Ki olvas minket
Oldalainkat 47 vendég és 5 tag böngészi
  • Indy
  • arsenlupin
  • kimber
  • anti70
  • donignatio
Látogatók száma
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
mod_vvisit_counterMa872
mod_vvisit_counterTegnap4204
mod_vvisit_counterEzen a héten29217
mod_vvisit_counterMúlt héten21001
mod_vvisit_counterEbben a hónapban88711
mod_vvisit_counterMúlt hónapban96828

Az Ön IP címe: 54.166.110.222
 , 
Mai dátum: 2014 aug. 31
Audioland a Facebookon
Keresés
Pagerank Checker
Címlap Cikkek Kultúra

Zenetörténet - Barokk

Szerkesztette: Romhányi László

A most következő cikkünkben a barokk zene csodálatos világába kalandozunk. Ezt a hatalmas témakört jónak láttam több részre osztani. Az első részben a barokk zene stílusjellemzőivel és a műfajaival foglalkozom. A korszak legkiemelkedőbb zeneszerzőinek, Johann Sebastian Bach-nak és Georg Friedrich Händel-nek a munkásságáról, valamint az opera műfajának kezdeteiről külön-külön cikket szentelünk.

Forrásként ez alkalommal is Dr. Bánhidi Lászlóné: Klasszikusok mindenkinek (Érettségi segédlet gimnáziumi tanulóknak) c. művére támaszkodom. Itt a barokk zenéről olyan összeszedett írás található, hogy - kisebb szerkesztést követően - ismeretterjesztési céllal ezt adom közre.

A barokk zene időszakát kb. 1600-1750 közé teszik. A kor a nagy társadalmi átalakulások, a polgári fejlődés időszaka Európában. A polgárosodás Angliából indult, és futótűzként terjedt át a többi országra: Hollandiára, Francia-, Német- és Olaszországra. Ezzel párhuzamosan a művészetek is hatalmas változáson mentek keresztül.

Az olasz barroco szó jelentése: nyakatekert, fonák, különös, szabálytalan. A reneszánsz nyugodt formavilágát mozgalmas, különleges, sokszor formabontó, szeszélyes díszítőelemek váltották fel.

Reneszánsz muzsika = statikus, kiegyensúlyozott, nyugalmat árasztó.

Barokk zene = feszültséget teremtő, mozgalmas, dinamikus, sűrűn alkalmaz díszítéseket.

A barokkra általában jellemző a pompa, a díszítés kedvelése, a mozgalmasság és a drámai ábrázolásmód. A barokk zenében is kimutathatók az előbb említett stílusjegyek: ünnepélyes hangvétel, nagy, lenyűgöző arányok, ellentétek szembeállítása, hirtelen, váratlan tempómódosítások.

stadivariTermészetesen a barokk zene stílusjegyei nemzetenként, és már mást jelentenek, eredményeznek. A zenében a barokk a legnagyobb formaalkotó korszak. Olyan zenei formák és műfajok alakulnak ki, amelyek ma is használatosak. Kezdik megkülönböztetni az énekes és a hangszeres muzsikát egymástól, s a vokális zenén belül szétválik a szólóének és a kórus. Létrejönnek a csak egyes hangszereket foglalkoztató kamaraegyüttesek, kialakul a több hangszercsoportot magába foglaló
barokk zenekar, melynek felépítése a későbbi szimfonikus zenekarok máig érvényes modellje lett.

A barokk zenekar összeállítása

A barokk kor zenekarának nélkülözhetetlen szólama volt a continuó, melyet csembaló, orgona vagy lant játszott. Ez a szólam biztosította a tömörséget és a folyamatosságot (continuó = folyamatos). A continuón általában a zenekar vezetője játszott.

Vonóskar:

I. hegedűk (6-8 fő)
II. hegedűk (5-6 fő)
brácsák (3-4 fő)
csellók (2-3 fő)
bőgők (1-2 fő)

Fúvósok:
 
Fafúvósok:
oboa (2 fő)
fuvola (2 fő)
fagott (2 fő)

Rézfúvósok:
kürtök (2 fő)
trombiták (2 fő)
 
Ütősök:
 
Ritkán használtak ütőhangszert, akkor is kizárólag üstdobokat (timpani). E hangszer-pár 2 hangot tudott csak megszólaltatni, az alaphangnem alaphangját és kvinthangját.

barokk1A barokk zene talán legfontosabb stílusjegye, hogy a reneszánsz polifóniáját mégjobban beteljesíti, a fényűzésig fokozza. A polifonikus szerkesztésen belül pedig kiemelkedő szerep jut a kontrapunkt (ellenpont) zeneszerzői technikának. Az adott szólamhoz képest a másik "pont ellen pontot", hang ellen hangot állít a zeneszerző. A jó ellenpontban a szólamok egymás ellen dolgoznak, egymást kiegészítik, egyik a másikat kilendíti a helyzetéből. Az ellenpont a zeneszerzői íráskészség legjobb iskolája volt, mindmáig a zeneszerzés tantárgy fontos ágazata. Az énekestől, hangszerestől nagy figyelmet kíván, hogy szólamát összehangolja a másikkal, ugyanakkor a lehető legvilágosabban kiemelje saját szólamának sajátosságát.

A barokk zene műfajai

1.) Énekes műfajok:

Az opera, az oratórium, a passió, a mise és a kantáta külön cikk
témája lesz.

2.) Hangszeres műfajok a barokk zenében

A reneszánsz kor zenéje énekes kultúra volt, vokálpolifónia, a barokk
zenére viszont jellemző, hogy ez hangszeres zenekultúra. A hangszerek
játékában kialakul a szóló és zenekari játék megkülönböztetése.

Szólóhangszereket: csembaló, klavichord, orgona (billentyűsök),
hegedű. Ekkor élnek és munkájukkal inspirálnak a nagy hegedűkészítő
mesterek: Stradivari, Amati. A barokk zene hangszeres műfajaira
jellemző, hogy valamennyi több tételből álló, ciklikus műfaj.

Legtöbbször 3, illetve 4 tételesek.

Ha 3 tételes, tételrendje a következő:

gyors - lassú - gyors

Ha 4 tételes, harmadik tételként beékelődik egy hármas lüktetésű tánctétel:

gyors - lassú - menüett (v. scherzo) - gyors


- Concerto:

(versenymű) Concertare = versenyezni

A szólóének kiemelésén alapuló monódia a barokk zenén belül nemcsak az operára, hanem a zenélés más területeire is hatott. Így alakult ki tehát a concerto, vagy versenymű. Ebben egy, vagy néhány szólóhangszer concertál, azaz felelget, versenyez a teljes zenekarral.

A concerto tehát szólóhangszerre, illetve hangszerekre és nagyzenekarra íródott több tételes, általában 3 tételes mű. Két típusát különböztetjük meg a barokk zenében.

- concerto grosso: egy kisebb szóló együttes, hangszercsoport verseng
a teljes zenekarral.

- szólókoncert: egy hangszer áll szemben és versenyez a zenekarral. A versenymű további fejlődése során ez a típus bizonyult jelentősebbnek. A szólista itt már nem a zenekar tagja, kiválik az együttesből, mivel az általa megszólaltatott zenei anyag a soli lényegesen nagyobb felkészültséget igényel, mint a zenekari tagok szólama, a tutti. A kizárólag zenekari részek, a tutti  megszólaltatásában azonban a szólista is részt vesz.

A concerto grosso legnagyobb mestere Arcangelo Corelli (1653-1713).

A zenetörténet kevés adatot tud életéről. Fiatalkorában Bolognában tanult, majd Rómába került. Itt töltötte élete legnagyobb részét. Krisztina svéd királynő és Ottoboni bíboros szolgálatában állt, mint karmester és zeneszerző. Egyik legismertebb, ma is gyakran játszott kompozíciója a hegedűre írt La folia variáció sorozat. Ebben két zenei sor kérdés és felelet viszonyban áll egymással. Jellemző rá a visszhangszerűség. Corelli zenéje igen dallamos, szépek lassú tételei, meleg lírájukkal ragadják meg a hallgatót. Szonátáival iskolát teremtett.

Antonio Vivaldi
A szólókoncert legnagyobb és legtermékenyebb zeneszerzője: Antonio Vivaldi (kb. 1675-1741). Az ő életéről is igevivaldin kevés adat áll rendelkezésünkre. Még születése évét sem tudták pontosan meghatározni, csak sejthető, hogy 1669 és 1678 között látta meg a napvilágot Velencében. Itt működött a Szent Márk templomban édesapja oldalán - ki hegedűs volt - az ifjú Vivaldi ugyancsak hegedűsként. Később Mantovában udvari karmesterként, majd Padovában templomi alkalmazásban élt. Papi ember volt, azonban az egyházi szolgálatot nemigen vette komolyan. 1714-től Velencében a Szent Márk templom szólóhegedűse, s mint kiváló hegedűművész, többször tett hangversenykörutat. Bár 38 operát írt, életművéből napjainkban mégis gyakrabban halljuk hegedűversenyeit (elsősorban a Négy évszak című sorozatot), valamint hangszeres és zenekari darabjait. 1741-ben Bécsben halt meg.

Legnépszerűbb műve a 4 hegedűversenyből álló nagyszabású alkotás, a Négy évszak, melyhez egy ismeretlen olasz költő verse szolgált alapul. Mind a 4 mű kiváló alkotás, s a festőien leíró és ábrázoló zenének egyik legszebb korai példája. Az egyes darabok hangulatukban hűen tükrözik a természet változásait, a vonószenekari telt hangzás és a mozgékony, gyakran virtuóz hegedűszóló váltakozása az évszakok hangulatváltozásait megjelenítő hangszínellentéteket hoz létre. A zene végül is szavak nélkül muzsikál az évszakokról.

Bár programzene nem Vivaldi korában, hanem a XIX. században élte virágkorát, mégis őt tekinthetjük a hangszeres programzene megteremtőjének. Írt versenyművet korának szinte valamennyi vonós és fúvós hangszerére kb. 450-et. Stílusa nagy hatással volt J.S. Bach zenéjére.

 - Szonáta: Elnevezése a sonara = hangszeren játszani szóból ered. Egy vagy két
hangszerre íródott, 3 vagy 4 tételes mű.

- Szvit: A barokk zene másik legjelentősebb műfaja a concerto mellett. A szvit több eltérő jellegű tételekből álló hangszeres mű, amely nem egyéb, mint tánczenék összefüggő sorozata. E stilizált táncoknak a száma meghatározhatatlan. A szvitben a tételek a gyors - lassú - gyors táncpárosítás hagyományait követik. Európában a XVII. - XVIII. században a tételek száma 4 és 9 között váltakozott, s kialakult egy kötelező sorrend is. Négy alapvető tánctípust különböztetek meg, mely
négy nemzetet képvisel, de elnevezésük egységesen francia.

Az allemande (e.: álmand) közepes tempójú, páros ütemű német tánc. Ezt követte a mozgalmasabb, gyors, páratlan ütemű francia courante (ejtsd: kurant), majd egy lassúbb tempójú páratlan ütemű spanyol tánc következett, a saraband, s végül a sort ismét egy élénk, gyors, 6/8-os
ütemű angol tánc, a gigue (ejtsd: zsig) zárta. Szerepelhetnek még egyéb stilizált táncok is a szvitben, pl.: menüett, bourrée (ejtsd: burré), rondeau (ejtsd: rondó), gavotte (ejtsd: gávott). (stilizált tánczene = olyan táncos ritmikájú műzene, amelynek eredete a népi tánczenékben
található.)

A szvit francia földről átkerült Németországba, és kiteljesedését ott érte meg, elsősorban J.S.Bach munkásságában.

 - Rondo: (= körtánc) A barokk zene jellegzetes műfaja, élénk ritmusú, vidám hangulatú zene,
melynek egy középkori francia körtánc a névadója. A rondóban a refrénszerűen, legalább kétszer visszatérő kezdő téma, a fődallam (A) váltakozik másodlagos dallamokkal, úgynevezett, epizódokkal.

Az epizód görög eredetű szó, mellékes eseményt, itt a zenében közjátékot jelent. Formaképlete tehát: ABACAD...A

A francia rondó legnagyobb mesterei:

Francois Couperin (1668-1773)

Udvari clavecinista (billentyűs hangszer, csembaló) s ugyanakkor templomi orgonista is egyben. Művészetének alaphangja a költőiség. Korának egyik legnagyobb pedagógusa is volt. 1716-ban kiadta Clavecin iskoláját, melyben megfogalmazza a korszerű ujjrend követelményeit, tanácsokat ad a díszítésre, megismerteti a zenei formákat.

Jean Phillippe Rameau (1683-1764)

Clavecin művész ő is, de stílusa teltebb, keményebb hangzású a zenéje, mint Couperiné. Virtuóz módon kezeli a hangszert, viszont kevésbé fogékony bizonyos hangulatok ábrázolására.

Következő cikkünk témája a barokk legkiemelkedőbb mestere J.S.Bach lesz.



 
Szavazás
Mivel kapcsolatos írásokat olvasna a legszívesebben az Audiolanden?
 
Partnereink