűk helyen viszonylag közel álltak a falakhoz. Ne feledjük, nemcsak a méretük sokkal nagyobb, mint egy átlagos dobozé, de a mély-hangszórók oldalra szórnak. Ráadásul kettő van belőlük, így nem egyszerű megtalálni a kellő távolságot sem a dobozoknak egymástól, sem pedig a hátsó és az oldalsó falaktól. Abban a helyzetben, ahol voltak, egyrészt folyton rezonanciák jelentkeztek a szobában. Másrészt pedig a sztereó térrel is baj volt – a zene a két doboz síkjában szólt, színpadmélység nélkül, és a hangszerek pozicionálásával sem voltunk megelégedve.

A másik gondunk a forrással volt. Tudjuk, ez meglepő lesz, ha eláruljuk: egy Esoteric PO3 futómű és DO3 DAC + G-ORbMaster Reference Clock szolgáltatta a zenét – és mégis.
rendszer2A rendszer csak az SACD lemezeket szerette, normál CD-vel „leült”. Igen ám, de SACD-ről meg valamiért mi nem szerettünk hallgatózni. Az egyik lemezt cseréljük a másik után, folyamatosan lépegettünk a trackek között, de semmit sem hallgatunk egy-másfél percnél (de gyakran csak pár taktusnál!) tovább. Pedig a rendszer mindeközben hatalmasat szólt, egyik ámulatból estünk a másikba: itt dörgött az üstdob, ott csilingelt a triangulum, az apró nüanszok is jelen voltak, csak épp nem szerettünk vele zenét hallgatni. Meg is állapítottuk: olyan érzés volt, mintha egy Hifi Show-n lennénk. Az egész olyan „nagyon-nagyon” akart szólni, lenyűgöző volt, de egyben sokszor túlzó, művi, forszírozott. Ha „csak” demózni kellene a rendszert – pláne gyors meghallgatás segítségével eladni – akkor minden rendben lenne, de mi arra voltunk kíváncsiak, mit tud valójában. Amolyan ellenpróbaként (mondhatnám úgy is: kínunkban) előszedtük a legutóbbi meghallgatáson már szereplő Peer Gynt lemezt. Amint akkor már említettük, ez egy korai DDD (vagyis full digitális) CD lemez, a korai digitális technika minden gyerekbetegségével, viszont lebilincselő előadásmóddal. Láss csodát: a kapcsolgatási kényszer megszűnt, mi hátradőltünk zenét hallgatni, vendéglátónkból pedig előjött a muzsikus, és a zenegép helyett a zenekari játékkal kapcsolatos megfigyeléseit kezdte ecsetelni. Ahogy a kiválasztott track befejeződött, úgy döntöttünk, nem erőltetjük tovább a dolgot – nyilvánvaló, hogy ebben a rendszerben sokkal több van. Tipikus esete ez annak, amikor sok nagy, komoly gép kerül egymás mellé, de valahogy mégsem áll össze rendszerré – újfent bizonyítva azt, hogy minél inkább „hájend” egy rendszer, annál jobban oda kell figyelni a körülményekre annak érdekében, hogy megmutathassa teljes tudását. Sándor is megállapította, hogy ez így nem kerek, ezért kért pár napot, hogy részben újra installálja a rendszert, különösen a dobozok helyét próbálja megtalálni, és utána folytatjuk az elkezdett „munkát”. Ebben maradtunk.

Egy hét múlva – a következő forduló
 
Mondanunk sem kell, hogy az előzmények alapján még fokozottabb várakozással érkeztünk.
Házigazdánk azzal fogadott, hogy nem kicsit izzadt meg a rendszer finomításával.
Mert ugye a Vivid Audio, mint már említettük, 75 kiló, de cserébe csúszós, gömbölyű, fényes felület. Ha már ilyen súlyos darab, legalább ne lehessen megfogni – szinte teljesen tolvajbiztos - odébb rakni sem egyszerű feladat. De Sándor kitalálta, hogy a hangszórókábeleket is kicseréli. Igen ám, de a portok – mint írtuk – a doboz alján vannak. A csatlakozókhoz a dobozok megdöntése után lehet hozzáférni. Ha ez megtörtént, akkor is még csak az elején tart a nehézségeknek az ember, mert a rögzítések speciálisak, amiből ráadásul négy darab van, mivel kettős kábelezésre/erősítésre fel van készítve a G1 – így azután csak ez a művelet egy teljes délelőttöt vett igénybe. Kijelenthetjük tehát: legyen bármilyen jó hangú a doboz, kábelteszthez nem ez a legmegfelelőbb alternatíva. A viccet félretéve, nem is arra lecsatlakozoktt tervezve, ezt csak meg kell venni és a helyére állítani, vagy állíttatni. Utána már nem kell többet bolygatni, csak hallgatni-hallgatni-hallgatni!
Finomhangolásra került a forrás is: kiderült, hogy a futómű és DAC párosának összehangolása korábban nem volt tökéletes. Házigazdánknak egy sor beállítási lehetőségen kellett végigmennie, mire az ideális beállítást megtalálta, de végül ez is sikerült. Erre újabb egy napi munka ment rá.
Ezek után lecserélte a hatalmas csöves Einstein végfokokat a korábban már általunk szintén tesztelt (és kedvelt) First Watt J2 A-osztályú tranzisztoros végfokokra. Mint elmondta, ez okozta a legtöbb fejtörést számára. Ahogy várható volt, a J2 feszesebben, pontosabban, gyorsabban, míg a csöves erősítő muzikálisabban szólt. Amire odaértünk, már újra az Einsteinek fogadtak bennünket – nem titkoljuk, picit csalódottak voltunk, érzésünk (ízlésünk) szerint a tranzisztoros gyorsasága jobban passzolna a G2-höz, valamint izgalmas lett volna azt a felállást is megismerni behatóbban. Persze, nincs okunk kételkedni Sándor döntésében, de azért az a bizonyos kisördög végig ott motoszkált bennünk.

Az első meglepetés

A demó állványról eltűntek az SACD-k. Vendéglátónk elmondta, az Esoteric rendszer megfelelő beállításával megszűnt számára az a hiányérzet, ami korábban benne volt a normál CD-kkel kapcsolatban, már szíves(ebb)en hallgatja újra a régi kedvenc lemezeit.
Ezt mi is megtapasztalhattuk, már pár taktus után is: a rendszer érezhetően sokkal egységesebben szólalt meg. A tér az egész szobát betöltötte, a nagyzenekar széles pódiumon játszott, a hangszerek a helyükre kerültek. A színpad mélysége is kitolódott, ahogyan kell. A rezonanciák csökkentek, bár – sajnálatunkra – teljesen nem tűntek el. Mindezek után határozottan ki merjük jelenteni, ezek a dobozok nem ekkora térbe valók. Lehet akárhogyan tologatni, ide mindig túl nagyok maradnak.
Annál is inkább, mert a dobozok hatalmas energiákat képesek lesugározni. Egészen bizonyosan stabilan bezenélnének egy templomnyi helyet is, a legcsekélyebb erőlködés nélkül.
Az orgona legalsó regisztereinél érezni lehetett a levegő mozgását – pedig nem ültünk közel a hangszórókhoz. Strauss Mennydörgés és villámlás polkájának csúcspontján pedig egyszerűen lekapcsolt a végfok túlterhelés védelme. Ilyenkor villan át az ember agyán, mekkora hangnyomásra lenne képes egy izmos tranzisztorossal…

Összességében klasszis hangot hallottunk, hibátlan hangzási balansszal, természetes megszólalással, mindent elsöprő erővel.
Mindent elsöprő erővel, amely nem egy vad, szilaj hangot eredményezett, inkább egy olyat, amely bármilyen energiát, dinamikai váltást játszi könnyedséggel tár elénk, amire képes a felső regiszterekben is. Fontosnak tartom kiemelni ezt a tulajdonságot, mert nem minden doboz sajátja a magas tartományban a valódi részletező képesség, testesség, és dinamika. Nem így a G1 esetében. Az egyik felvételen egy cintányér összecsapását irgalmatlan erővel sugározta le. Először azt gondoltam, a tweeternek annyi, de a füst hiánya és a tulajdonos nyugodt arca arról árulkodott, hogy semmi gond, csak az ember nincs hozzászokva a doboz képességeihez.
Emellett úgy tárja elénk a zenét, annak finomságait, hogy nem vész el túlzottan a részletekben. Nem szorgos eminenciásként tálalja, csak nyugodtan, lazán, tapasztalt öreg rókaként.
Ennek az informatív előadásnak azonban ára van: itt nem érdemes hibázni, a „hangdoboz” valóban sok mindent mutat meg. A rendszer és a felvétel sajátosságait, ezzel problémáit is. Fel kell a leendő tulajdonosnak készülnie arra, hogy a keverési, mikrofonozási, de még az utómunka hiányosságait is – még ha nem is kioktató módon is – egyértelműen hallani fogja. Egy jó tanács annak, aki nem rendelkezik megfelelő mennyiségű háttér információval, tudással az audio ipar ilyen kategóriájú termékeiről, vagy egyszerűen nincs elég ideje megfelelően körbejárni a témát, jobban jár, ha az egyszerűbb utat választja. Bízza magát a profikra, ha az installálásról, és a kiszolgáló komponensekről van szó.

lemezekTalán elnézik a kedves Olvasók, hogy nem soroltuk fel a meghallgatott zenéket, pláne nem kezdtük el egyenként elemezni azokat. Ez egyszerűen méltatlan lenne ehhez a rendszerhez, és teljesen fölösleges is, valamint mennyiségileg is annyi lenne, hogy inkább könyv mint cikk születne a mai témánkban. Egyszerűen árához és megépítettségéhez méltón szólt – és ezt nincs értelme üres szólamok pufogtatásával fokozni. Mindezt úgy, hogy a szoba mérete egyértelműen korlátozta a rendszert abban, hogy teljesen kifussa magát – egy jóval nagyobb térben (és ebben az esetben egy nagyobb teljesítményű, megfelelő minőségű végfokokkal hajtva) valószínűleg szárnyra kapna a G1.

Mindent a maga helyén

Ekkora helyre mi nem zsúfolnánk be soha ezt a rendszert, és őszintén be kell vallanunk azt is: ugyanebben a környezetben a Vivid K1-et és a First Watt J2-t jobban szerettük. Elismerjük ezen rendszer felbontás-, és hangzásbeli előnyeit, de a magunk részéről ha tehetnénk, inkább azt vinnénk haza.

És megfordítva: a G1GIYA nem is való ekkora helyre és ilyen környezetbe. Sok pénzbe kerül, és nem titkolja, hogy életeleme a luxus környezet – mindezekért exkluzivitást és remek hangzást tud nyújtani cserébe.

Persze ha lenne egy 80-100 nm-es nappalink 5-6 méteres belmagassággal…..

Elvégre egy Ferrarival sem a Belvárosban közlekedik az ember! (Nap mint nap)

Utóirat:

Cikk zártakor jött a hír: már rendelhető a G2, ami a G1 kisöccse, és mintegy fél méterrel kisebb nála. A nappalin, illetve annak méretén ne múljon az élvezet…

A meghallgatás során az alábbi rendszert hallgattuk:

Vivid Audio G1 65.000,- USD/pár
Harmonic Technology: Photon Link II XLR 1 pár 2.400,- USD/pár
Photon Amp XLR 1 pár 2,400,- USD/pár
Magic Reference Tweeter hangszórókábel 1 Set 2.500,- USD
Magic Reference Woofer hangszórókábel 1 Set 3.000,- USD
Magic Reference SE Power Cord  5 db 1.799,- USD/db
Esoteric: PO3 futómű 13.200,- USD
DO3 DAC 13.200,- USD
G-ORbMaster Reference Clock 13.000,- USD
Einstein The Final Cut OTL végerősítő pár 19.000,- EUR/pár
Copulare készülékállványok 4.500,- USD
Reymio ALS-777 Power Conditioner 4.900,- USD


Gyártó honlapja: Vivid Audio

Forgalmazó: Double-Reed Co

2010.08.07.

Copyright © 2019 Audioland. Minden jog fenntartva.